𝕊𝕖𝕘𝕚̂𝕥𝕤𝕖́𝕘 𝕞𝕖𝕝𝕖𝕘 𝕍𝕒𝕘𝕪𝕠𝕜 |𝐘𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶.]

11. rész

Jimin megviselten indult haza a pszichológusától és csak mikor hazaért jutott estében, hogy elfelejtett boltba venni.

-Mi az fiam? Talán szellemet láttál? Úgy nézel ki, mintha majdnem elcsapott volna egy kamion. Minek vágysz ilyen arcot? -jelent meg a fiú apja viccelődve, amit fia nem éppen viccek élt meg.

-Várj csak! Hol van a kaja amit vettél a boltban a pénzből amit adtam? - kérdezte immár fenyegető hangnemre váltva.

A férfi lassan haladt az unottnak kinéző fiú felé.

Jimint jelenleg semmi nem érdekelte, csak fel akart menni az emeletre és alaposan forró vízben lefürödni annak az undorító mocsoknak az összes érintésének pontját.

Jimin a forró víz gondolatából már csak akkor rázkódott ki, amikor rájött, hogy az apja ingjénél fogva emeli felfelé a talajtól.

-Ugye vettél kaját? -kérdezte a fiától szinte arcába mászva, így Jimin érezhette apjának alkohol ittas leheletét.

Lassan és félénken megrázta a fejét, mire apja óriás erővel a földre dobta.

-Akkor mégis mit tökölsz még és minek jöttél így haza?! Remélem nem verted el a pénzt amit adtam minden hülyeségre! Takarodj és vásárolj be! -ordította fiának az ajtó felé mutatva, aki készségesen arra is vette az irányt.

Érezte apján, hogy megint ivott és eleve nem szeretett vele szembeszegülni, mivel mindig fájdalmas vége lett számára, így inkább tette amit mondott.

-Aztán vacsorára haza érjél nekem, mert enni akarok! -ordította az apja, Jimin pedig megindult a legközelebbi bolt felé.

A környék nem volt túl jó, ahol éltek, így Jimin sötétben nem szeretett egyedül sétálgatni az utcán, tehát nagyon szedte a lábát, hogy még sötétedés előtt hazaérjen.

Az út nem volt olyan hosszú, olyan tíz perc volt normál tempóban oda az út.

Mikor Jimin odaért, a boltos pont zárt volna, de Jimin nem akart még több verést kapni a napokban, így megszaporázta lépteit és kikönyörögte az eladótól, hogy még had vegye meg amit akar. Annyira kétségbeesett volt a hangja, hogy az eladó hölgy végül engedte neki, hogy megvegye amit akar.

Jimin viszonylag hamar haza is ért, mivel szaporán vette lépteit és otthonában kipakol a szatyorból és zsebre tette a visszajárót.

-Sokáig voltál, azt hittem, már valaki megerőszakol útközben. -mondta viccelődve az apja, amit Jimin jelenleg egyáltalán nem tudott annak venni és eszébe jutott a férfi és amit tett. A gondolatra ismét elkapta az undor és szó nélkül rohant fel az emeletre az apját kikerülve. Fent aztán egyenesen a fürdőbe vette az irányt. Megnyitotta a zuhanyt, letépte magáról ruháit és nagy hévvel ment a zuhany alá. Egy ideig állva mosakodott, majd miután lába alatt megtelt a kád, belefeküdt.

Mindenét le akarta mosni és így is tett. Igaz a fickó nem dugta meg, de neki ez akkor is nagyon undorító volt és ha csak rá gondolt, már undorodott. Undorodott a férfiaktól és a legnagyobb félelme lett, az, hogy nem lát.

Fürdése után pizsamájába öltözött és az ágyba bújt. Voltak pontok a testén, amik még mindig fájtak neki a keddi veréstől és voltak, amit akkor szerzett, amikor az idegen leütötte.

