𝕊𝕖𝕘𝕚̂𝕥𝕤𝕖́𝕘 𝕞𝕖𝕝𝕖𝕘 𝕍𝕒𝕘𝕪𝕠𝕜 |𝐘𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶.]

5.rész

"Végül maga sem értette miért, egy hirtelen ötlettől vezérelve a kisebb ajkaira tapadt."

Lassan kezdte mozgatni ajkát Jimin párnácskáin, és ügyelt rá, hogy a lehető leggyengébb legyen csókja.
Mivel Jimin légzése így lelassult és megnyugodott, így esze ágában sem volt megszakítani kellemes csókjukat.
Egyik kezét a kisebb szőke tincsei közé tette, másik kezével pedig a kisebb fejét állánál fogta.

Végül aztán a levegőhiány miatt kellett elhúzódnia Jimin ajkaitól az idősebbnek.

-Olyan jól nézel ki. -suttogta Yoongi, miután levegő után kapkodó lélegzetét sikerült helyre raknia.

Végig nézett Jiminen, kinek már a sebei neki köszönhetően le voltak kezelve.

A fiú nyugodtan merülhetett álomvilágba, míg Yoongi dús kissé feldagadt ajkait kémlelte.
Végül sikerült megálljt parancsolnia magának és vágyait annyival tudta le, hogy Jimin mellé feküdt és gyönyörű arcvonásait figyelte meg. Gondolatai ugyan néha elkalandoztak, hogy mást is szívesen csinálna, mint hogy csak nézi, de arra gondolt ilyenkor, hogy Jimin annyira ártatlan és nem érdemel ilyen bánásmódot. Csak akkor teheti meg, ha a fiú ébren van és ő is akarja. Ráadásul most elég neki az a fájdalom, amit a verés óta egyfolytában el kell viselnie.
Yoongi gondolatai egyfolytában cikáztak benne, de a végén mindig ott lyukadt ki, hogy ő maga sohasem fog felérni Jiminhez és nem érdemli meg a kis szöszit.

Végül a két fiú egymás mellett aludtak el.

Jimin arra ébredt, hogy fázik, így fáradtan kezdte nyitogatni szemeit. Nagyon fájt minden porcikája és eléggé gyengének érezte magát, de végül felült és körülnézett.

Mivel tegnap onnantól, hogy a többiek összeverték, minden kiesett neki, így nagyon össze volt zavarodva és jobbra, balra kapkodva fejét mérte fel az ismeretlen helyet.

Yoongit maga mellett találta egy ágyban és...és rajta nem volt póló.

Ijedten húzta magára a takarót és egyben ugrott ki az ágyból. Megannyi kérdés cikázott fejében. Nem értette, hogy hogyan került ide és hogy hol van. Hogy hogyan került Yoongival egy ágyba és hogy miért nem volt rajta a ruhája.

A hirtelen ágyból kiugrásával viszont felkeltette a mellette eddig alvót, aki álmosan nyitogatta szemeit és ült fel az ágyban.

-Mi a fene, Jimin? Még aludni akartam. Minek ugrálsz korán reggel? Még neked is pihenned kellene. -mondta az idősebb fáradt mély hangján, az ágyon görnyedve.

-Te?... Hogy?... Mi?...Mikor?...-próbált értelmetlenül egyszerre minden kérdésére választ kapni.

-A fiúk a suliban csúnyán összevertek és én találtam rád. A sulinővérhez akartalak vinni, de azt mondtad, hogy ne, aztán pedig elájultál. Elég jól beverhetted a fejed, ha ez a rész már kiesett. Mindegy is. A lényeg, hogy hazahoztalak és lekezeltem a sebeidet, de most tényleg pihenned kéne és én sem bánnám, ha még aludhatnék pár órát. Ha kell valami, szolgáld ki magad. -mondta a menta hajú és már vissza is feküdt aludni.

Tényleg fáradt lehetett, mivel innentől kezdve, ha egy atombombát robbantottak volna a közelében sem kelt volna fel hangjára.

Jimin végül úgy döntött, hogy felfedezi a házat és keres egy tükröt. Persze csak miután megtalálta a pólóját.

Nem akart félpucéran lenni így elsődlegesnek a felsőjének előkerítését tartotta.

