Somebody To You (BTS ff - HUN)

boxing

A következő napokban a tanulmányaimra koncentráltam és Blancával lógtam, aki szerencsére nem ment a héten már Jungkookkal randizni, így nem kellett találkoznom a sráccal a szobánkban. Szóval nyugisan teltek a napjaim. Egy ideig. 

Egyik este azonban ismét találkoztak, de szerencsém volt, mivel Jungkook nem jött be hozzánk, hanem Blanca ment elé. 

-Jó szórakozást! - köszöntem mosolyogva. Blanca vidáman intett. 

-Köszi! És most már tényleg összehozom a bandát, hogy bemutathassalak a többieknek is! - ígérte, majd kisietett az ajtón. 

Sóhajtva lehuppantam az ágyamra és azon agyaltam, mit kezdjek magammal. Örültem, hogy Jungkook nem keresett eddig a boksszal kapcsolatban. Ekkor azonban megijedtem. 

-Mi lesz, ha Blancának megemlíti a randin? - suttogtam rémülten. Na jó, nem szabadott ilyenekre gondolnom. Jungkooknak biztosan akadnak érdekesebb témái nálam. Remélem...

Az egyik könyvembe temetkezve olvastam, és ezzel egészen elütöttem az időt. Már későre járt, Blanca azonban még nem ért vissza, úgyhogy tovább olvasgattam. 

Végül feltápászkodtam és elmentem zuhanyozni. 

A zuhanyfülke tetejére dobtam a ruháimat, majd beálltam és gyorsan lefürödtem. Épp a törölközőmért nyúltam, de ahogy leemeltem, elkezdtek lecsúszni a ruháim a zuhanyfülke tetejéről. 

-Basszus...! - sikkantottam, és biztos voltam már benne, hogy vizes lesz a pizsamám, de ekkor egy kar nyúlt be hozzám, kezében a ruháimat tartva. Először megijedtem, de mivel biztosan lány kéz volt, így gyorsan megnyugodtam. 

-Tessék. Majdnem leesett, de megfogtam - szólt a lány. Ismerős volt a hangja, de hirtelen nem tudtam beazonosítani, hol hallottam. Talán az egyik órámon? Talán itt a koleszban? 

-Köszönöm - vettem el tőle gyorsan. Megtörölköztem, felöltöztem, majd visszasiettem a szobámba. A mellettem levő ajtó épp kinyílt és a múltkor megismert barna hajú lány lépett ki rajta. 

-Helló - köszönt. Oh! 

-Te adtad oda nekem a ruháimat az előbb? - csodálkoztam. A lány unott képpel vállat vont. 

-Valószínű. Miért? 

-Csak...nem tudtam beazonosítani a hangodat. De megvan. Köszi - mosolyogtam zavartan. Valamiért szégyenlős lettem a lány előtt. 

-Már megköszönted az előbb - emlékeztetett. 

-Tudom! De tényleg hálás vagyok. Miattad nem lett vizes a pizsamám - magyaráztam. 

-Aham - hagyta rám lazán, majd szó nélkül kikerült. Érdeklődve néztem utána. Úgy tűnt, sosem leszünk öribarik. 

-Legalább a nevedet megtudhatnám? - kiáltottam utána. A lány megfordult és ugyanolyan pókerarccal válaszolt: 

-Linda - felelte. 

-Én Karina vagyok! Örültem! - köszöntem el. Linda hanyagul intett, majd tovább ment. 

Érdekes egy lány, az biztos. 

*

Másnap épp az egyik előadásomon ültem, amikor üzenetem érkezett. 

Jungkooktól! 

JUNGKOOK: Szia! Csak gondoltam, emlékeztetlek, hogy holnap lesz edzésem és szívesen megmutatom, hogyan kell bokszolni :) 

Ó, egek. 

KARINA: Szia! Köszi az emlékeztetést. Szívesen megyek veled :) 

JUNGKOOK: Holnap a suli előtt?