disturbing assumption

51 2 1
                                    

-Miért nem beszélnek? - akadtam ki a film közben már sokadszorra, de Taehyung folyton lepisszegett. -Arghh - sóhajtottam fel unottan. Szerencse, hogy a jégkrém legalább lekötötte egy időre a figyelmemet. 

-Nekem is adj belőle - súgta Taehyung egy idő után. 

-Csak egy kanalam van - védekeztem, mert semmi kedvem nem volt megosztani vele az édességet. 

-Hazug! - biggyesztette le a száját. -És nem érdekel, eszem a te kanaladdal - tette hozzá. Megrökönyödve pislogtam rá. 

-Hülye, akkor utána neked kell lemosnod!

-Oké - vette ki a kezemből a kanalat, azzal enni kezdte a jégkrémet. Bevallom, zavart a tény, hogy az imént még az én számban volt az a kanál, de Taehyungot látszólag nem rendítette meg. 

-Meddig eszed még? - panaszkodtam. Taehyung egy utolsó falatot bekapott, majd visszaadta nekem. 

-Tessék, drama queen - szúrta oda, mire csak kinyújtottam rá a nyelvemet, aztán...aztán meggondolatlanul bekaptam a kanalat. Taehyung csodálkozva nézte a jelenetet, és én is hasonlóképp meredtem rá. 

-Baszki - csúszott ki a számon, majd gyorsan felálltam és a WC-ben sietve lemostam a kanalat. Jesszus, ezt hogy csináltam? Hogy lehettem ilyen figyelmetlen?! 

Amikor visszaültem Taehyung mellé, a srác visszafojtott nevetéssel, rázkódó vállal nézte tovább a filmet. Ismét kapott egy enyhe ütést a karjára, és ezek után csendben, szégyenkezve ettem meg a maradék édességet. 

-Milyen hosszú ez a film? - panaszkodtam sokadjára, de Taehyungtól a szokásos lepisszegést kaptam válaszul. Mivel a jégkrémem elfogyott, így nem nagyon tudtam már másra figyelni, úgyhogy megpróbáltam a filmre koncentrálni. Nem igazán ment, és egy idő után éreztem, hogy egyre álmosabb lettem. 

Nem szabad aludnod, nem szabad aludnod, ismételgettem magamban folyamatosan. 

*

Arra ébredtem, hogy besötétedett, és az ágyamban feküdtem, betakarózva. 

-Mi a...? - ültem fel kómás állapotban, aztán körbenéztem. 

Taehyung sehol. Basszus! Elaludtam a film közben! 

Gyorsan megnéztem a telefonomat. Este tíz óra volt! Meddig aludtam én?? 

Egy üzenetet is észrevettem. 

TAEHYUNG: Jó éjt, Csipkerózsika ;) elaludtál, úgyhogy egyedül néztem meg a filmet, aztán lefektettelek és betakartalak. Remélem, nem haragszol, Rina :P u.i.: fáj a vállam, ráborult a fejed alvás közben!

Az üzenetet elolvasva szégyenkezve a tenyerembe temettem az arcomat, egyrészt Taehyung szóhasználatától (mi az, hogy lefektettelek??), másrészt meg úgy az egész szitutól. 

Gyorsan visszaírtam neki. 

KARINA: Bocs, de tényleg álmos lettem a filmedtől :P és bocsi a vállad miatt! 

Szinte azonnal visszaírt.

TAEHYUNG: Semmi gond. Holnap találkozunk, jó éjt 

Holnap találkozunk? Na igen, lehetséges, úgyhogy nem agyaltam túl a dolgot. 

Ismét pittyegett a telefonom, mire a szemeimet forgatva megnyitottam. De amit láttam, az minden álmosságot kiűzött a szememből. 

JUNGKOOK: Bocsi, hogy ilyen későn, de zavarhatlak? 

-Jesszus jesszus jesszus - hadartam hevesen dobogó szívvel. Vajon miért írt rám? Mit akart? 

Remegő kézzel válaszoltam. 

Somebody To You (BTS ff - HUN)Where stories live. Discover now