𝕊𝕖𝕘𝕚̂𝕥𝕤𝕖́𝕘 𝕞𝕖𝕝𝕖𝕘 𝕍𝕒𝕘𝕪𝕠𝕜 |𝐘𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶.]

7.rész

"-Neked a mániád ez a 'köszönöm'? Csak mert minden második szavad ez. -kérdezte Yoongi értetlenül, de Jimin nem válaszolt, csak elgondolkodott magában."

Vajon tényleg mindig ezt mondogatom? Észre se vettem...Csak meg akartam köszönni neki azt a sok dolgot, amit tőle kaptam...Senki sem volt még ilyen velem, aki tudta, hogy a fiúkhoz vonzódok. De Ő más. Ő  nem ítél el. Egy csúnya megjegyzést se mondott rám, úgy mint a többiek. Miért csinálja ezt? Miért kedves velem? Mégis mi haszna van neki ebből? Vagy bekamerázott volna és csak a bolondját járatja velem? Valahogy mégis csak felkerültek rám azok a szívás nyomok. Ő lett volna? Akkor viszont már minden érthető... - gondolkozott el Jimin.

-Figyelsz te egyáltalán? Hahó! Föld hívja Jimint! -legyengette meg kezét Yoongi a kisebb arca előtt.

-Ja... Aha. Fegyelek. Mondtál valamit? -rázkódott ki Jimin gondolatmanatéből.

-Nem fontos. Mind gondolkodtál annyira?

-Ömm... Semmin. Tényleg. Csak... Nem fontos. -rázta meg Jimin a fejét.

-Köszönöm az eddigieket és mindent amit értem tettél, köszönök mindnent, de most már megyek. -hajolt meg Jimin többször is a másik előtt, majd felkapta a táskáját, ami az ágy mellé volt támasztva és elsietett.

Kiment a szobából egyenesen le a lépcsőn és ki a házból. Fogalma sem volt arról, hogy most hol van, csak megindult egy irányba és úgy gondolta, hogy majd kilyukad valahol.

Egy órájába telt, de végre haza jutott.
Azért ilyen sok ideig, mert először rossz irányba indult meg, emellett még nem tudott olyan nagyon rohanós tempóban haladni annak ellenére, hogy Yoongi házából úgy jött ki.

Mikor aztán Jimin hazaért, egyből a szobájába ment és bevetette magát az ágyba. Úgy érezte, hogy most minden összejött neki, csak éppen nem a pozitívabb formában...
Már éppen el akarta ereszteni könnyeit felidézve a tegnapot, de megcsörrent a telefonja.

-Halló? -vette fel Jimin és útközben jött rá, hogy megnézhette volna legalább, hogy ki hívja.

-Szia drága Jimin. Azt hittem már fel sem veszed. Megmagyaráznád nekem, hogy mégis miért nem mentél tegnap a pszichológushoz és hogy ma miért lógtad el a sulit??? -kérdezte dühösen Jimin anyja a vonal túlsó végéről.

-Ahhaaaa. Tegnap lebetegedtem, és hamar lefeküdtem aludni, ma pedig még itthon maradtam, hogy kipihenjem a betegséget. De mivel már jobban vagyok, így holnap megyek suliba. Jó lenne ha le tudnád igazolni orvosival a mai napot, ha szépen megkérlek. -talált ki Jimin egy hazugságot.

Ha az igazat mondta volna, az anyja nem kegyelmezett volna neki. Soha nem tudhatja meg az a nőszemély, hogy Jimin valaha is volt egy fiú szobájában ráadásul az ágyában úgy, hogy nem volt rajta felső.

-Ahhh és mégis te miért nem tudod elintézni az orvosi igazolást? Komolyan, mindent nekem kell csinálnom? Ha abban, hogy a fiúkat 'szereted' ekkora fellángolásod van és ellenállásod, akkor szerintem egy orvosi igazolás szerzése semmiség lesz neked, úgyhogy intézd el. A pszichológusodhoz pedig holnap délután mehetsz rögtön az ötödik órád után, hogy bepótoljátok a tegnapit. -jelentette ki a szigorú női hang.

-De...de nekem utána még van két órám. -mondta Jimin ellenkezően. Nem értette az anyját. Az előbb még azon hisztériázott, hogy egy napot hiányzott suliból, most pedig azt akarja, hogy menjen el az utolsó két órájáról, mikor úgyis tudja, hogy a pszichológusa később is tudja fogadni, hisz ő az egyetlen kezeltje és Jimin ezen nem is lepődik meg, mivel a módszerei elég mocskosak és könnyen lehet pénzel befolyásolni. Túl egyszerűen is.