Jimin bármikor becsukta a szemét azt érezte a testén, hogy az a férfi fogdossa és szemei automatikusan pattantak fel minden alkalommal. A férfi nem volt a szobában, de Jimin még is rettegett azoktól az érintésektől, így feloltotta asztali lámpáját és végül nagy nehezen csak így tudott elaludni. Reggel viszont Jimin azt kívánta bárcsak ne aludt volna el az este.
Rosszat álmodott.

Reggel lihegve ébredt és az izzadságában úszott konkrét. A levegőt szaporán kapkodta és minden irányba nézett a szobájában csak hogy lásson. A könnyei egyfolytában folytak a hallott álmától.

Miért csak hallott álom?

Azért, mert álmában nem látott.
Annyira valósághű volt, hisz ugyan olyan volt minden az álmában mint a valóságban is, azzal a különbséggel, hogy nem látott és nem volt hangja.
Álmában az iskolában volt, ahol hallotta a zajt és mások csesztetését, de nem látta őket, majd azt hallotta, hogy a tanár a nevét mondja és ki akart menni a táblához, de valaki kigáncsolta, ő pedig a földre esett. Mindenki nevezett. Yoongi is ott volt és valami olyat mondott, hogy 'nézzétek ezt a szerencsétlen meleget' és nevetett. Mindenki mással együtt.
Ezután álmában hirtelen lekötözve találta magát egy ágyban, majd hirtelen egy idegen férfi fogdosni kezdte. Nem tudta ki az hang alapján látni pedig nem látott, de a nevetés amit hallott ijesztő volt. Jimin kiabálni akart, de nem tudott. Nem jött ki hang a torkán, csak a könnyei folytak és remegett.

Jimin lassan szállt ki az ágyából és próbálta meggyőzni magát hagy az előbbi csak álom volt és hogy lát, nincsen semmi baj.

Lassan sikerült rendeznie légzését, de miután sikerült, elment lezuhanyozni, hisz annyira leizzadt, mintha most mászott volna ki a nem létező medencéjükből.

Jimin összekészülődött, megreggelizett és elindult a suliba.

Az út nem volt hosszú, mégis úgy érezte, hogy egy végtelen úton halad körbe körbe. Nem volt kedve iskolába menni, sem igazából semmi máshoz, de muszáj volt neki, mivel az elméletileges anyja még akkor sem írna neki szülői igazolást, ha elcsapná egy busz.

Jimin észre se vette a bambulása közepette, hogy már az osztályteremben ül és bámul ki az ablakon egy fülhallgatóval a fülében az asztalon fekve.

Yoongi hamarabb vette észre Jimin megjöttét, mint ő maga. Kivételesen most az idősebb érkezett hamarabb, ugyanis neki sem volt egy éppen nyugodt éjszakája.
Yoongi általában mindig sokat alszik és nehéz neki a felkelés, viszont a ma este sehogyan sem tudott elaludni. Egész este csak forgolódott. Jiminen járt az esze, hogy vajon mi lehet most vele.
Reggel így könnyebben kelt, hiszen nem is aludt, így a fiatalabbnál is hamarabb beért az osztályterembe.

Nem mutatta de már nagyon várta a szöszi érkezését és titokban folyton az ajtót leste, hogy mikor érkezik meg végre.

Amikor Jimin belépett a terembe, Yoongi nagyon megörült, de beszélni már nem ment oda hozzá. Nem volt az a beszélős fajta. Azt se tudta, hogy hogyan kéne belekezdenie, ha oda megy. Félt, hogy Jimin nem örülne neki, így inkább a helyéről figyelte.

-Ne csak bámuld, menj oda hozzá! -szól hirtelen a menta hajú mellől egy hang, mire oda kapja tekintetét. Taehyung volt az.

-Dehogy megyek. -válaszolta Yoongi egy szemforgatást követően.

-De miért nem? Beszélj vele. -cukkolta tovább a fiatalabb.

-Ha ennyire akarod, hogy oda menjek, és beszéljek vele, tedd meg te helyettem. -mondta unottan Yoongi és lefeküdt a padjára ezzel jelezve, hogy ő ugyan nem megy sehova.

-Rendben. Akkor megyek én. -jelenti ki Tae és már meg is indul a mit sem sejtő Jimin felé.