39.rész

372 48 65
                                    

Jimin szemeit ólom súlyúnak érezte. Teste egy puha ágyba süppedt, de hiába pihent, nagyon fáradtnak érezte magát. Egy jó puha takaró fedte testét, de érezte, hogy a szobában, aol van, világosság uralkodik.

Pilláit lassan nyitogatja. A fény hirtelen, villámcsapásként hatolt pupilláiba. Idő volt, mire szeme, sok pislogás árán, megszokta a Napfényt.

Mégis hol...? -néz körül Jimin a fejében motoszkáló kérdéssel, de be sem tudja fejezni gondolatát, és realizálja, hogy épp Yoongi ágyában fekszik.

-Yoo...-szólal meg halkan. Hangja rekedtes volt, és szemével csak a szólított személyt kereste, azonban az nem volt a szobában.

Mégis mi történt? Hogy kerültem ide és Ő hol van? Chin vajon keres? Egyáltalán hogyan jutottam ide? Mi történt? -ötlött fel Jiminben egyre több kérdés, mikre senkitől nem kaphatott választ, így eldöntötte, hogy maga deríti ki.

Lábikóit kicsúsztatta a puha anya alól és a hideg kőre helyezte. Lassan az ágy szélére kúszott, majd óvatosan felállt. Egy aprót megszédült ugyan és még mindig fáradt volt, de mégis megindult előre.

Útja során szembe találkozott a tükörrel, ahol realizálta kinézetét és ruházatát is. A haja csapzott, szemei beesettek és még soványabb mint volt. A testét pedig Yoongi egyik pólója fedte. Most, hogy mégjobban lefogyott, kétszer beleférne.

De hol van Yoongi? -merül fel ismét Jimindben legfőbb kérdése.

Óvatosan totyogva a parkettán jutott ki a szobából. Nem tudta, hogy van e valaki rajta kívül a házban, és hogy ha van, akkor ki az.

Jimin már a konyhában járt, mikor neszt hallott meg valahonnan.

-Yoo...? -fordul a hang irányába és megindul felé. Fél, hogy Chin az, de egyben reménykedik, hogy Yoongi.

-Yoongi...hyung? -sétál a nappaliba.

A helyiségben Yoongi a kanapén ült, és a tévét nézte meredten.

-Yoo. -örül meg Jimin, azonban amikor megindulna felé, az könnyes tekintetét emeli rá, mire Jimin megtorpan.

-Mi a baj? -kérdi ijedten a szöszi. Yoongi egy szó nélkül emeli tekintetét a tv-re, így Jimin is odanéz. Pont a híreket közlik.

"-Ma hajnalban egy házaspár holttestére találtunk rá a régi gyár területét. A romos épület előtt rátaláltunk az egyik elkövetőre Ho Chin-re, az egyik 1 éves elkövetőre. A házaspár Mr és Mrs Park fia két évvel ezelőtt tűnt el, és valószínűleg jelenleg egy Min Yoongi nevezetű személynél tartózkodik. Ha bárki látja valamelyikőjüket, azonnal szóljon a rendőrségnek. A kutatás még mindig folyik, így hamarosan elkapjuk a szabadlábon ólálkodó, fiatal cinkostárat." -mondja a rendőrkapitány a hírekben, helyi tudósítással.

Jimin szemei elkerekednek, könnyei pedig megindulnak, úgy néz hitetlenkedve Yoongira.

-Mi ez az egész? -szorítja szájára kezét, kétségbeesetten Jimin.

-Sajnálom. -fordítja el fejét Yoongi, majd gyors léptekkel viharzik el a mosdó felé, Jimin természetesen sietős léptekkel utána.

-Yoongi mi ez az egész, mi történt? -dörömböl a fürdőszoba ajtaján Jimin, de nem kap választ. -Yoo kétlek nyisd ki az ajtót és magyarázd meg, miért keresnek téged! Mond el mit tett Chin! Mond el, mit tett a szüleimmel és...és én tudom, hogy ártatlan vagy! Megmentettél és a rendőröket is elintézzük, csak nyisd ki az ajtót, kérleeek! -csúszik a földre, sírás közepette Jimin, de a dörömbölése, ugyan már lassabb és gyengébb, nem maradt abba.

-Nem Jimin. Menj innen! Menekülj el, itt nem maradhatsz, mert rád találnak! -kiált ki Yoongi.

-Nem hagylak itt, én...én szeretlek Yoo! -ordítja Jimin. A kijelentésre csönd lett. Jimin nem hitte el, hogy tényleg kimondta, Yoongiban pedig megfagyott a levegő, és csak még inkább elkeseredett.

-Ha tudnád mit tettem, nem mondanád ezt...-hajtja térdeire fejét, Yoongi. Válasza halk volt, Jimin mégis meghallotta.

