𝕊𝕖𝕘𝕚̂𝕥𝕤𝕖́𝕘 𝕞𝕖𝕝𝕖𝕘 𝕍𝕒𝕘𝕪𝕠𝕜 |𝐘𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶.]

4.rész

"Yoongi kétségbe esve és tehetetlenül állt karjaiban az eszméletlen Jiminnel."

Yoongi eleinte nem tudta, hogy mégis hova kellene vinnie Jimint, de végül úgy döntött, hogy a legjobb az lesz, ha haza viszi magához.

Nagy nehezen felvette a falnál heverő Jimin táskáját, majd megindult, hogy minél hamarabb haza érhessen a fiúval.

Léptei szaporák voltak és nagyok. Minél hamarabb akart házába érni, és lekezelni a kisebb sebeit.

Igaz, még nem ismerte Jimint, hogy milyen erős is valójában, de amit látott, ahogyan bántották azért, hogy meleg, nem tudta nem megsajnálni, ugyanis ő maga is meleg volt, csak róla ezt még nem tudták a többiek.

Yoongi nem akarta bevallani magának, de az első találkozásuknál már teljesen beleszeretett Jiminbe. Ahogyan neki ütközött és a földre pattant róla. Tetszett neki, hogy ott ült lábai előtt és az aranyos ártatlan, egyben sajnálkozó tekintetébe is beleszeretett, csillogó, gyönyörű szemeiről és dús, telt, vöröslő ajkairól nem is beszélve.

Yoongi hamarosan megérkezett a házához.
Már nagyon elfáradt és le is izzadt, Jimin cipelésétől, de most erre nem tudott koncentrálni.

Berontott a házba, mi eddig üresen állt.
Yoongi már rég egyedül lakik.
Igaz, még csak 18, de a szülei már 15 éves korában elkergették, mikor elmondta, hogy sosem lesz barátnője.
Azt mondták neki, hogy addig vissza se menjen, ameddig észhez nem tér, így hát azóta egyedül lakik.
Pénze pedig abból van, hogy dalokat ír és adja el, vagy néha rappel pénzért persze.

A ház nem túl nagy, inkább kicsinek mondható, de egymaga pont elfér benne kényelmesen. Van egy hálószoba, egy kisebb konyha, egy előtér/nappali és egy fürdőszoba.
Jimint egyből az ágyához vitte, majd amilyen óvatosan csak tudta, fektette az ágyra.

Mikor Jimin már a puha ágyban feküdt, Yoongi kissé megnyugodott.
A menta hajú végre kifújhatta az eddig bent tartott levegőt és már ment is tovább sietve egészen az elsősegély dobozig, majd vissza az ágyhoz, s addig meg sem állva.

Leült Jimin mellé, majd elővette a kellő dolgokat a kis dobozkából és már szalad is, hogy vizet és egy törülközőt hozzon a szobába.

Hamar vissza is ért és ismét ment is Jimin mellé.
Nagyon kapkodott és közben végig azt vízslatta, hogy Jimin rendben van e.

Yoongi bevízezte a törülközőt, majd óvatosan kezdte letisztítani Jimin fején lévő sebet, miután persze a kisebb szőke tincseit arrébb sutulta, hogy ne legyenek útban.
Jimin még mindig meg se moccant. Nyugodtan feküdt az ágyon, belesüppedve a puha lepedőbe.

Yoongi mintha a másik egy porcelánbaba lenne, olyan óvatossággal törölgette Jimin testét.
Letért kezére, majd lábára is.
Óvatosan kente le a fehér, hideg, vízes rongyal a véres végtagjait, majd a vízes tálkában kimosta a törülközőt és kezdte előröl.

-Mmmh... -hallotta meg Jimin halk nyögését, mire rögtön oda fordult és a hideg törülközőt fejéhez tette, hogy lenyugtassa kicsit.
Jimin gyorsan vette a levegőt. Mellkasa csak úgy mozgott fel és le.
Ajkait és szemeit összeszorította. Felébredt valamennyire és kezdte újra érezni a fájdalmat, ami egész testében átjárja.
A feje iszonyatosan lüktetett és alig érezte a végtagjait. A hasa görcsben volt és az arca égett. Lábai érezte hogy remegnek. Nem bírta mozgatni semmiét, pedig fején lévő sebét már nagyon csípte a levegő és érezte, hogy ismét kezd lefolyni homlokán a vér, így oda akart nyúlni, hogy letörölje, de nem jött össze neki.

-Sssshhh... Jiminie, nyugodj le. -próbálta nyugtatni Yoongi és megsimította a fekvő arcát, de nem volt túl jó ötlet.
Jiminnek erről az elnevezésről és az érintésről rossz tapasztalatai voltak környezetének, leginkább osztálytársainak köszönhetően ezért félt, hogy megint át kell élnie őket, így gyorsan elfordította az arctát.

