𝕊𝕖𝕘𝕚̂𝕥𝕤𝕖́𝕘 𝕞𝕖𝕝𝕖𝕘 𝕍𝕒𝕘𝕪𝕠𝕜 |𝐘𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶.]

25.rész

-Kész! -jelenti ki boldogan Jimin az elkészült dalszövegét befejezve. Már több mint egy hete dolgozott rajta, de végre elkészült vele.

Amióta elkezdte folyton ezen járt az agya. Egy olyan számot akart írni, amivel Yoongi sok pénzt kereshet, hisz Jimin éltette a másikat. Hogy ne tette volna? Mióta itt van az idősebbnek kétszer annyit kell 'dolgoznia' a suli mellett, hogy mindkettőjüknek elég legyen az étel, amit a szerzett pénzből tud megvenni. Yoongi miután megérkezett a suliból egyből vitte eddigi dalait és próbált pénzt keresni. Még hirdetést is kitett, hogy olcsón zongora tanárkodik. Késő este ért mindig haza, míg Jimin ez ellen nem tehetett semmit. Még az utcára sem mehetett ki, hisz szó szerint eltűnt személyként van bejelentve a hatóságoknak. Mégiscsak kiskorúnak számít és egyszer a héten a rendőrök még Yoonginál is házkutatást tartottak, de szerencsére Jiminnek sikerült arra az időre eltűnnie a kis épületből, egy eldugodtabb helyre, így a menta hajú már nem is gyanúsított, bármennyire is bizonygatta Mrs Park, hogy bizony ez a fiú volt az, aki elvitte fiát azon az este.

Mostanra pedig a két fiú úgy működik, mint egy házaspár, akiknek annyi melójuk van, hogy egy percig sem találkoznak, és csoda, ha egy nap látják egymást. De hogy hozták ezt össze? Yoongi reggel hamar ment suliba, haza pedig nem is jött, hanem egyből az utcára ment dalait eladni, és zenélni, hogy ezzel több pénzt keressen, mialatt Jimin a dalszövegen dolgozott és vacsorát készített a későn hazaérőnek, akit bármennyire is próbált megvárni a vacsorával, általában sosem tudta, mert Yoongi hazatértéig, vagy bealudt az asztalnál ülve, vagy megette, és lefeküdt, hisz tudta, ha haza is ér az idősebb, az új dalszövegeken fog dolgozni és hiába várná egy közös vacsorára, ha utána ígyis-úgyis egy üres ágyban kell elaludnia.

Jimin tudta, hogy Yoongi azért gürcöl ennyit, hogy ő itt lehessen és legyen étel az asztalon, mégis hiányolta, hogy nincs mellette. Olyan volt, mintha teljesen egyedül lenne, mikor Yoongi azt mondta, mindig számíthat rá. Ígyhát Jimin még elhatározottabb lett, a dalszöveg elkészítésével. Mivel még sosem csinált ilyet, így eléggé meggyúlt vele a baja, mégis tökéletesre akarta, és végre készen is lett, amivel több mint egy hete foglalkozott.

Boldogan tette tollát az asztalra, majd emelte fel a lapot, mire az elkészült szöveg volt írva.

Egy nagy mosoly kíséretében még újra végig olvasta egy dallamot dúdolva rá, majd elégedetten tette le, és sietett a konyhába. Már majdnem hat óra és mire Yoongi hazaér kész akar lenni a vacsorával is, hogy meglepje. Nem fog bealudni. Most megvárja az idősebbet. Mindent eltervezett. Az ételt, hogy mit fog mondani, hogy hogyan fogja átadni a másiknak a dalszöveget, és hogy hogyan fogja felajánlani Yoonginak, hogy besegít neki a dalszövegek írásában, ha nem lett olyan béna műve. Mindezzel akart hálát adni mindenért, amit érte tett a másik.

Már nyolc elmúlt mire kész lett a vacsora, és Jimin mindent előkészített, Yoongi mégsem esett be az ajtón még tízkor sem, pedig péntek volt, ilyenkor pedig előző héten hamarabb hazaért, így Jimin azt hitte ma is hazaér nyolc körül, de nem. Hiába várt órákon át az asztalnál ülve, az idősebb nem jelent meg. Az étel kihűlt, az óra pedig már a hajnali egyet ütötte, így Jimin egyre nyugtalanabb lett.

Mi van, ha történt vele valami? -gondolkozott el aggódva, szívverése pedig felgyorsult. Felpattanva ülő helyzetéből kezdett fel-alá járkálni a konyhában, de semmi. A várt személy nem toppant be.