-Tudom mit tettél! Megmentettél! Már többször is megmentetted az életem! Ha te nem lennél, már rég halott lennék! -sírja üvöltve Jimin.

-Ha én nem lennék, a szüleid még élnének! -vág vissza Yoongi ugyan akkora hangerővel, mire Jimin keze megáll a levegőben, és nem üt többet az ajtóra.

-M..mi? -kerekednek el szemei. Kérdését szinte suttogva mondta, így a másik nem is hallotta, de Jimin nem is neki, inkább magának címezte.

-Menj innen Jimin! Menj el! Én tettem, nem Chin! Az én hibám és bűnhődni fogok érte, amit rám talál a rendőrség, vagy fel nem adom én magam...

De lehet az is, hogy már késő lesz, mire rám találnak...-teszi hozzá magában Yoongi, gúnyos mosollyal arcán. A gúny most nem másnak szólt. Saját magának címezte.

-Nem érdekel! -lepi meg Yoongit erős és elhatározott válaszával a szöszi, és feláll az ajtó elé, hogy úgy folytassa. -Nem érdekel mit tettél, vagy mit mond a rendőrség rólad! Nekem a hősöm maradsz! Biztosan okod volt a szüleim megölésére és...Nem érdekel más mit gondol, én SZERETLEK! Szeretlek gyilkosként, bűnözőként, tolvajként, zeneszerzőként, osztálytársként, mindenként, mert te nekem mindenhogy az én Min Yoongim maradsz! -jelenti ki kiabálva Jimin, majd reszkető lábai összerogytak, így a földre esett. Nem ájult el, még ébren volt és ülésben is maradt. Csak a lába volt túl gyenge. Ahogy belegondolt egy hete nem maradt meg benne semmi és az infúzió -mit Chin adott- nem sokáig szolgáltatott neki egy kis energiát.

-Jimin! -nyitja ki ijedten Yoongi az ajtót, hogy megnézze a kisebb jól van e. Jimin arca pedig felvirult ahogyan felnézett aggódó szemeibe. -Ne vigyorogj, csak féltem, hogy meghalsz itt az ajtó előtt. -forgatja meg szemeit Yoongi, majd lehajolt, és Jimint ölbe véve vitte a szobájába, s tette le az ágyba.

-Olyan felelőtlen vagy Jiminshi. Minek keltél ki az ágyból, ha állni sem tudsz öt percig? És miért is kiabáltál mint a fába szorult féreg? Be fogsz rekedni, ha már nem vagy amúgy is eléggé. -rázza a fejét Yoongi, míg dorgálja a kisebbet. Jiminnek erre persze óriás mosoly kúszik az arcára, és átöleli a menta hajút.

-Nagyon hiányoztál. -szorítja magához, amennyire csak erejéből telik.

-Te is nekem picur. -öleli vissza Yoongi. -És...én tényleg sajnálom...A szüleid fontosak voltak neked...-tolja el magától picit a szöszi.

-Én jeleztem neked a telefonhívásban, hogy Chin csapdát állított fel! -jelentette ki felháborodva Jimin.

-Mit? Meg se szólaltál! -ellenkezik Yoongi hitetlenkedve.

-Mi az, hogy mit? Persze, hogy nem szólaltam meg, mert bekötötte a szám! De utána hümmögtem. -húzta ki magát büszkén Jimin, az agyafurtságáért. -Csak te nem vetted a lapot! -durcizik tovább.

-Kössz. Mégis mit kezdjek a hümmögéssel? Jelenthette volna azt is, hogy "Jaj Yoongi ments meg kérlek, fázom, egyedül vagyok és félek" -játszott a hangjával közben bajba esettet Yoongi.

-Tuti fix, hogy én ilyet nem mondanék. -rázza a fejét Jimin. -Egyrészt nem voltam egyedül, mert Chin ott volt. -kezd érvelni. -Másrészt ha azt akartam volna, hogy gyere a gyárba, akkor akkor hümmögtem volna, amikor azt mondta, hogy köszönjek neked! Sőt! Akkor végig hümmögtem volna kétségbeesetten. De így direkt csak az egyeztetésnél tettem. -húzza el a száját.

-Jól van na, nem tudtam, hogy ilyen agyafúrt vagy Minie. -fonja ismét karjait Jimin köré.

-Minie? Ha engem Minie-nek hívsz, akkor te Gigi akarsz lenni? -dönti oldalra fejét, mire Yoongi csak egy nagy mosollyal díjazta kérdését, ezzel választ adva.

Annyira hiányzott már... -gondolja magában boldogan Jimin.

𝕊𝕖𝕘𝕚̂𝕥𝕤𝕖́𝕘 𝕞𝕖𝕝𝕖𝕘 𝕍𝕒𝕘𝕪𝕠𝕜 |𝐘𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶.]Onde histórias criam vida. Descubra agora