𝕊𝕖𝕘𝕚̂𝕥𝕤𝕖́𝕘 𝕞𝕖𝕝𝕖𝕘 𝕍𝕒𝕘𝕪𝕠𝕜 |𝐘𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶.]

9. rész

Miközben Jimin elhagyta az épületet és a pszichológushoz sietett, Yoongi kérdezősködni kezdett.

-Hava megy? -kérdezte osztálytársaitól a kis szöszire utalva.

-Fogalmunk sincs, de nem is nagyon izgat, hogy mi dolga van annak a kis nyominak. -mondja az egyik mindenki nevében és nevetni kezdtek a srác Jiminnek adott 'becézésén'.

-Pszt. Rookie.(újonc)-szólította  kicsit arrébb egy másik srác Yoongit, aki a hang irányába fordult.

-Nem szokott sokszor előfordulni, hogy ilyenkor megy el. Általában keddenként szokott nagyon sietni valahova suli után. Valakik szerint dilidokihoz jár, de vannak akik azt mondják, hogy van egy eltitkolt pasija és olyanok is vannak, akik szerint az őrült anyjához siet, aki megveri, ha elkésik, vagy az alkoholista apjához. -mondja a barnás hajú srác szinte suttogva.

-És ezek biztos infók, vagy mindegyik csak találgatás? -kérdezi szintén suttogva Yoongi.

-Nem tudom. Már mindent beszélnek róla, de az biztos, hogy szerdánként általában új sebekkel érkezik iskolába, még akkor is, amikor itt senki sem verte meg, úgyhogy szerintem nem véletlenek  a szóbeszédek. -válaszol az ismeretlen srác.

Yoongi már máskor is látta ezt a fiút, hisz egy osztályba járnak, de még sosem beszélgettek, így fogalma sem volt, hogy ki lehet. Úgy látta, hogy ez a srác amolyan csendes megfigyelő.

-Egyébként Taehyung vagyok. Kim Taehyung. -mutatkozott be a srác kizökkentve gondolatmenetéből kezet nyújtva, de Yoongi csak lenézett a másik felé nyújtott kezére, majd vissza rá.

-Szuper. -tudja le ennyivel a menta hajú.

Nem nagyon erőssége a barátkozás, sem az ismerkedés, így szokása szerint ezt a beszélgetést megölte. Vagyis csak azt hitte, mivel következett egy fél perces kínos csend, de utána a fiú, mint kiderült az imént, Taehyung, megint beszélni kezdett.

-Miért érdekel ennyire Jimin? -kérdezi a barna hajú fiú, mire Yoongi nagyon elcsodálkozik.

Jimint azóta, hogy ő itt van mindenki gúny néven hívta, de most Teahyung a rendes nevén nevezi meg a szőkét.

-Valami rosszat kérdeztem? -értetlenkedik a fiú Yoongi arckifejezését látva.

-Nem. Dehogy. -rázkódik ki a menta hajú gondolatmenetéből.

-És a kérdésemre válaszolsz? -kérdezte egy mosoly kíséretében Tae és fejét kicsit oldalra döntötte.

-Nem. -fordult el unottan Yoongi. Nem nagyon érdekelte a srác. Eddig is csak azért hallgatta meg, mert kíváncsi volt Jiminre. Tae pedig teljesen ridegen hagyta. Bár ezt a másik is elfogadta volna, de ő nem az a féle így folytatta a csevegést.

-Rendben. Akkor beszéljünk másról. Honnan jöttél? -folytatja a kérdések feltevését Taehyung.

-Semmi közöd hozzá. -von vállat Yoongi és a helyére megy. Azt reméli, hogy a srác ott marad ahol volt, de sajnos csalódnia kellett, ugyanis Tae szorosan követte.

-És miért kellett sulit váltanod? -tette fel a következő kérdését Tae ezzel cukkolva az idősebbet.

-Egy gyerek idegesített, ezért addig vertem, amíg már nem lélegzett. -mondott Yoongi egy hazugságot teljesen komoly hangszínben, hátha akkor békén hagyja a fiatalabb.

-Haha. Jó vicc. Nem is tudtam, hogy ilyen jó a humorod. -próbálta Taehyung megtörni a jeget kettőjük közt, de nem nagyon járt sikerrel.

Yoongi a fülébe tette fülhallgatóját és pár perc múlva be is csengettek, így Taenek fel kellett függesztenie a barátkozást és a helyére kellett mennie.

