𝕊𝕖𝕘𝕚̂𝕥𝕤𝕖́𝕘 𝕞𝕖𝕝𝕖𝕘 𝕍𝕒𝕘𝕪𝕠𝕜 |𝐘𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶.]

1.rész

Egy átlagos Szöuli középiskola.
Átlagos tanulók és tanárok.
Egy valaki mégsem átlagos, az pedig Park Jimin.
Az osztály és az évfolyam kiutáltja. Mindenki ellensége. Mindenki undorának és kibeszélésének tárgya. De hogy mi ennek az oka? Az, hogy meleg.

Az iskolában persze több meleg diák is van, viszont azok nem merik felvállalni és inkább csöndben maradnak. Jimin az egyedüli, aki nem tagadta le szexuálisidentitását, ezért pedig kiutálták, Jiminnek pedig barátok nélkül kellett maradnia, ugyanis aki oda ment hozzá, és nem azért, hogy beszóljon neki, hanem azért, hogy kedves legyen vele, azt is azonnal melegnek titulálták, vagy meleg pártinak és azt a személyt is kiutálták.

De nem csak az iskolában kell megküzdenie a minden napos terrorral, hanem még otthon sem lehet nyugta szegény fiúnak.
Az apja alkoholista és otthon sincs csak nagyon ritkán, vagy hajnalban érkezik csak haza, amikor pedig olyan kedvében van vagy éppen olyan állapotban, a fiát nevetve veri meg, melegségére fogva. Jimin anyja pedig már rég elment a háztól és nem tartja közvetlen fiával a kapcsolatot, ugyanis nem bír a szemébe nézni azzal a tudattal, hogy a fia bizony meleg. Tehát egy pszichológushoz kell Jiminnek járnia, akin keresztül anyja üzen neki és addig ameddig Jimin meleg, addig nem is tervez találkozni fiával, csak miután már "megjön az esze" és nem lesz meleg.

Jiminnek így nagyon nehéz élete van, pedig még csak 17 éves és nem is ártott senkinek. Egyszerűen csak mást szeret.

---------

A nap besüt az ablakon, ezzel megvilágítva, éppen az ágyban alvó fiú arcát.
Jimin békésen aludt egy olyan álomvilágban, ahol senki sem bántja és minden sokkal szebb, viszont az ébresztője ebben a pillanatban szólalt meg.
A fiú fáradtan nyomta le telefonját, mi hangosan szólt, majd félkómásan kelt fel az ágyon és bambulni kezdett az előtte lévő, omladozó, fehér falra.

Egy újabb nap, amit túl kell élni. Menni fog, hisz nem érhet már meglepetés. Szó szerint már mindent csináltak velem azok a barmok. Innivalót öntöttek a táskába és a fejemre is, vagy az éppen elúsztatott táskámat húzták a fejembe. Öntöttek már le étellel is. Buktattak már fel. Vernek meg szinte minden héten. Kezdek ezekhez hozzászokni...Igaz, az arcom így egyfolytában heges, ahogyan a hasam és végtagjaim is, de túlélem. Végül is nincs kinek tetszenem. Szó szerint az egész suli ellenem van, úgyhogy még a verés utáni kinézetem miatt sem kell aggódnom. Apa is hazaért este és most a másnaposság miatt úgysem bírhat megverni, úgyhogy ez is egy pozitívumnak vehetem, nem? Anya úgyse jön vissza, de ahhhh...fenébe. Ma kedd van. Akkor mehetek a dilidokihoz... Sebaj. Fogjuk fel ezt is pozitívan. Ismét két óráig hallgathatom, hogy a lányok milyen szépek és "ízletesek". Ráadásul így az utolsó két órámról is elmehetek, ami Fizika és Biosz. Egyáltalán nem szeretem egyiket sem, és mivel elszabadulhatok a suliból, így ennek is örülnöm kell. Igen. Ez a nap is csak csodás lehet. Huh...Menni fog Jimin. Menni fog. Csak vidáman. Mosolyogj a világra és a világ is visszamosolyog rád.

Bíztatta magát a fiú, pont úgy, ahogyan minden reggelen megteszi. Szörnyű sorsa van, mégis mindig próbál mosolyogni és mindennek a pozitív oldalát keresni. Igaz, nem mindig sikerül neki, de legalább az idő nagy részében, amikor éppen senki sem cseszteti, boldog lehet. Legalább is kívülről olyan, mintha boldog lenne és elhinni is ezt akarja elhinni Jimin, hitegeti magát, hogy boldog, de legbelül nagyon fáj neki, még ha nem is akarja bevallani.

