Jimin szemeit ólom súlyúnak érezte. Teste egy puha ágyba süppedt, de hiába pihent, nagyon fáradtnak érezte magát. Egy jó puha takaró fedte testét, de érezte, hogy a szobában, aol van, világosság uralkodik.
Pilláit lassan nyitogatja. A fény hirtelen, villámcsapásként hatolt pupilláiba. Idő volt, mire szeme, sok pislogás árán, megszokta a Napfényt.
Mégis hol...? -néz körül Jimin a fejében motoszkáló kérdéssel, de be sem tudja fejezni gondolatát, és realizálja, hogy épp Yoongi ágyában fekszik.
-Yoo...-szólal meg halkan. Hangja rekedtes volt, és szemével csak a szólított személyt kereste, azonban az nem volt a szobában.
Mégis mi történt? Hogy kerültem ide és Ő hol van? Chin vajon keres? Egyáltalán hogyan jutottam ide? Mi történt? -ötlött fel Jiminben egyre több kérdés, mikre senkitől nem kaphatott választ, így eldöntötte, hogy maga deríti ki.
Lábikóit kicsúsztatta a puha anya alól és a hideg kőre helyezte. Lassan az ágy szélére kúszott, majd óvatosan felállt. Egy aprót megszédült ugyan és még mindig fáradt volt, de mégis megindult előre.
Útja során szembe találkozott a tükörrel, ahol realizálta kinézetét és ruházatát is. A haja csapzott, szemei beesettek és még soványabb mint volt. A testét pedig Yoongi egyik pólója fedte. Most, hogy mégjobban lefogyott, kétszer beleférne.
De hol van Yoongi? -merül fel ismét Jimindben legfőbb kérdése.
Óvatosan totyogva a parkettán jutott ki a szobából. Nem tudta, hogy van e valaki rajta kívül a házban, és hogy ha van, akkor ki az.
Jimin már a konyhában járt, mikor neszt hallott meg valahonnan.
-Yoo...? -fordul a hang irányába és megindul felé. Fél, hogy Chin az, de egyben reménykedik, hogy Yoongi.
-Yoongi...hyung? -sétál a nappaliba.
A helyiségben Yoongi a kanapén ült, és a tévét nézte meredten.
-Yoo. -örül meg Jimin, azonban amikor megindulna felé, az könnyes tekintetét emeli rá, mire Jimin megtorpan.
-Mi a baj? -kérdi ijedten a szöszi. Yoongi egy szó nélkül emeli tekintetét a tv-re, így Jimin is odanéz. Pont a híreket közlik.
"-Ma hajnalban egy házaspár holttestére találtunk rá a régi gyár területét. A romos épület előtt rátaláltunk az egyik elkövetőre Ho Chin-re, az egyik 1 éves elkövetőre. A házaspár Mr és Mrs Park fia két évvel ezelőtt tűnt el, és valószínűleg jelenleg egy Min Yoongi nevezetű személynél tartózkodik. Ha bárki látja valamelyikőjüket, azonnal szóljon a rendőrségnek. A kutatás még mindig folyik, így hamarosan elkapjuk a szabadlábon ólálkodó, fiatal cinkostárat." -mondja a rendőrkapitány a hírekben, helyi tudósítással.
Jimin szemei elkerekednek, könnyei pedig megindulnak, úgy néz hitetlenkedve Yoongira.
-Mi ez az egész? -szorítja szájára kezét, kétségbeesetten Jimin.
-Sajnálom. -fordítja el fejét Yoongi, majd gyors léptekkel viharzik el a mosdó felé, Jimin természetesen sietős léptekkel utána.
-Yoongi mi ez az egész, mi történt? -dörömböl a fürdőszoba ajtaján Jimin, de nem kap választ. -Yoo kétlek nyisd ki az ajtót és magyarázd meg, miért keresnek téged! Mond el mit tett Chin! Mond el, mit tett a szüleimmel és...és én tudom, hogy ártatlan vagy! Megmentettél és a rendőröket is elintézzük, csak nyisd ki az ajtót, kérleeek! -csúszik a földre, sírás közepette Jimin, de a dörömbölése, ugyan már lassabb és gyengébb, nem maradt abba.
-Nem Jimin. Menj innen! Menekülj el, itt nem maradhatsz, mert rád találnak! -kiált ki Yoongi.
-Nem hagylak itt, én...én szeretlek Yoo! -ordítja Jimin. A kijelentésre csönd lett. Jimin nem hitte el, hogy tényleg kimondta, Yoongiban pedig megfagyott a levegő, és csak még inkább elkeseredett.
-Ha tudnád mit tettem, nem mondanád ezt...-hajtja térdeire fejét, Yoongi. Válasza halk volt, Jimin mégis meghallotta.
-Tudom mit tettél! Megmentettél! Már többször is megmentetted az életem! Ha te nem lennél, már rég halott lennék! -sírja üvöltve Jimin.
