Somebody To You (BTS ff - HUN)

lame lie

Hdjdjdjdhd elfelejtettem feltenni a következő részeket bye

Jungkookkal nem tudtam tovább beszélgetni, ugyanis végre megérkezett Blanca. Amint belépett a szobába, elkerekedett szemekkel, de vidáman kapkodta köztünk a fejét. 

-Ó, megismerkedtetek? Bocsi, nem így terveztem a találkozásotokat, de a professzor olyan sokáig feltartott minket - sóhajtott fel sajnálkozva. 

-Semmi gond. A lényeg, hogy már ismerjük egymást - mosolygott Jungkook, miközben magához húzta Blancát és megölelte. 

-Tudom, igazad van. És, Karina, mi a véleményed Jungkookról? - vigyorodott el. Ismét éreztem, hogy az arcomba szökik a vér, amit nem tudtam hova tenni. 

-Ez kicsit túl direkt kérdés, nem gondolod, kedves barátnőm? - kuncogtam zavartan. Jungkook is felnevetett. 

-Igaz is, majd ketten megbeszéljük - legyintett. Jungkook felvont szemöldökkel pillantott barátnőjére. 

-Szóval kibeszéltek? - kérdezte játékosan. Keze Blanca derekán pihent, aki leült Jungkook mellé. 

-Naná - vágta rá Blanca, mire Jungkookkal egyszerre nevettük el magunkat. Blanca kétségkívül tudta, hogyan szórakoztasson minket. A hangulat azonnal felderült, amint belépett hozzánk. 

Jungkookkal épp randira készültek menni, azért is jelent meg a srác a szobánkban. Blanca jókedvűen intett, mielőtt kiléptek volna az ajtón. Jungkook is barátságosan biccentett, én pedig mosolyogva bocsátottam útjukra őket. Akárcsak egy nővér a húgát. 

Amint elmentek, a gondolataimba merülve pislogtam a laptopomra, ami azonban már alvóra kapcsolt időközben. Megállapítottam, hogy Blanca remek barátot talált magának, aki látszólag tényleg odavolt a lányért. Jungkook minden mozdulatával azt sugallta, hogy Blanca az övé és szereti. Ennek örültem. 

Annak már kevésbé, hogy az arcpírom csak akkor múlt el, amikor Jungkook elment. Fogalmam sincs, miért, de muszáj volt végül bevallanom magamnak, hogy a srác jelenléte picit feszélyezett. Vagyis zavarba ejtett. Mert igenis zavarban voltam végig, bármennyire is próbáltam leplezni. De ez lehet annak az oka, hogy ezer éve nem beszéltem már fiúkkal. Mindig is lány barátaim voltak, gimiben is, úgyhogy ezzel magyaráztam a furcsa érzéseimet. 

Egész délután a gondolataimba merülve ténykedtem. Megcsináltam a házikat, habár alig tudtam koncentrálni. Aztán sorozatot néztem, de abból is alig maradt meg valami. 

Végül felpattantam és inkább kimentem egyet sétálni az egyetem területén. Muszáj volt kiszellőztessem a fejemet. 

*

Egyik nap, amikor épp kedvem volt hozzá, ellátogattam a könyvtárba. Nem bántam meg. A suli könyvtára hatalmas volt, tele hosszú, magas polcokkal, és persze temérdek könyvvel. Kifejezetten az én világom. 

Ki is választottam egy szimpatikus asztalt, lepakoltam, és elkezdtem böngészni a könyvek között. Találtam kedvemre valót, úgyhogy lehuppantam a székre és olvasgatni kezdtem. 

Hirtelen megugrottam, amikor megjelent mellettem valaki. 

-Jungkook! - csodálkoztam. A srác ma fekete pólóban és kék szakadt farmerben volt, ami baromira jól állt rajta. Pedig semmi különöset nem hordott! 

-Bocsi, megijesztettelek? Csak megláttalak és gondoltam, köszönök - szabadkozott. 

-Nem, semmi baj... - kezdtem, aztán ösztönösen elmosolyodtam. -Ez az egész hasonlít az első találkozásunkra - jegyeztem meg. 

-Tényleg - kuncogott Jungkook. -Leülhetek? - kérdezte. A kelleténél talán kicsivel hevesebben bólogattam. 

Szembe ült velem, és megint mélyen elpirultam. Kezdett nagyon idegesíteni...

Jungkook valamilyen grafikus könyvét nézegette, én pedig spanyol nyelvit. 

