Somebody To You (BTS ff - HUN)

bowling

-Blancával mi a helyzet? - érdeklődött Hoseok, és egyenesen Jungkookra nézett. Auch. Éreztem Linda és sajnos Taehyung tekintetét is magamon. Megpróbáltam a lehető legközömbösebbnek tűnni. 

-Minden oké, nemrég írt, hogy már a rokonainál van - mesélte Jungkook mosolyogva. Blanca nekem is írt, és örültem, hogy nem felejtett el. Azt is megígérte, hogy képekkel is bombázni fog majd. Alig vártam, hogy meglássam, milyen Spanyolország egy vérbeli spanyol lány szemszögéből. Míg ezeken agyaltam, el is feledkeztem Jungkookról, de sajnos Hoseok kérdésétől ismét eszembe jutott, hogy hol a helyem. Nem Jungkook mellett. 

Linda az asztal alatt megrugdosta a lábamat, jelezve, hogy ne bambuljak feltűnően. Megköszöntem a figyelmességét és elkaptam a fejem Jungkookról. 

-Mondd, hogy nekünk is küldjön fotókat! A tengerpartról! - lelkesedett Jimin. 

-Oké, oké, mondom - nevetett Jungkook. -De a bikinis fotók nekem maradnak - tette hozzá játékosan, kinyújtott nyelvvel, ami baromira jól állt neki. Csakhogy nem ellensúlyozta azt, amit mondott. Kezdtem ismét lesüllyedni a rossz kedv szintjére, ami mostanság elég gyakran történt velem. 

A srácok jót röhögtek Jungkook beszólásán, Linda viszont titokban a szemeit forgatta. 

-Ki jön bowlingozni? - állt fel hirtelen Taehyung, aki szintén komolyabb volt. Meglepve pislogtam rá, amint észrevettem, hogy egyenesen rám nézett. Azonnal kaptam az alkalmon. 

-Megyek - pattantam fel, és a srácok szerencsére nem vették észre, hogy a sietségem oka nem feltétlenül az izgatottság, hanem a bánat volt. Linda kérdőn nézett utánam, de én jeleztem neki, hogy maradjon csak. Nem akartam, hogy velem különcködjön. Az viszont kissé zavart, hogy Taehyunggal maradtam. Jungkookkal akartam lenni! Csakhogy ez mindaddig lehetetlen volt számomra, míg Blanca volt a téma...

Taehyung beállt az egyik bowlingpálya elé és magához vett egy labdát. Mellette állva azon vacilláltam, hogy mit mondjak neki. 

Végül csendben figyeltem, amint behelyezte ujjait a labda lyukaiba és elhajította. A bowling bábukból csupán egy maradt állva. 

-Wow - suttogtam elismerően. Taehyung rám nézett. 

-Hölgyem - nyújtott felém egy labdát. Megilletődve elvettem tőle és megpróbáltam rendesen megfogni. 

-Nem úgy - rázta a fejét Taehyung, és szépen lassan elmagyarázta a helyes fogást. Én meg figyelmesen hallgattam és bólogattam. 

Végül sikeresen megfogtam a labdát, majd bizonytalanul Taehyungra néztem. 

-Menni fog - biztatott. Bólintottam és nagy levegőt véve elgurítottam. Árgus szemekkel figyeltem a labda irányát. 

-Öhmm... - húztam el a számat. A bábuk fele állva maradt. 

-Semmi vész, ez kezdetnek szuper - biccentett Taehyung. 

-Ha te mondod... - vontam vállat. Taehyung következett, és ezúttal az összes bábut kiütötte. 

-Azt mondtad, nem tudsz bowlingozni - meredtem rá értetlenül. 

-Szerénykedtem - vigyorodott el egy pillanatra, de aztán a szemembe nézve gyorsan elkomolyodott. Majdnem felnevettem. Közelebb léptem hozzá. 

-Egy kis bűntudat? - érdeklődtem felvont szemöldökkel. Láttam rajta, hogy bánja a múltkorit, de én valamiért készen álltam a megbocsátásra. Talán azért, mert igazán rendes módon elhívott a társaságból, hogy ne kelljen szenvednem a szerelmi bánattól. 

-Olyasmi - motyogta és szembefordult velem. -Ne haragudj rám. Gyökér voltam és nincs mentségem a hülye viselkedésemre - mondta komolyan. 

-Nem haragszom - feleltem. Taehyung szemei felcsillantak.