-Miért nem beszélnek? - akadtam ki a film közben már sokadszorra, de Taehyung folyton lepisszegett. -Arghh - sóhajtottam fel unottan. Szerencse, hogy a jégkrém legalább lekötötte egy időre a figyelmemet.
-Nekem is adj belőle - súgta Taehyung egy idő után.
-Csak egy kanalam van - védekeztem, mert semmi kedvem nem volt megosztani vele az édességet.
-Hazug! - biggyesztette le a száját. -És nem érdekel, eszem a te kanaladdal - tette hozzá. Megrökönyödve pislogtam rá.
-Hülye, akkor utána neked kell lemosnod!
-Oké - vette ki a kezemből a kanalat, azzal enni kezdte a jégkrémet. Bevallom, zavart a tény, hogy az imént még az én számban volt az a kanál, de Taehyungot látszólag nem rendítette meg.
-Meddig eszed még? - panaszkodtam. Taehyung egy utolsó falatot bekapott, majd visszaadta nekem.
-Tessék, drama queen - szúrta oda, mire csak kinyújtottam rá a nyelvemet, aztán...aztán meggondolatlanul bekaptam a kanalat. Taehyung csodálkozva nézte a jelenetet, és én is hasonlóképp meredtem rá.
-Baszki - csúszott ki a számon, majd gyorsan felálltam és a WC-ben sietve lemostam a kanalat. Jesszus, ezt hogy csináltam? Hogy lehettem ilyen figyelmetlen?!
Amikor visszaültem Taehyung mellé, a srác visszafojtott nevetéssel, rázkódó vállal nézte tovább a filmet. Ismét kapott egy enyhe ütést a karjára, és ezek után csendben, szégyenkezve ettem meg a maradék édességet.
-Milyen hosszú ez a film? - panaszkodtam sokadjára, de Taehyungtól a szokásos lepisszegést kaptam válaszul. Mivel a jégkrémem elfogyott, így nem nagyon tudtam már másra figyelni, úgyhogy megpróbáltam a filmre koncentrálni. Nem igazán ment, és egy idő után éreztem, hogy egyre álmosabb lettem.
Nem szabad aludnod, nem szabad aludnod, ismételgettem magamban folyamatosan.
*
Arra ébredtem, hogy besötétedett, és az ágyamban feküdtem, betakarózva.
-Mi a...? - ültem fel kómás állapotban, aztán körbenéztem.
Taehyung sehol. Basszus! Elaludtam a film közben!
Gyorsan megnéztem a telefonomat. Este tíz óra volt! Meddig aludtam én??
Egy üzenetet is észrevettem.
TAEHYUNG: Jó éjt, Csipkerózsika ;) elaludtál, úgyhogy egyedül néztem meg a filmet, aztán lefektettelek és betakartalak. Remélem, nem haragszol, Rina :P u.i.: fáj a vállam, ráborult a fejed alvás közben!
Az üzenetet elolvasva szégyenkezve a tenyerembe temettem az arcomat, egyrészt Taehyung szóhasználatától (mi az, hogy lefektettelek??), másrészt meg úgy az egész szitutól.
Gyorsan visszaírtam neki.
KARINA: Bocs, de tényleg álmos lettem a filmedtől :P és bocsi a vállad miatt!
Szinte azonnal visszaírt.
TAEHYUNG: Semmi gond. Holnap találkozunk, jó éjt
Holnap találkozunk? Na igen, lehetséges, úgyhogy nem agyaltam túl a dolgot.
Ismét pittyegett a telefonom, mire a szemeimet forgatva megnyitottam. De amit láttam, az minden álmosságot kiűzött a szememből.
JUNGKOOK: Bocsi, hogy ilyen későn, de zavarhatlak?
-Jesszus jesszus jesszus - hadartam hevesen dobogó szívvel. Vajon miért írt rám? Mit akart?
Remegő kézzel válaszoltam.
YOU ARE READING
Somebody To You (BTS ff - HUN)
Fanfiction"Az iménti jókedvem egy pillanat alatt elillant, amint megláttam őket csókolózni. És megijesztett. Nagyon. Nagyon, mert nem számítottam ilyen erős és elviselhetetlen fájdalomra. A mellkasomban mintha egy űr tátongott volna. Nehezen tudtam megint nor...