𝕊𝕖𝕘𝕚̂𝕥𝕤𝕖́𝕘 𝕞𝕖𝕝𝕖𝕘 𝕍𝕒𝕘𝕪𝕠𝕜 |𝐘𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶.]

13. rész

Az óráknak irtózatosan lassan lett vége, de végre véget értek és kezdetét vehette egy elég kínos randi, mialatt Taehyungnak ki kellett tartania Jiminnek adott szava mellett, még pedig, hogy a barátja akár lenni és ezt elég jól még is keserüli.

Az utolsó óráról a csengő mikor megszólalt a diákok szétszéledtek. Mindenki mehetett a saját dolgára.

Jimin félve ugyan, de megindult Yoongi felé, akivel aztán egy szó váltás nélkül sétált ki a teremből, így már csak Tae és Chen a bandájával maradt bent.

-Tehát barátkozni akarsz azzal a buzival? Megmondtam mi lesz a vége. -lépked közelebb Chen a kisebbhez.

-Igen. Barátkozni fogok vele és nem vagy te nekem senkim, hogy megmond, kivel barátkozhatok és kivel nem. Köszönöm aggodalmad, de még tudom válogatni magam is a baráti köröm. -állt ki maga mellett Tae, amit később még lehet még fog bánni.

-Azt látom. Ezért nincsenek barátaid eddig, mi? Megmondtam. Senki sem lehet kedves ahhoz a mocskos buzihoz! -léphetett közelebb a barnához, miközben egyre jobban emelte hangját Chen.

-Pontosítanál? Így nem igen tudom, hogy kiről van szó. -húzta tovább az agyát Tae. Itt már tudta, hogy ezt még még fogja bánni, de nem érdekelte. Szembe akart szállni azzal, aki évek óta kordában tartja. Nem csak őt, hanem mindenkit, de ő volt az aki már megunta és 'ellenszegül'.

-Park Jiminhez nem mehetsz oda többé!!! Ő egy meleg buzi! -ordította és egy óriási pofont vert le Taehyungnak, aki egyből az érintett fájó helyre kapta a kezét, ami már elég rendesen kezdett pirosodni.

-Úgy ütsz mint egy lány. -nevetett Tae, mire még egy ütést kapott, de azt már ököllel.

-Csak nem akartam nagy ütést mérni rád. Úgy gondoltam ennyiből is értesz, de tévedtem. Utoljára mondom, hogy ne barátkozz a buzival, különben nagyon megbánod. -próbálta nyomatékosítani a másikban, hogy itt ő diktál és nem lehet vele vitázni.

Taehyung még próbálta feldolgozni, hogy ő igenis szembe szállt Chennel és bandájával, így észre se vette, hogy fel is szívódtak.

Tae így nem kapott nagy verést és ha kapott volna is, már elhatározta magát, mégpedig, hogy Jimin barátja lesz és ezen nem tágít, akárhányszor is fogják ezért megverni. Már csak azt nem értette, hogy Chen miért nem akarja ennyire, hogy Jiminnek barátai legyenek. Miért fenyeget meg mindenkit, hogy hozzá senki sem lehet kedves? Ha utálja is, ezek a dolgok nem tartoznak rá, de akkor miért? Miért nem mindegy neki? Elgondolkoztató...

Tae egy kék-zöld folttal az arcán térhetett haza, míg a két másik fiú egyre kínosabb randiját töltötte, amit neki köszönhettek.

-Szóval...Egyedül élsz?...-tette fel Yoongi az első kérdését már a kajáldában ülve hosszas kínos csend után. Nem tudta, hogy mit kérdezhetne, de csöndben mégsem akart ülni. Túl kínos volt az egész.

-Ömmm...nem. Az apámmal. -válaszolta Jimin az üres asztalt nézve, mintha valami nahgyon érdekeset látna rajta.

-Ezek szerint nem bírod. -válaszolta Yoongi, mire már Jimin felkapta a fejét, ugyanis egyáltalán nem értette, hogy a másik ezt mégis honnan vonta le.

-Honnan veszed? -értetlenkedett Jimin.

-A legtöbben, akik bírják az apjukat, azt mondják, hogy 'édesapám' vagy 'apukám' vagy valami ilyesmi, de te a legszárazabb módon közölted, azaz nem vagy vele valami jóban. -felelte a menta hajú, az elég logikus válaszát.