-Milyen a suli? - érdeklődtem. 

-Jó. Jól megy. Külön dicséretet kaptam a Pókemberre - mesélte mosolyogva. 

-De király! Gratulálok - tapsoltam meg csendesen. 

-Te? Valami eredmény? 

-Hmm...a legutóbbi kisdogám jeles lett - bólogattam. 

-Király - mosolygott ő is. Észrevettem, hogy először a szemei mosolyogtak. Elbűvölővé tette. 

-Ha mindketten ilyen unalmasan jók vagyunk, a végén még nem lesz mit meséljünk egymásnak - jegyeztem meg, mire Jungkook felnevetett. 

-Igaz. Holnapra nem is csinálok leckét, hátha kapok egy egyest - vigyorgott. Én is elnevettem magam. Jungkook a hajába túrt, miközben még mindig vidáman bele-belenézett a könyvébe. Én megint őt néztem titokban. Első alkalommal kissé feszélyeztek a tetkói, de ahogy többet láttam, kezdtem megbarátkozni velük. Igazán jól állt neki. Illett hozzá. 

-Oh. Mennem kell - nézett Jungkook az órájára ijedt arccal. 

-Blanca még órán van - ráncoltam a homlokomat. 

-Nem vele találkozom, most edzésem lesz. Bokszolok - magyarázta. 

-Ó! Értem - bólogattam lassan, miközben magamban elképzeltem, amint Jungkook bokszol. Biztosan menőn nézhetett ki. -Én is szeretnék bokszolni - csúszott ki a számon hirtelen. Jungkook csodálkozva meredt rám. -Mármint... - korrigáltam kínosan -, mindig is érdekelt. Egy kicsit. Mert menőnek találom - vonogattam a vállam, közben meg magamban káromkodtam egy párat, amiért ekkora hazugságot nyögtem be az imént. 

-Tényleg? - csillantak fel a szemei. 

-Aham... - feleltem bizonytalanul. 

-Egyszer megmutathatom, ha akarod. Akár az edzőmmel is beszélhetek, hogy fogadjon téged - ajánlotta fel igazán nagylelkűen, mire kissé beparáztam. 

-Ááá, nem, nem szükséges, de nagyon köszi...inkább csak...megnézném egyszer...valamikor... - makogtam egyre zavartabban. 

-Oké. Akkor legközelebb gyere velem - tartotta fel a hüvelykujját. Mosolyt erőltetve az arcomra intettem neki és motyogtam valami "szia" félét. 

-Ó, várj! Cseréljünk számot - jött vissza hozzám. Kelletlenül lediktáltam neki a számomat, ő is az övét, majd ismét elköszöntünk. 

Amint Jungkook elment, felmordulva a könyvembe temettem az arcomat. 

-Istenem...ezt miért tettem? - panaszkodtam grimaszolva. Most Blancának is el kéne mondanom, hogy Jungkook a következő edzésére elvisz magával?? 

Nem. Semmiképp sem mondhattam el neki. Mert...mert nem és kész. 

-Basszus - sziszegtem, továbbra is szidva magam és a hülye, lepcses számat, ami ekkorákat füllentett. Még életemben nem láttam egy normál bokszmeccset sem! Kábé annyit tudtam róla, hogy bokszkesztyűt kell viselni és az ellenfelek egymást ütlegelik...jaj nekem! 

Zaklatottan értem vissza a szobámba. Nem hittem el, hogy én ilyenre képes vagyok! Elhívattam magam egy francos bokszedzésre Jungkookkal! De miért? Miért tettem? Még jómagam sem tudtam ésszerű magyarázatot találni erre. 

Később Blanca lépett be és legnagyobb sajnálatomra Jungkook bokszedzéséről kezdett mesélni, mire megint eszembe jutott, hogy muszáj lesz utánanéznem néhány dolognak a boksszal kapcsolatban. Jaj nekem! 

-Amúgy majd szeretnélek bemutatni Jungkook barátainak is! Ők is mind koreaiak és nagyooon kedves srácok - lelkendezett barátnőm. 

-Nagyon várom már - biztosítottam őszintén. Valóban szerettem volna őket megismerni, bár mostanság csak Jungkookon járt az eszem, ami felettébb nyugtalanított. Miatta nehezebben koncentráltam a tanulmányaimra is, és talán ez zaklatott fel a legjobban. Márpedig ki fogom zárni a fejemből és jól fogok tanulni! 

Ezt megígértem magamnak.