A menta hajú halálra unta magát az órán, és végig azon járt az agya, hogy vajon Jimin hova mehetett és vajon mennyi igaz abból, amit mondanak. Tényleg megvernék otthon?

Az az egy óra eltelte viszont nem mindenkinek telhetett unalommal és töprengéssel. Jiminnek az az egy óra az a pokol volt, amit minden héten át kell élnie.

A pszichológusa nem éppen egy szokványos pszichológus volt. Nem úgy kezdte az egészet, hogy 'mesélj a napjaidról' vagy 'hogy vagy'. Még olyat sem kérdez soha, hogy mi az a sok heg rajta. Sőt. Vannak alkalmak amikor még gyarapítja is azoknak a sebeknek számát.

Jimin sansaengnim-ja úgy indított a mai napon is, mint általában.

-Na Jimin fiam. Hogy állsz a héten a fiúkhoz és hogy a nőkhöz? -ez az a kérdés amit elsőnek tesz fel minden alkalmon és ez az ami eldönti, hogy mit fognak csinálni egy órán keresztül.

-Még mindig a fiúkhoz vonzódom. -jelenti ki Jimin őszintén. Az évek során rájött, hogy ha hazudik, akkor sem fog jól járni, mert a pszichológusnak bizonyíték is kell, hogy ő tényleg a lányokhoz vonzódik, viszont Jimin azt már nem tudja eljátszani, hogy felálljon neki, ha éppen egy lány fogdossa olyan helyeken, vagy éppen csókolgatja a teste összes pontját.

-Rendben. Akkor kezdjük az órát egy kis pornónézéssel. -jelenti ki a sansaengnim és már be is nyomta a Tv-t. A pornó természetesen hetero fiúknak volt élvezet, Jiminnek pedig csak egy videó.

Miután véget ért a pszichológus folytatta.

-Mit éreztél miközben nézted?

-Semmit. Csak arra gondoltam, hogy szegény lánynak fájhatott a dolog, de nem éreztem semmit. -válaszolja Jimin a már megszokott monoton válaszát.

-Hát jó. Úgy látom ezen a héten sem hat rád a képernyő. Akkor próbáljuk ki élőben, de most változtatunk kicsit a dolgon. -jelenti ki a pszichológus és bevezeti Jimint a pincébe.

Ez a dolog még megszokott is volt számára. Ilyenkor mindig jött egy nagy seggű és mellű nő, aki mindenét is kirakja amit csak lehet és körültapogatja Jimint vagy előtte kezd el csinálni valamit, de most változás történt.

A pincében nem csak az a lány várta, hanem egy férfi is. Mocskosan nézett ki mint egy csöves és ördögi mosoly volt arcán.

Jimin kicsit félve lépett le az utolsó lépcsőfokról és ment közéjük.

Jimin szó szerint mindenre számított, csak arra nem ami történt.

Az idegen férfi amint a közelebb ment hozzá egy hirtelen mozdulatot téve leütötte.

Jimin a nagy ütéstől a földre került és látása egyre homályosodott. Egyre nagyobb és több fekete foltot látott maga előtt, míg nem minden elsötétült előtte.

Az eszméletlen fiút a férfi vette fel és ültette bele egy székbe, mi a dohos pince egyetlen ülőlehetősége volt.

Jimin kezeit kikötözte, szemére pedig egy kendőt szorított, pont ahogyan előtte megbeszélte a pszichológussal.

Egy öt percet még várni kellett, hogy Jimin visszanyerje az eszméletét, és az bőven elegendő is volt arra, hogy a sansaengnim és a lány a háttérben a falnál megbújjanak és onnan figyeljék az eseményeket.

Jimin fájó fejjel ébredt és amikor körül akart nézni, a szemkendő nem engedte neki, így csak a hallására és szaglására hagyatkozhatott, hogy megállapítsa, ugyan abban a pincében van még mindig.

Éppen azon kezdett gondolkozni, hogy vajon mit fognak vele csinálni, mikor hirtelen egyy léz simítását érezte a tarkóján, amitől kirázta a hideg.

-Végre felébredtél álomszuszék. -hallotta meg háta mögül az idegen férfi mély hangját, miközben a kezével Jimin nyakát cirógatta.

-Játszunk egy kicsit. -vicsorog ördögien az idegen, de Jimin csak a rémisztő hangját hallhatta, amitől ugyanúgy hideg futkosott a hátán.