𝕊𝕖𝕘𝕚̂𝕥𝕤𝕖́𝕘 𝕞𝕖𝕝𝕖𝕘 𝕍𝕒𝕘𝕪𝕠𝕜 |𝐘𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶.]

22.rész

-Jimin már nagyon kevés van, kérlek még ezt bírd ki. -szólalt meg Yoongi, mikor már szinte csak húzta maga mellett a kisebbet, mert az annyira nem tudott lépkedni, feje pedig a másik vállára hajtva volt.

Yoongi szíve ezerrel kapált, úgy nyitott be házába, majd sietett szobájába a fiúval ismét. Mikor a sulit kezdte ugyan ez volt, csak akkor Jiminnel Chin bánt el, nem pedig a saját anyja.

Yoongi ágyába fektette Jimint, s rohanva ment némi vízért. Levest tervez készíteni a kisebbnek, hiszen az egyszerre laktató és folyadék is, mi a kiszáradt fiúnak jót is tenne, de egyenlőre ideiglenes megoldásnak is kell valami, ami a víz.

Egy nagy pohár hidegvízzel tért vissza, majd Jimint egy aprót fentebb ültetve itatott meg.

-H..hmm...Yoo?... -nyitja résnyire szemét Jimin.

-Igen. Itt vagyok. -simít a bágyadt tekintetű hajába. -Pihenj egy kicsit. Már biztonságban vagy. -nyomott egy lágy csókot Jimin homlokára, majd betakarta, s a lámpát leoltva kisétált.

A fáradt fiú nehezen aludt el az idegen helyen a félelemtől reszkedve takaró alá gubózva. Minden zajra felkapta fejét, miszerint itt van az anyja, de ez csak az ő gondolata volt, valójában házi sárkánya nem tudja merre lehet, így egyenlőre feladta a keresését. Végül pedig Jimin egy dalt dúdolásával altatta el önmagát.

Ezalatt már Hajnali kettő is elmúlt, mire Yoongi a konyhában végzett a leves elkészítésével, és elégedetten vitte oda Jiminhez.

-Jimin...Jiminie ébredj. Enned kell egy kicsit, hogy ne száradj ki, utána alhatsz még. -ébresztgette Jimint a tálat az éjjeliszekrényre rakva.

-Hmm....Mi?..Mennyi az idő? -túrja jobban párnába fejét kérdése közben a kis szöszi.

-Már kettő múlt. -feleli suttogva Yoongi, mire Jimin szemei ijedten pattannak fel, és azzal a lendülettel is ül fel az ágyon.

-Mi? De akkor anya...Anya jön. Kettőig meg kellett volna tanulnom, de...de én nem tudom és...és akkor.... -kezdi jobbra balra kapkodni fejét ijedten.

-Jimin, nyugodj meg, nincs itt az a vén szipirtyó, és nem fog bántani többet! Hallod, nézz körbe. Nálam vagy. Itt nem kell félned. -oltja fel a kislámpát Yoongi , majd öleli át az ijedten forgolódó fiút.

-Csináltam neked levest. Edd meg, utána pedig vissza feküdhetsz aludni, és addig húzhatod majd a lóbőrt, ameddig csak szeretnéd, rendben? -helyezkedett el Yoongi Jiminnel szemben, mikor az már majdnem elaludt ülő helyzetben a másik karjai közt. Jimin egy aprót blintott, így Yoongi kezébe adta a tálat, és az evőeszközt is.

Jimin a tálban lévő ínycsiklandó ételt nézte, majd félve nézett a másikra, mintha valamit várna a másiktól. Egy engedélyt, hogy ehet, vagy megerősítést, hogy tényleg az övé az étel.

-Hm. Egyél. -bíztatja Yoongi, így Jimin végig a másikat nézve emeli szájába az első falatot.

-Na? Ízlik? -mosolyodik el a menta hajú, mire Jimin hevesen kezd bólogatni, majd mohón kezdi falni a tálnyi ételt.

-Lassabban, mert fájni fog a pocid. -nevet Yoongi Jimin hátát simogatva, míg az csak eszik és eszik.

Két perc se telt el, mire az egész tállal elfogyott.