És itt ismét megjelent a kínos csend.

-És...te egyedül élsz? -kérdezte meg végül Jimin, miután eldöntötte magában, hogy most ő következne egy kérdéssel.

-Igen. Már egy ideje... -feleli az idősebb.

-Itt van az italuk. Egészségükre. -teszi le az asztalra a rendelt italokat a pincér, majd elsétál.

Itt ismét csend. Jimin nem szeretne megszólalni, nehogy érdeklődőnek tűnjön és a végén hamis reményeket keltsen a másikban, hisz ő jelenleg nem érzett semmit a másik iránt, és nem szeretett volna fiú barátot, főleg nem a tegnapi eset után. Még mindig undorodott és nem akarta, hogy bárki is hozzá érjen aki fiúból van, mert eszébe jutott az a pillanat és azt nem akarta, hogy ismét megtörténjen. Félt, ha a másik azt hiszi, hogy érdeklődik iránta, akkor majd ágyba akarja vinni. Yoonginak viszont nem ez volt a terve, de ezt a fiatalabb nem tudhatta.

A menta hajú pedig azért ült csak csendben, mert nem akart nagyon már most kutakodni a magánéletében, hisz magából indult ki és ő nem szeret a családjáról, vagy a múltjáról beszélni, így inkább csöndben maradt és egyfolytában azon gondolkodott hogy vajon mit kérdezhetne, és hogy vajon most mire gondolhat a másik.

-Oké, ez így kurvára kínos, így beszéljünk inkább mindennapi cuccokról. Mondjuk, mi a kedvenc tárgyad a suliban? -mondta végül őszintén Yoongi és már fel is tette első kérdését.

-A tesi és az ének. -válaszolta félénken Jimin.

-O, akkor biztosan szép hangod van. -felelte Yoongi, de a fiú azonnal megrázta a fejét.

-Nincs jó hangom, csak szeretem a zenét. Nem tudok énekelni. Sosem tudtam. -rázta még mindig a fejét Jimin.

-Én ezt nem hiszem. Akkor ezután ha ráérsz gyere át hozzám, és majd felénekelhetsz nekem valamit. Majd én megmondom, hogy jó hangod van e, rendben? -mondta Yoongi, mivel úgy gondolta, hogy ilyen csodás ajkakon csak csodás hangok jöhetnek ki és igaza is volt.

-Hát...Nem is tudom...-próbált kibújni a dolog alól Jimin. Nem mert a másikhoz menni.

-Miért nem? Nem lakok olyan nagyon messze és úgyis voltál már nálam, nem? Miért nem akarod? -kérdezte Yoongi értetlenül.

-Haza kell mennem... Zongora órám lesz. -vágott rá Jimin egy random hazugságot, ami először eszébe jutott.

-Egyrészt nem szeretem, ha hazudnak nekem. Másrészt ha tényleg zongora órád lenne, jó hírem van, mert van zongorám és játszani is tudok, így én is tudlak nálam tanítani. -felelte higgadtan az idősebb.

-Nem...Nem lehet. Nekem tényleg haza kell mennem. Nem mehetek. Már ide se kellett volna eljönnöm. -felelte Jimin viszakozva és már áll is fel, hogy elhagyja az épületet.

-Várj. -kapott utána Yoongi és megfogta a kisebb csuklóját, aki ijedten kapta szemét az érintett pontra és már át is járta a félelem, hogy tesz vele valamit. Mikor az idősebb látta, hogy Jimin nem díjazza az érintést, gyorsan elkapta a kezét.

-Miért mondtad, hogy nem kellett volna ide eljönnöd? Baj van? -kérdezte Yoongi, azt, ami miatt megállította a szőkét.

-Nem. Nem dehogy, de nekem mennem kell. -felelte Jimin rögtön, de Yoongi olyan tekintetet vágott, hogy nem mert ellen szegülni és végül elmondta az igazat.

-A-anya nem szereti, ha más fiúkkal vagyok... -válaszolta meg immár rendesen Yoongi kérdésére a választ, akinek tekintete átváltott sajnálkozóba és sajnálta is a kisebbet.

-Szóval ne keress többet. Nem találkozhattunk volna. Sajnálom. -mondta Jimin szomorúan és elrohant.