𝕊𝕖𝕘𝕚̂𝕥𝕤𝕖́𝕘 𝕞𝕖𝕝𝕖𝕘 𝕍𝕒𝕘𝕪𝕠𝕜 |𝐘𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶.]

34.rész

-Baszki Jimin! Mi a faszt érek az engedelmeskedéseddel, ha mindjárt éhen döglesz!? Legalább ezt az egy tálkát edd már meg, különben most már komolyan büntetés lesz! Nem tudok veled semmit csinálni! Kurvára nem élvezetes, ha csak úgy elájulsz alattam, mikor már áll a farkam! -dob le Jimin elé egy tál kaját Chin. Ez az ötödik nap, hogy Jimin itt van, de szinte semmit nem evett. Tervét betartotta, miszerint engedelmeskedik, de az étel nem akart megmaradni benne, és sokszor  étvágya sem volt, így pedig egyre csak gyengült. Hiányzott neki Yoongi és ki akart fogságából szabadulni, de lassan már felállni sem tudott, mert annyira forgott vele a szoba és a lábában sem volt már erő. Eddig ha éppen hányingere lett az ételtől elsétált a mosdóba, mi a szobába van beépítve - szükségletei elvégezésére -, és ott adta ki magából. Viszont mivel egyre gyengébb lett, már nem tudott addig elsétálni, így inkább hozzá se nyúlt a kajákhoz. Éppen ezért lett ideges Chin. Ahogy említette, úgy nem tetszik neki a tény, hogy bármit tehet Jiminnel, ha közben beájul.

Chin ordító szavaitól zúgott Jimin füle, és hasogatott a feje. Lassan ült fel a büntetés hallatára. Kellett neki egy kis idő, mire látása kitisztult és szemügyre tudta venni az előtte lévő tányért, tele finomabbnál finomabb ételekkel. Nem volt étvágya megenni. Egyszerűen érezte, hogy nem maradna benne.

A pálcikákért nyúlt, nagy nehezen kiügyködte, hogy kezében maradjanak, én nekilátott az evésnek. Többször is abba akarta hagyni, de mikor felnézett és látta Chin milyen parancsoló, szinte szikrákat lövelő szemekkel néz rá, inkább tovább tömte magát. Tudta jól, hogy nem fog megmaradni benne, de nem akart büntetést kapni. Inkább fekszik a hányása mellett még pár napot, a bűzben, minthogy halálra büntessék. Eleve fájt minden porcikája, nem akart több fájdalmat.

-Jó fiú. Látod, nem is volt olyan nehéz. -veszi el az üres tálkát Jimin elől Chin, és 180°-os fordulatot véve indult ki a cellából. A napok során mivel Chin ki lett tagadva családjából, így ideköltözött. Sokkal egyszerűbb volt, hogy nem kellett minden nap egy csomót kocsikáznia és mostanra teljesen ki is alakította a saját lakrészlegét. Praktikus volt, mégsem egy nagy szám. A tálcát a csaphoz vitte, és beletette, hogy majd később elmosogassa. Maradt még neki a pénzből mit apjától kapott még régebben, így ki tudta fizetni, hogy legyen fürdőszobája és konyhája. Matracon aludt, ruháit pedig a földön tartotta szép rendben, összehajtogatva. Kicsit hajléktalan szállós feelingje volt, de végül is tűrhető.

Büszke volt magára, hogy megetette rabját, így hát halál nyugalommal ült le matracára, hátát a hideg falnak döntve. Már fejben tervezgethette is, mit fog tenni Jiminnel, amint az visszanyeri az erejét. Mocskos fantáziáját eleresztve elmélkedett egy ideig, végül pedig mivel rájött, ideje mint a tenger, olvasni kezdett.

Az idő telt, és elérkezett az ebédidő. Chin boldogan ment etetni a foglyát, de mikor belépett a cellába, számára váratlan dolgot vélt felfedezni. Jimin fáradtan aludt, hányása mellett. Nem maradt meg benne a reggeli, hiába ette meg.

Chin dühös, egyben sietős léptekkel közelítette meg Jimint, hogy aztán vállánál megfogva rázza fel.

-Mi a büdös francért nem marad meg benned a kaja, ha? Miért? -kérdezte üvöltve.

Jimin szegény fel sem fogta, hogy éppen mi történik vele. Hogy éppen Chin mit kérdez, vagy miért van leordítva megint.