Hol vagy már?...- szaporázta meg lépteit járkálásában Jimin és már kezdett a legrosszabbra gondolni, mikor hirtelen a bejárati ajtó kilincse lenyomódott.

-Yoongi? -siet az előtérbe Jimin, de nem azt látta amire várt.

A személy stimmelt, de a kinézete nem. Yoongi arca kipirosodott, szemei félig lehunyva, teste pedig jobbra-balra dőlöngélt.

-Szia Ji..min. Miért vagy még ébren? -mutat a kisebb felé Yoongi, hangjából pedig már egyértelműen kivehető, hogy nem józan.

-Yoo, te... Te ittál? -fürkészi a megszólított tekintetét Jimin.

-Csak.. Csak egy kicsit. -mutatja ujjaival a mennyiséget, de Jimin lefogadja, hogy annál biztosan több volt az a "kicsit".

-Hol ittál? -faggatja tovább Yoongit a fiatalabb, míg tüdeje egyre jobban régészeti ki magából a levegőt, torkában pedig egy nagy gombóc keletkezik.

-Egy bhárban természetessen... Nincs messze... Ööö arra talán. -mutat egy irányba Yoongi, míg egyensúlyát keresi. -Naaagy buli volt, látnod kellett volna. A csajok meg -fütyült egyet mondata befejezte helyett, mire Jimin szemei bekönnyesedtek.

-Ideje lefeküdnöd. -mondja Jimin egy nagy sóhajt követően, és Yoongit a háló felé támogatja. Szíve egyre jobban sajog, de nem lehet önző, hisz Yoonginak biztosan oka volt bulizni. Tuti kifáradt, ez érthető, mindenkire ráfér néha a lazulás... Jimin ezt mind tudta, mégis fájt neki. Nem tudta megmagyarázni miért, egyszerűen csak szörnyű érzése volt.

Yoongit lassan feketette az ágyra, majd pulóverét és cipőjét is levette mozdulatlanul alvóról.

-Vártalak ma este... Szólhattál volna legalább... Nem bánom, hogy buliztál, csak aggódtam... -simít végig Jimin, a másik kipirosodott arcán, majd felállva kisétál, hogy az ételt a hűtőbe tegye.

Miután elpakolt, hulla fáradtan térhetett nyugovóra, szinte beesve Yoongi mellé az ágyba.

Jó éjt Yoongi... -gondolja magában Jimin mielőtt feje elsüppedne párnájában, s ólom súlyú szemei le nem csukódtak volna.

Reggel aztán Yoongit nem kímélte a másnaposság, így Jimin arra kelt, hogy a másik rohanva hagyja el a szobát, egyenesen a fürdő felé.

-Yoongi jól vagy? -szalad utána Jimin ijedten, és a fürdőben a vécé fölé hajolva meg is találja.

-Menj ki Jiminie. Ezt nem... Nem akarod látni. -néz fel egy pillanatig a kisebbre Yoongi, majd fejét ismét visszaemeli, ugyanis érzi, hogy még nem jött ki belőle minden aminek kell.

-Tudok segíteni? -megy közelebb Jimin egy lépést.

-Nem... Csak menj ki. -legyint felé Yoongi, és támaszkodik is vissza szinte rögtön.

Jiminnek így hát nem volt mit tennie, kisétált a helyiségből és vissza feküdt az ágyába. Ha Yoongi azt mondja nem kell neki segíteni, akkor nem kell, Jimin ezután már nem tud mit kezdeni. Az elsősegélydoboz a mosdóban van, és mivel abban vannak a gyógyszerek is, így nagy eséllyel maga is le tudja venni, majd bevenni egy fájdalomcsillapítót, ha éppen fájna a feje.

A kis szöszi már pont elaludt volna, mikor Yoongi beért a szobába.

-Mikor feküdtél le este? -kérdi az idősebb motyogva, miközben az ágy felé vonszolja magát.

Jimin a kérdésre nagyot nyelt és elgondolkodott, mi is lenne jó válasz ebben a helyzetben, majd csak ezek után nyitotta száját válaszra.

-Fáradt voltam, így már hamar. Te mikor érték haza?

-Fogalmam sincs, nem néztem az időt. -dől be Yoongi válasza közben az ágyba, úgy mintha egy zsák krumpli lenne.

-Oh, értem. -törődött bele Jimin. Nem akart veszekedni és a gombóc már megint nőtt torkában, így inkább nem kérdezte meg, hogy mégis miért másnapos, és így tovább a többi feltehető kérdést is hanyagolta, míg kezében a lapot szorongatta, mire a dalszöveget írta.