-Majd ha felkeltél, annyit ehetsz ilyet amennyit csak akarsz, van még, de most pihenj még. -veszi el a tálkát Jimintől az idősebb, és le is fekteti.

-Jó éjt Jimine. -suttogja Yoongi átölelve Jimint.

-Jó éjt Gigi...-nyammogja Jimin, és már el is nyomta az álom.

Yoongi boldogan húzza magához közelebb a kisebbet, kitől az előbb új becenevét kapta, de ekkor valami dudorszerúséget érzett meg Jimin testén a pólóján keresztül, így az anyag alá benyúlva óvatosan végighúzta rajta ujjait.

Egy nagy heg volt Jimin oldalán.

Yoongi gyorsan és óvatosan pattant fel ülő helyzetbe, hogy jobban szemügyre vehesse a sebet. Telefonjával világítani kezdett, s úgy húzta fel azon a ponton Jimin pólóját.

Tényleg egy heg volt az. Egy nagy piros seb, ahogy Yoongi elnézte nem is olyan régi.

-Mit tett veled az a banya? -kérdi suttogva Yoongi, végigsimítva Jimin sebes oldalán, közben pedig egész testét ellepi a harag és a nő iránti gyűlölet.

-Lelkileg és testileg is már épp eleget lettél gyötörve. Nálam biztonságban leszel. -csókol Jimin hajába, miután kicsit lenyugodott, majd visszabújt a szöszi mellé az ágyba és szorosan átölelte, persze vigyázva arra, hogy ne okozzon fájdalmat a másiknak.

Így aludtak el egymás mellett nyugodtan.

Reggel aztán Jimin egy őt átölelő karral ébredt és alig hitte el, hogy valóra vált az álma. Egy hely, ahol biztonságban van, egy személy, aki mindentől megmenti...

Halkan mászott ki a fiú mellől, majd ment el a fürdőbe.

Végre nem volt táskás a szeme és egészen kisimult az arcbőre, hogy nyugodtan tudott aludni annyit, amennyit csak akart. Ekkor jutott eszébe, hogy vajon mennyi az idő. Vissza ment Yoongihoz, majd a fiú telefonját bekapcsolta.

15:42

Jimin egy pillanatra ledermedt, hogy milyen sokat aludt, de mégjobban kihagyott egy ütemet a szíve, mikor meghallotta Yoongi álmos hangját.

-Jó reggelt. Mit csinálsz? -kérdi az idősebb, mire Jimin felkapta rá a tekintetét.

-Én...én csak..csak az időt néztem meg...-nyújtja oda meghajolva Yoonginak a telefonját.

-Jimin ne csináld ezt. Nem kell ez az illedelmesség, nem baj, hogy megnézted a telefonomon az időt. Érezd magad otthon és ne feledd. Én nem az anyád vagyok és nem is Chin. Én Min Yoongi vagyok és nem ők, rendben? Nálam, vagy mellettem nem kell félned, én nem bántalak, rendben? -tisztázta a dolgokat Yoongi.

-Ühüm. -bólint aprót Jimin. -A... Akkor van még... Van még olyan leves? -nyalja meg alsó ajkát kérdése közben.

-Persze. -nevet fel Yoongi és megindul a konyhába, de Jimin nem megy utána. -Jössz, vagy hozzam ide és az ágyban eszel? -fordul vissza Yoongi.

-Megyek. -kel fel gyorsan Jimin, és az idősebb sarkában megy szinte, úgy érnek a konyhába.

-Jó étvágyat. -adja Jimin elé, a tele szedett tálkát, miután megmelegítette azt.

-Köszönöm. -lát neki a szöszi az evésnek, majd miután megette sóvárogva néz mégegy adag után, amit Yoongi észrevesz és már adja is neki a következő adagot.

-Még jó, hogy sokat csináltam. -mosolyodik el Yoongi, miután Jimin a harmadik tányér elfogyasztása után is nyújtotta neki a tálját, hogy kér még.

-S...sajnálom. Legközelebb csinálom én... -néz bűnbánóan a negyedik adagra.

-Ne sajnálkozz, inkább egyél amennyit jól esik. Felőlem az egész vagyonomból kiehetsz, ha azzal jól laksz. -nyújtotta oda mondata alatt Jiminnek az evőeszközt, ki egy bólintás után neki is látott negyedik tányérjának.