𝕊𝕖𝕘𝕚̂𝕥𝕤𝕖́𝕘 𝕞𝕖𝕝𝕖𝕘 𝕍𝕒𝕘𝕪𝕠𝕜 |𝐘𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶.]

27.rész

-Jimin kérlek fontos lenne. Vedd fel amint ráérsz. Nem úgy értettem. Kérlek hívj vissza, ha ezt megkapod. -mondja Yoongi a síp szó után, majd leteszi a telefont. Jiminnek hagyott üzenetet, de nem éppen annyi idő után ahogyan azt a legtöbben gondolnák. Hogy ezt jobban kifejtsem azt jelenti, hogy nem akkor hívta fel, miután elment, vagy egy, esetleg két nap elteltével, hanem több mint egy hónap elteltével.

Sokáig gondolkozott miután elment szüleihez, hogy visszamegy, esetleg bocsánatot kér, de mivel Jimin sem kereste őt, így félt megtenni az első lépést, ráadásul arrogáns is volt ebben a témában. Miért is kérne ő bocsánatot, ha a másik se teszi, nem igaz?

Minden esetre Yoongi egyre jobban kezdett aggódni a másikért, hisz az nem vette fel a telefont, nem volt soha elérhető és az üzenetekre sem válaszolt.

Lehet csak haragszik még rám... Ha mondjuk haza megyek és meglepem... Vinnék neki rózsát is, akkor... Akkor megbocsátana, nem? -gondolkozik el Yoongi a telefonjában Jiminről készült képet nézve. Lehet unta, hogy a kisebb elhúzódik előle és még rosszul is esett neki, hogy Jimin nem mondja el az okát, de annak ellenére hogy fent állt a lehetősége annak, hogy a szöszi nem szereti, rá kellett jönnie, hogy ő még így is szereti, még ha nem is viszonzott szerelme.

Erre ráébredve egy új számot kezdett tárcsázni, amit mindig benyom a telefonján, ha éppen gondja van és meg akarja beszélni valakivel.

-Szia Tae. -köszön a telefonba Yoongi miután a másik felvette.

-Mi a baj? -kérdi egyből a másik a köszönést elhanyagolva.

-Honnan veszed hogy baj van? -kérdez vissza egy sóhajt követően a menta hajú.

-Egyrészt csak olyankor szoktál hívni, ha van valami, másrészt olyan gondterhelt a hangod, hogy ha még nem is látlak, érzem, hogy baj van. -magyarázza Tae. -Szóval mi a gond? -teszi fel ismét a kérdését.

-Jiminnel már egy hónapja nem beszéltem és ... -kezd bele az idősebb, viszont Taehyung félbeszakítja.

-Tudom. Jimin felhívott miután otthagytad. Fel sem fogod mi a faszt csináltál! -kel ki magából váratlanul Tae.

-Mi? Ez most komoly? Engem hibáztatsz? Jimin arról is beszámolt neked, hogy mióta eltelt a két év max 5 csókra futotta tőle? Tudod te mennyire szar érzés volt? Azt hittem meleg, de amióta nálam van jelét sem mutatta. -jelennek meg ismét az emlékek Yoongiban.

-És egyszer sem kérdezted miért? -tudakolja a fiatalabb még mindig dühösen.

-Dehogynem, de baszott válaszolni, akkor meg mit tehettem volna?... Amúgy is most azért hívtalak mert aggódom és bocsánatot akarok kérni tőle, de nekem nem veszi fel. -terelte inkább a dolgot Yoongi. Nem akart megint a múlt miatt kikelni magából, hisz már elhatározta, hogy visszamegy a kisebbhez, ha az beleegyezik.

-Azért nem mondta el neked te vadbarom, mert nem akart megint ő lenni a gyenge és megtört akin segítened kell. Belegondoltál már valaha az ő helyzetébe?

-Persze hogy igen. Suliba csesztették mert a fiúkat szereti és az anyja se fogadta el, ezért pszichológushoz járatta. -ránt vállat Yoongi mondata közben, bár ezt a másik nem láthatta. -Sajnálom a történtekért, de ne mond, hogy azért nem akar velem semmit, mert fél azért, hogy én is elítélem melegsége miatt, mert esküszöm elröhögöm magam.

-Te tényleg rohadt nagy köcsög vagy Min YoonGi! Még mindig nem fogtad fel, hogy nem mondott el neked mindent?? -emeli meg hangját ismét Taehyung.