-Nem baj. Lebeszélem az igazgatóval. -rántotta ki Jimint gondolataiból az anyjának nevezett nőszemély, ellenkezést nem tűrő hangon.

-Rendben. -bólintott Jimin, bár azt senki nem láthatta.

-Nem hallottam. -mondta dühösen az anyja.

-Köszönöm sunbae. (megj.: aki nem tudná, ez egy magszólítás forma, amit a fiatalabb az idősebbnek mond, nemtől függetlenül) -mondta Jimin hangosabban, hogy nehogy még egyszer ki legyen vele mondatva. A sunbae-nek nevezés pedig annak köszönhető, hogy az anyja addig nem tekint Jiminre fiaként, ameddig meleg, magyarán ezt Jimin úgy fogja fel, hogy letagadja, ami azt jelenti, hogy akkor ő sem mondhatja az anyjára, hogy az anyja lenne nem? Ez így logikus számára. Persze a nevén sem akarta szólítani, mert az már túlzás lett volna, így maradt a sunbae.

-Na azért. Szóval nehogy elfelejtsd! Holnap 13:30-ra érj a sansaengnim-edhez! (megj.: tanító/mester a jelentése, a pszichológusra utalva) -figyelmeztette a szöszit anyja, majd elköszönés nélkül lerakta a telefont.

-Neked is 'szia' "anyám." -mondta Jimin szarkasztikusan és eldőlt ágyán.

-Kivel beszéltél? -nyitott be a még mindig másnapos apja.

-Anyával. -válaszolta Jimin egyszerűen az apja felé fordítva tekintetét.

Édesapja kinézete egy csöveshez volt hasonlítható a legjobban. Szakadt és mocskos melegítő, és egy hányásfoltos fehér trikó más foltokkal is fedve. Szakálla és bajusza növőben volt annyira, hogy túl lógjon állán, de csak épphogy. Szemei beesettek voltak, haja kócosan és zsírosan elég hosszúra hagyva állt mindenfelé.

-Apa, mondtam, hogy ha másnapos vagy, ne fehér trikót vegyél fel, mert ha lehányod azon még jobban meglátszik...Bár ennek a pólónak már úgy is mindegy...-nézett végig apján a fiú.

-Jó-jó, és mit beszéltél anyáddal? -kérdezte a férfi, mintha érdekelné, hogy mi is a helyzet. Csak a gyerektartási pénz érdekelte.

Gondolom megint elitta az összes pénzünket...Remélem van még kaja a hűtőben, különben végem... - Gondolta magában Jimin.

-Nem pénzről volt szó, csak a pszichológusomról. -mondta Jimin apjának, aki erre csak a földhöz vágta a kezében lévő üres üveget, ami nagy zajt csapva apró darabokra tört a földön ezzel újabb munkát adva szegény gyereknek.

-Jó. Értem. És...nem tudod, hogy véletlen mikor akarja anyád adni a pénzt? -kérdezte a férfi idegesen fiától a szakállát végigsimítva, persze nem azzal az általános nyugodt mozdulattal, hanem inkább azzal az idegesféle gyors mozdulattal.

-Nem. -válaszolta Jimin miután kinyitotta a szemét amit még a hirtelen hangos zajra csukott be. Nem szerette a hangos zajokat, főleg ha azt egy ideges személy tette. Ilyenkor mindig feltörtek benne az emlékek például amikor az apja ittasan veri meg, vagy a pszichológusa fenyegetően csap óriásit az asztalra és még egyéb szörnyűbbnél szörnyűbb megtörtént esemény ami nagy hangzavar kíséretében folyt.

Mikor Jimin észrevette, hogy megint elbambult és visszatért a valóságba, az apja már nem állt az ajtójában. Elment.

Ezután Jimin a napból hátralevő idejét az apró üvegszilánkok feltakarításával és a ház feltakarításával töltötte, amit meg kellett tennie, hála apjának, aki már 6 körül elment a szobájába bezárkózni egy doboz Nissin Soba instant tésztával vagyis inkább öt dobozzal, mivel ahogyan Jimin nézte csak egy maradt meg. Ez annyit jelentett, hogy az apja volt olyan kedves és gondolt a fiára is, vagy magának hagyta meg reggelre.

Jimin reménykedett az első lehetőségben, bár kevés esély volt rá, de mivel nem volt mit tennie, így csak ez maradt neki. Megette az ételt, majd vissza ment szobájába, hogy nyugovóra hajtsa a fejét azzal a reménnyel, hogy a holnapi nap jobb lesz.