-Hi...ány...zik..-suttogja alig hallhatóan, és szemeit próbálja legalább résnyire kinyitni.

-Ki? Vagy mi? -teszi fel azonnal a következő kérdését Chin.

-Yoohh..-felel Jimin fáradtan. Az egyetlen vágya az volt, hogy Yoongi illatát beszívva, egy pihepuha ágyban pihenhessen, szerelme karjai közt. Eddig maga sem volt biztos az érzéseiben. Benne is felmerült, hogy mi van, ha már tényleg nem szereti a fiúkat, vagy mi van, ha csak élősködött Yoongin, és csak hálás neki, nem pedig szereti, de a napokban rájött, hogy igen is szereti Yoongit. Azóta szereti, hogy beleütközött az iskolában. Azóta figyeli és mindig reménykedett benne, hogy ott lesz neki. Szereti Min Yoongit és most is őt hiányolja, már napok óta.

-A kurva Isten bassza meg! -káromkodja el magát Chin a válasz hallatán. Jimint elengedve, hajítja vissza a földre, ő maga pedig fel-alá kezdett járkálni a szobában.

Semmi gond. Semmi gond. Nyugalom. Csak meg kell oldanom, hogy láthassa, nem? Ha látta Yoongit, esetleg hallja a hangját, megint megmarad benne a kaja, enni fog rendesen és ismét megbaszhatom, nem igaz? Egyszerűen el kell intéznem. Mondjuk őt is elfogom, és néha megmutatom őket egymásnak...bár...akkor már két embert kéne életben tartanom, ráadásul Yoongit elég nehéz lenne elrabolnom. Őt egyszerűen bejelentik a rendőrségen, nyomozás indul és simán elkaphatnak, nem vagyok olyan profi a nyomtalan rablásban. Akkor inkább csak megfigyelem és fotókat meg videókat készítek róla. Azokat megmutatom Jiminnek és kész. Bár lehet ettől csak mégjobban hiányolná... Kinyírni nem nyírhatom ki Yoongs-ot, mert akkor méginkább nem fog enni. Jimint sem ölhetem meg, mert ő meg nekem kell. De akkor mégis mi a faszt tehetnék??? Minden rendben lenne, ha Jimin nem szeretné ennyire Yoongit! Ha ő nem kedvelné, minden rendben lenne. Várjunk csak. Mi van, ha elérem, hogy kiszeressen belőle? Akkor minden rendbejön. De ezt mégis hogy fogom megoldani? -járkál, gondolataiba merülve Chin, egészen, míg ki nem találja a megfelelő tervet.

-Ez az, megvan! -kiált fel boldogan. Kitalálta hogyan teheti tönkre Yoongit, és Jimin mégis milyen úton fog kiszeretni belőle.

Chin jól tudja, hogy Jimin számára még mindig fontosak a szülei, így egyszerű a feladat, minek első lépése, hogy Jimint valahogy meg kell erősíteni, magyarán megetetni, úgy, hogy az ne jöjjön ki belőle. És ezt hogy lehet elérni? Igen igen. A jó öreg infúzió. Az infúzió folyadékban oldott gyógyszereket tud adni, közvetlen a véráramba. Így Jimin nem fog a kiszáradás szélén állni, és a megfelelő kalciumokat is megkaphatja, amit az étel bevitelével vinne be szervezetébe.

Chin így hát Jimint az ágyba fektette és egy pénzét bevetve infúziót szerzett neki. Míg Jimin pihen és feltöltődik, addig Chinnek bőven van ideje elintézni terve majdnem minden fázisát.

Elsietett lakrészéhez, előkotorta Jimin telefonját, bekapcsolta, és megírta az üzenetet, amivel elindított mindent.

|-----------|

Jimin
Anya, apa, nyertetek. Hazamegyek hozzátok. Pontban délre gyertek a régi gyárba, itt foglak várni titeket. Ha eljöttök, ismét egy család lehetünk. Már nem szeretem a fiúkat, nektek volt igazatok.

|-----------|

Chin mosolyogva írta le az üzenetet Jimin édesanyjának. A terve működésbe lépett és innen csak egy ember jöhet ki nyertesként, az pedig ő lesz.

------
Új részek kirakása: (nem fogom ideírni azok milyen napok, mert lusta vagyok megnézni xD)
16.
‌19.
‌21.
‌24.
‌26.
‌29.
‌31.