-Ne... -mondta szinte suttogva Jimin ezt a kis szócskát és egyre gyorsabban kezdte el venni a levegőt. Az emlékek csak úgy törtek fel benne. A könnye kicsordult és szinte már levegő után kapkodva vette a levegőt.

-Jimin... Jimin. Jimin, hallasz? Fejezd be. Nincs semmi baj. Jimin! Jimin kérlek nyugodj meg. Nem bántalak. Csak... Csak segíteni akarok. Hallod? Jimin, nyugodj le. -próbálta Yoongi nyugtatni, hisz egyre jobban aggódik érte.
Már nem mert hozzáérni, mert félt, hogy megint ennyire rossz dolgot fog előidézni a másikban, így csak lágy hanggal próbált hatni a kisebbre.

Mikor aztán Yoongi újra a hideg vizes rongyot hozzá érintette fejéhez, Jimint ezzel kizökkentette a hirtelen érzéstől és kezdett lenyugodni.

-Hsssssz..-szisszent fel egy aprót, amikor Yoongi fején tátongó nagy sebhez ért.

-Bocsáss meg. Ígérem, óvatos leszek, csak engedd, hogy lekezeljem, rendben? -kérdezte az idősebb a leghalkabb és legkedvesebb hangján.
Bízalom gerjesztő volt ez a hang Jimin számára, így hagyta, hogy Yoongi elkezdje lekezelni sebeit.

Jimin ugyan hagyta, hogy Yoongi lekezelje sebeit, de azt nem hitte volna, hogy a fertőtlenítő mit sebeire tesz, ennyire fogja csípni a nyílt felületet.

-Mmmh... Mmhh.... -forgatta fejét fájdalmasan Jimin és kis kezével a lepedőbe markolt. A levegőt kapkodóan kezdte venni és szemeit ammellyire csak tudta összeszorította, testét pedig megfeszítette.

-Mindjárt végzek. Ezt még bírd ki kérlek. Csak egy kicsit még, rendben? -próbálta nyugtatni Yoongi és ezzel magát is higgadt állapotba helyezni.
Nem akarta bevallani magának, de nagyon felizgadták őt Jimin nyögései.
Nagy levegőt vett és próbált nem figyelni a kisebb nagyobb sóhajaira, és úgy lekezelni az összes látható sebét.
Miután viszont sikeresen végzett, rájött, hogy bizony Jimin pólója takarásában is lehetnek sebek, így óvatosan lehúzta a fiú felsőtestét fedő ruhadarabot.

Yoongi szemei tágra nyíltak és még szája is tátva maradt, mikor megpillantotta a kisebb kidolgozott felsőtestét.
Próbálta visszafogni magát, de annyira beindította az elé táruló látvány.

Jimin ugyan ébren volt, és érezte, az érintést és fájdalmat, viszont tudatánál még nem volt teljesen.
Yoongi döntött és óvatos, lágy, gyengéd csókokkal kezdte behinteni Jimin testét a sebes részekre külön figyelve.
Néhol már nyálát is belevitte a csókokba, és olykor egy kicsit meg is szívta Jimin bőrét.

-Ahh... -sóhajtott jól esően a szőke, mialatt a másik egyre fentebb haladt rajta és már a nyakánál járt.
Jimin fel sem fogta hogy mi történik, csak annyit érzett, hogy enyhült a fájdalma.
Yoongi pedig csak folytatta és testével a másik teste felé emelkedett, úgy csókolta tovább.
Jimin légzése megint felgyorsult, ahogyan szívverése is, viszont most már nem a fájdalom miatt, ezzel pedig nagyon bíztatta az idősebbet.

A menta hajú Jimin kulcscsontját és nyakát célozta be. Szívta és nyalta, csókolta, ahol csak tudta. Teljesen elhatalmasodott már rajta a vágy és csak magának akarta tudni a kisebbiket.

-Ssszhh -szisszent fel Jimin mikor Yoongi véletlen beleharapott bőrébe.

-Bocsáshh megh.. -suttogta Yoongi, Jiminnek viszont megint iszonyat gyorsan kezdett emelkedni mellkasa.
Eddig Yoongi csókjai elterelte figyelmét végtagjai fájdalmáról és viszonylag meg is nyugtatta, viszont most hogy abbahagyta, ismét a fájdalom került a fókuszba.

-Shajnálhom... -suttogta Yoongi. Nem akart fájdalmat okozni a kisebbnek és azt hitte az ő hibája. Nem tudta mit tehetne, hogy Jimin megnyugodhasson.

Végül maga sem értette miért, egy hirtelen ötlettől vezérelve a kisebb ajkaira tapadt.