-Ha én nem lennék, a szüleid még élnének! -vág vissza Yoongi ugyan akkora hangerővel, mire Jimin keze megáll a levegőben, és nem üt többet az ajtóra.
-M..mi? -kerekednek el szemei. Kérdését szinte suttogva mondta, így a másik nem is hallotta, de Jimin nem is neki, inkább magának címezte.
-Menj innen Jimin! Menj el! Én tettem, nem Chin! Az én hibám és bűnhődni fogok érte, amit rám talál a rendőrség, vagy fel nem adom én magam...
De lehet az is, hogy már késő lesz, mire rám találnak...-teszi hozzá magában Yoongi, gúnyos mosollyal arcán. A gúny most nem másnak szólt. Saját magának címezte.
-Nem érdekel! -lepi meg Yoongit erős és elhatározott válaszával a szöszi, és feláll az ajtó elé, hogy úgy folytassa. -Nem érdekel mit tettél, vagy mit mond a rendőrség rólad! Nekem a hősöm maradsz! Biztosan okod volt a szüleim megölésére és...Nem érdekel más mit gondol, én SZERETLEK! Szeretlek gyilkosként, bűnözőként, tolvajként, zeneszerzőként, osztálytársként, mindenként, mert te nekem mindenhogy az én Min Yoongim maradsz! -jelenti ki kiabálva Jimin, majd reszkető lábai összerogytak, így a földre esett. Nem ájult el, még ébren volt és ülésben is maradt. Csak a lába volt túl gyenge. Ahogy belegondolt egy hete nem maradt meg benne semmi és az infúzió -mit Chin adott- nem sokáig szolgáltatott neki egy kis energiát.
-Jimin! -nyitja ki ijedten Yoongi az ajtót, hogy megnézze a kisebb jól van e. Jimin arca pedig felvirult ahogyan felnézett aggódó szemeibe. -Ne vigyorogj, csak féltem, hogy meghalsz itt az ajtó előtt. -forgatja meg szemeit Yoongi, majd lehajolt, és Jimint ölbe véve vitte a szobájába, s tette le az ágyba.
-Olyan felelőtlen vagy Jiminshi. Minek keltél ki az ágyból, ha állni sem tudsz öt percig? És miért is kiabáltál mint a fába szorult féreg? Be fogsz rekedni, ha már nem vagy amúgy is eléggé. -rázza a fejét Yoongi, míg dorgálja a kisebbet. Jiminnek erre persze óriás mosoly kúszik az arcára, és átöleli a menta hajút.
-Nagyon hiányoztál. -szorítja magához, amennyire csak erejéből telik.
-Te is nekem picur. -öleli vissza Yoongi. -És...én tényleg sajnálom...A szüleid fontosak voltak neked...-tolja el magától picit a szöszi.
-Én jeleztem neked a telefonhívásban, hogy Chin csapdát állított fel! -jelentette ki felháborodva Jimin.
-Mit? Meg se szólaltál! -ellenkezik Yoongi hitetlenkedve.
-Mi az, hogy mit? Persze, hogy nem szólaltam meg, mert bekötötte a szám! De utána hümmögtem. -húzta ki magát büszkén Jimin, az agyafurtságáért. -Csak te nem vetted a lapot! -durcizik tovább.
-Kössz. Mégis mit kezdjek a hümmögéssel? Jelenthette volna azt is, hogy "Jaj Yoongi ments meg kérlek, fázom, egyedül vagyok és félek" -játszott a hangjával közben bajba esettet Yoongi.
-Tuti fix, hogy én ilyet nem mondanék. -rázza a fejét Jimin. -Egyrészt nem voltam egyedül, mert Chin ott volt. -kezd érvelni. -Másrészt ha azt akartam volna, hogy gyere a gyárba, akkor akkor hümmögtem volna, amikor azt mondta, hogy köszönjek neked! Sőt! Akkor végig hümmögtem volna kétségbeesetten. De így direkt csak az egyeztetésnél tettem. -húzza el a száját.
-Jól van na, nem tudtam, hogy ilyen agyafúrt vagy Minie. -fonja ismét karjait Jimin köré.
-Minie? Ha engem Minie-nek hívsz, akkor te Gigi akarsz lenni? -dönti oldalra fejét, mire Yoongi csak egy nagy mosollyal díjazta kérdését, ezzel választ adva.
Annyira hiányzott már... -gondolja magában boldogan Jimin.
VOCÊ ESTÁ LENDO
𝕊𝕖𝕘𝕚̂𝕥𝕤𝕖́𝕘 𝕞𝕖𝕝𝕖𝕘 𝕍𝕒𝕘𝕪𝕠𝕜 |𝐘𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶.]
Fanfic𝐻𝑒𝑙𝑝 𝑀𝑒, 𝐼'𝑚 𝐺𝑎𝑦! Jimin egy átlagos középiskolás lenne, ha nem lenne meleg, és ez nem lenne köztudott tény. Mindenki elítéli emiatt és nagyon sok utálatot kap, ami baromira fáj neki és nagy lelki teher számára. Majd megjelenik Yoongi, a...