Mialatt kereste a felsőjét végül is körbe járta az egész házat, így megtudta, hogy mi hol van és a tükör előtt is megállt egy pillanatra.

Ahogyan a tükörbe nézett, szörnyű állapotban találta magát, bár úgy is érezte, hogy abban van. A bámészkodáshoz levette nadrágját, hogy lábát is megnézze és úgy kezdte végig mérni magát.

A haja szőke volt ugyan, de rögtön alatta egy nagy sebtapasz volt arcán, ami kissé fel volt dagadva és tele volt kék-zöld foltokkal a sok ütéstől. Ha lentebb haladt tekintete, a nyakát és vállait pillantotta meg, majd mellkasát. Mindegyik helyen testét lilás foltok fedték és szívás nyomok? Nem értette, hogy hogyan lett kiszívva a bőre azon a ponton, de csak reménykedni tudott, hogy nem Yoongi tette vele, amíg eszméletlen volt. Ezután a hasa következett, amin szintén leginkább kék-zöld foltok voltak. Végül pedig a lábai, amik alig bírták el testét. Egyik lába be volt kötve fáslival, másikat pedig nagyobb sebtapaszok borították. Amelyik rész pedig kimaradt bőrfelszínén és fedetlen maradt, ott látszódtak még foltok és kisebb hegek.

Elég rusnya látványnak találta tükörképét és beleborzongott a tudatba, hogy ő pontosan ugyan úgy néz ki, mint amit lát jelenleg maga előtt.

Jimin végül elkapta tekintetét tükörképéről és megindult a fürdő felé. Már csak ott nem kereste a pólóját így nem volt nehéz kikövetkeztetnie, hogy ott kell lennie.

Lábai már nagyon nehezen teljesítették a szolgálatot, de még pont kitartottak addig, hogy eljusson a fürdőszobába.

A csapban megkapaszkodva támasztotta meg magát és úgy nézett körül. Sehol sem látta a pólóját, de a mosógép be volt indítva, így arra következtetett, hogy Yoongi biztosan belerakta, mivel lehetségesen tiszta vér volt. Az ő vére festhette át valószínűleg.

Jimin még mindig csak félig volt felöltözve és két indoka is volt arra, hogy akkor Yoongi ruhái közül vegyen fel egyet. Az egyik, hogy már fázott, de nem akart befeküdni a másik mellé, a másik ok pedig, hogy így nagyon kellemetlenül érezte magát. Ennek a két oknak köszönhetően meg is indult vissza a szobába, azon belül is Yoongi szekrényéhez, hogy szerezzen magának valamilyen ruhaneműt felsőtestére.

Nagy nehezen, de elvánszorgott a szekrényig és előkeresett egy pulóvert, amit aztán fel is vett. Egy kicsit bő volt rá, de így nagyon tetszett neki, hogy bele tud bújni.

Miután ezzel meg volt, úgy gondolta, hogy elmegy a kanapéhoz, ami a nappaliban van a konyha mellett, hogy oda feküdjön le. Így is tett. A kanapé nem volt olyan kényelmes mint a jó pihepuha ágy, de azért a kanapé sem volt elviselhetetlen, így ott aludt el.

Mikor Yoongi olyan 11 körül felébredt és realizálta, hogy Jimin nincs a szobájában, majd a fürdőben sem találta, ijedten szaladt le a földszintre. Berohant a konyhába és végül a nappaliba is. Amikor meglátta az édesen alvó Jimint, megkönnyebbült.

Attól félt, hogy a sebesült fiú esetleg iskolába ment, vagy haza indult. Ebből a gondolatból pedig rögtön következett, hogy mi van ha útközben összeesett, vagy megerőszakolták vagy esetleg megint megverték. Emellett még az is megriasztotta, hogy ha ma is ment suliba akkor ugyan úgy fognak vele bánni, mint ahogyan azt a tegnapi napon látta.

A nyugodtan alvó Jimin láttára azonban elmentek Yoongi szörnyű gondolatai és fellélegezhetett.

Megfogott egy pokrócot és betakarta vele az alvó fiút, majd a konyhába indult, hogy reggelinek szolgáló ebédet készítsen.