Az Én Történetem! [Szünetel]

Helyzetjelentés

A három év nagyon lassan akart eltelni a fejem felett. Azt éreztem, hogy ennek soha de soha nem lesz vége. Naruto elmenetele után mindannyian elmentünk a BARBER-Q étterembe és átbeszéltünk pár dolgot. Naruto-t a chunin vizsgán láttam utoljára, ami már bő két éve volt. Nem tagadom, nagyon hiányzik. A mosolya, a humora, a nevetése...rövidebben az egész lénye. Mi is nagyon keményen edzettünk. Mindannyiunk szeme előtt csak egy valami lebegett: Naruto büszke legyen ránk, ha haza ér. A többiek a hagyományos edzéseket folytatták. Az enyém azonban eltért. Nem is kicsit. Rengeteg ellenzés és győzködés ellenére elfogadtam Danzo-sama ajánlatát. Életem ezen része annyira szerencsés, hogy olyan emberek állnak mellettem, akik nem tagadnak meg döntéseim végett, hogy az elmondhatatlan. Miután elmondtam a többieknek egyáltalán nem voltak csalódottak, inkább szomorúak. Tsunade-sama és Kakashi-sensei csak annyit mondott, hogy ha már ezt az utat választottam, akkor inkább csatlakozhattam volna az ANBU-hoz. De ők sem voltak csalódottak. Kakashi-sensei és a többiek csak két dolgot kértek: 1)Vigyázzak Danzo-samaval! 2)De a legfőbb, vigyázzak magamra!  Nagyon jól estek ezek a szavak, mikor elmondták nekem. Így jelenleg Danzo-sama a főnököm. Bár kicsit furcsállom, hogy ennyire akarta ezt. Talán csak Okami miatt. Plusz van egy társam de róla, majd később. Naruto szavai napi szinten füleimben csengnek. 'Három év múlva nem csak Sasuke-t hozom vissza a faluba, hanem a húgodat is!' Akárhányszor ez eszembe jut, mellkasomat leírhatatlan melegség járja át. Mostanság akárhányszor eszembe jut Naruto vagy csak meglátom a csoportképünk egy felfoghatatlan érzés kerít hatalmába. Számomra ez idegen. Egy valakivel akarnám ezt megbeszélni, de fogalmam sincs, hogy hogyan. Ő kicsit távol van. Három napra innen... Sok dolog történt ez alatt a három év alatt. Sok olyan dolog is amire választ kell találnom.  Vagy egyedül vagy segítséggel.