-Azt akarod mondani, hogy nekem nem mondott el mindent, de neked igen? -háborodik fel Yoongi is.

-Azt te nyomorult állat! Miután otthagytad egyedül szegényt majd felemésztette a bűntudat, amiért nem volt képes veled semmire, amit te annyira akartál! Bűntudata volt, hogy miatta mentél el, érted? Napokig nem evett és még szerencse, hogy azon napok egyikén pont felhívtam, mert rég beszéltünk, így amint meghallottam gyötört hangját, tudtam, hogy baj van! Te otthagytad őt mikor rád volt a legnagyobb szüksége! Miután megtaláltam már nem bírta titkolni és mindent elmondott! Nem is gondolnád mekkora egy féreg vagy, vagy hogy mi a francon kellett keresztül mennie! -mondja Tae a telefonba, a végét már ordítva.

-Ne üvöltözz velem, mert én vagyok az idősebb! Másrészt annyira letolsz, hogy mekkora egy féreg vagyok, de el ne mond mi az a dolog ami a hab a tortán, hogy mégjobban sajnálhassa mindenki szegény Jimin sorsát, csak azért mert meleg! Furamód én amiért ki lettem dobva és megaláztak kiskoromba soha az életben nem viselkedtem úgy mint Jimin! Azért utáltak mert meleg vagyok, de én nekem legalább igaz is és visszaszóltam a férgeknek! Szóval mesélj! Mi az a fasza dolog ami miatt Jimin drága mégjobban fél a kurva érintésemtől!? -dühöng Yoongi.

-Emlékszel mondtad a pszichológust. -kezdi higgadtabban Tae.

-Igen baszdmeg, de nem ő az egyetlen aki járt egy mókuskához, nem terhelhette le annyira. Biztos mondta neki a lelki dumát meg ilyenek. Ez csak nem lehet a kifogása élete végéig. -forgatja meg szemeit az idősebb.

-Az egyik alkalommal egy fószer megerőszakolt. -fejezi be Taehyung a nem éppen hosszú mondanivalóját, mire Yoongiban megrekedtek a szavak. Teljesen ledermedt a sokkoló hírtől.

-M..mi? De...nekem miért nem mondta soha? -kérdezte Yoongi könnyesedő szemekkel, mik tágra nyílva meredtek a semmibe.

-Már mondtam. Megunta a sajnált és áldozat szerepét, de egyedül nem fogja kibíni. Egy ideig nálatok voltam, hogy figyeljek rá, de úgy egy hete eljöttem, mert megkezdődtek az egyetemi óráim. Azóta beszélni sem beszéltem vele, és nem is keresett, így azt hittem már visszamentél. -magyarázza a fiatalabbik.

-Még nem. De egy óra és ott leszek. -teszi le telefonját Yoongi mondatát követően és már rohant is ki a házból, egészen apja kocsiáig, amibe beugorva már indult is Jiminhez.

Miért nem mondta ezt el nekem, miért hagytam egyedül, miért nem kerestem hamarabb, miért mindig pont vele történnek mindig rossz dolgok, miért, miért, miért????? -tette fel magában a sok sok kérdést Yoongi miközben őrült tempóban vezetve sietett a ház felé, hol Jimin elméletileg most is tartózkodik. De itt az elméletilegen van a hangsúly, ugyanis Yoongi amint odaér nem azzal találja szemben magát, amiben reménykedett.

Ugyanis a házat akárhányszor kutatta is át, az üres volt. Teljesen üres, Jiminnek pedig nyoma se volt.

-Nem nem és nem!!! -ordítja Yoongi újra átgázolva a házon. -Jimin sajnálom, bocsánat, ne haragudj, várok rád, az sem érdekel ha te nem szeretsz viszont, vagy már nem a fiúkat szereted vagy idő kell, csak gyere elő!!! -ordította Yoongi a földre rogyva.

A házban csak egy dolog maradt ami Jiminhez tartozott az eredeti cuccain kívül és Yoongi meg is találta, az pedig nem más volt mint Jimin kézzel írt dalszövege, mit elrejtve a polcának fiókjában tárolt.

-Miért Jimin, miért? Mégis hova tűntél? -gördültek le a menta hajú arcán könnyének cseppjei, ez viszont nem varázsolta elő szerelmét.