A fiú reggeli rutinját kezdi, úgy sétál a fürdőbe.

A tükörbe néz és egy kócos szőke hajú, igazán helyes fiú köszön vissza rá. Jimin maga sosem tekintette magát helyesnek, de a lányok mindig is annak tartották. Sokszor mondták is, ha nem lenne meleg, biztosan össze akarnának vele jönni, legalább tízen. Ezt persze Jimin fiú osztálytársait zavarta, és emiatt is konfliktusok adódtak, pedig Jimin ezen alkalmakkor sem tett semmit.

A kis szőke, leveszi pizsamáját és óvatosan húzza felső testére a pólóját, ugyanis mellkasát kék-zöld foltok fedik, pár kisebb vagy éppen nagyobb heg mellett. A héten már egyszer megverték, pedig még csak kedd reggel van. Ebből lehet is következtetni, hogy hétfőn, azaz a tegnapi napon történt a dolog, de Jimin ezt úgy próbálta felfogni, hogy legalább már a hét első napján átesett a heti adagján és most már nem kell azért izgulnia, hogy vajon mikor verik meg.

Jimin felöltözött és lement az emeletről, -- ahol a fürdő és a mosdó volt található, -- egyenesen a konyhába.

A fiú gyorsan összedobott magának egy szendvicset, amit elvihet magával a suliba, hogy ebédje legyen, majd ránézett a még mindig kidőlt apjára és elindult a suliba.

Az iskola kapujában a fiú megállt, mély levegőt vett, majd belépett a régi, egyben óriási épületbe.

A folyosókon mindig megbámulták és összesúgtak a háta mögött, bármerre is járt, de Jimin próbált nem figyelni a megvető pillantásokra és inkább csak a cipőjét figyelte, ahogyan lába nagy léptekkel egyre előrébb halad mialatt aprót csúszkál lábbelijében.

Előre, majd hátra és ez a mozdulat ismét előröl.

A cipő nagy volt a fiú lábára. Nem az ő mérete volt, de a pénzből, amije van, alig futja ételre. Még jó hogy, ha cipőt vesz, direkt minél nagyobbat, hogy az sokáig hordhassa.

Jimin sietősen tart osztályterme felé, és az eddig minden nap általában üres úton egyszer csak egy fiú jelenik meg Jimin látószögében, de már késő. Nem tud leállni és egyenesen az előtte menőbe megy bele. Fejjel neki. Az idegen azonban akinek nekiment, nem esett fel. Jimin úgy ahogy volt pattant le az előtte lévőről.

-Mi a fasz? -fordult meg az ismeretlen fiú. Jimin még sosem látta a suliban. Ezek szerint új gyerek.

-B-bocsi...-mondta Jimin dadogva, ami miatt magában el is átkozta magát.

Az ismeretlen egy ideig csak kikerekedett szemekkel nézte az éppen földön lévő fiút és csak miután jól szemügyre vette, kezdett bele mondandójába dühösen. Ezalatt Jiminnek is volt ideje szemügyre venni az idegent. Menta haja kissé szemébe lógott, bő fekete nadrág és egy bő pulóver fedte el testalkatát. Szemei messziről fekete behatást keltettek. Fél oldalán egy iskolatáska helyezkedett el, amin megannyi lánc csörgött. Úgy nézett ki mint egy bajkeverő és egyben flegma fiú, akibe nem érdemes belekötni. Jimin ennek a hatásnak köszönhetően nyelt egy nagyot. Nem akarta, hogy ma is megverje valaki.

-Mégis mit képzelsz? Nem látsz a szemedtől? -kérdezte fennhangon az idegen fiú.

-Sajnálom. -hajolt meg Jimin ülő helyzetében.

-Hát sajnálhatod is. Még egy ilyen és az arcod bánja. Bár ahogyan arcod látom, nem tőlem kapnád életed első ütését. -mondta lenézően méregetve Jimin kicsit heges arcát, majd gúnyosat nevetve elsétált, egyenesen be új osztálya termébe, ami pontosan egyezett Jiminével.

Ezek szerint osztálytársak lesznek.

Nem is tűnt olyan undoknak...-próbálta Jimin pozitívan felfogni, majd felállt ülő helyzetéből és leporolta nadrágját, úgy ment be a terme ajtaján.