Az Én Történetem! [Szünetel]

Elzárás

-Fogalmam sincs.
-Igazából semmi baj nincs vele...
-Mivel?-kérdezte Kiba.
-Azzal, hogy Amaye-ba zárjuk a Biju-t, de még nem épült fel. Addig viszont nem engedek semmiből!
-De Minato-sensei nincs időnk ezen tovább agyalni!
-Amaye-sóhajtott és rázta meg a fejét.
Sokat tanácskoztunk, hogy mi legyen. Én természetesen már elhatároztam a dolgokat csak természetes, hogy engem nem hallgatnak meg. Tényleg rengeteg idő után Temari vállára dőltem és újra elnyelt a sötét.

-Mi tart eddig?-kérdezte gorombán.
-Nem csak az én döntésem-emeltem fel nehezen a fejem.
-Na ne szórakozz velem!
-Majdnem megöltél. Most azt várod, hogy sürgessem a dolgokat? Egyébként meg ha így figyelsz akkor tudnád.
-Még is mi a francról beszélsz?
-Arról, hogy én is túl esnék már rajta.

Már csak újra a sötét és én voltam, mikor éreztem, hogy valaki óvatosan kelteget. Kinyitottam szemeimet és Minato-sensei-jel találtam szembe magamat.
-Amaye! Amaye!
-Minato-sensei?
-Történt valami?
-Nem semmi. Hol van mindenki?
-Egyrészt beszélni szerettem volna veled, másodrészről pedig készülnek az elzárásra.
-Kibe akarják elzárni?
-Pont erről szeretnék beszélni veled. Azt mondtad, hogy zárjuk beléd. Sokan megtudták magyarázni, hogy miért és én ezeket figyelembe is vettem. Viszont egyedül nem dönthetek és nem is fogok dönteni az életeden. Ha akarod csak akkor zárjuk beléd. Szóval? Te mit szeretnél?
-Mint már mondtam, hogy zárjuk belém és emellől a döntésem mellől nem is tágítok.
-Rendben.
Az elzárást Minato-sama végezte. Kicsit fájt, mivel nem voltak még begyógyulva a sebeim, de a barátaim végig ott voltak mellettem. Amíg én egy kicsit pihentem, addig a többiek körbe járták a környező falvakat és amiben csak tudtak segítettek. Miután kipihentem magam elindultunk Konoha-ba.