Somebody To You (BTS ff - HUN)

Jungkook

Minden nap felteszek két részt, aki esetleg rátalál és tetszik, annak nagyon köszönöm <3 

Másnap én előbb keltem, mint Blanca, aki szintén hétalvónak tűnt, mivel csak annyit morgott, hogy "legyen szép napod, barinőm", aztán már vissza is aludt. Jót mosolyogtam kócos haján és megállapítottam, hogy cukin nézett ki. Már-már nem létező húgomként tekintettem rá. 

Összesen három órám volt, azokat végigültem, aztán a füves részen leültem a földre és gyorsan megcsináltam azokat a leckéket, amiket már ma feladtak. Kellemesen telt az első napom. Tényleg szinte biztos voltam benne, hogy ez egy jó évem lesz. Csak keményen kell tanulnom és közben jókat szórakoznom Blancával, aki egyébként elmondta, hogy a barátja is ebben a koleszban van, csak éppen tőlünk jóval messzebb. Vele találkozott ma, de megírta, hogy este velem akar majd "bulizni". Vidáman beleegyeztem a programunkba. 

Végül a "bulizásunk" annyiból állt, hogy ketten elmentünk bevásárolni egy kis kaját, aztán a koleszszobában kibontottunk mindenféle édességet és azt tömtük magunkba, miközben Disney mesét néztünk. 

Blanca ágyán ültünk, körülöttünk mindenféle chipses és gumicukros zacskó, ami nem éppen keltett szép látványt, de ez nem érdekelt minket.

-Annyira örülök, hogy megismertelek. Te teljesen megértesz engem - szólt Blanca a film közben hirtelen. Meglepődtem, de aztán betudtam a spanyol vérnek az őszinteségét. 

-Én is így érzek veled kapcsolatban. Sosem gondoltam volna, hogy már második napon együtt fogok filmezni a szobatársammal - vallottam be boldogan. 

-Ühümm. És még milyen sokat fogunk szórakozni! - vigyorodott el. -Majd bemutatlak a barátomnak, meg az ő barátainak is! Olyan jó lesz! - tervezgetett lelkesen. 

-Rendben. Várom már - biccentettem vidáman. Ezek után spanyolul beszélgettünk tovább, megkértem Blancát, hogy nyugodtan javítsa ki a nyelvtani hibáimat, mert utáltam, ha ilyesfajta hibát vétettem. Barátnőm pedig így is tett, de legtöbbször csak dicsért, hogy milyen jól beszélek már. 

A film után rákerestünk spanyol dalokra, és ekkor már hangosabbá váltunk, ugyanis egyre jobban belejöttünk az éneklésbe. Blanca bevallotta, hogy ő maga szörnyen énekel, de ez nem zavarta egyikünket sem, tovább daloltunk és persze röhögtünk megállás nélkül. 

-Várj, várj - halkítottam le a zenét, ugyanis meg mertem volna esküdni, hogy kopogást hallottam. És igazam volt, valóban kopogtattak. Jó hangosan. 

-Ohh - húzta el a száját Blanca, rosszat sejtve. Sietve ajtót nyitottam és szembetaláltam magam egy különleges, de szép arcú, világosbarna hajú lánnyal. Az arca valóban szép volt, de ahogyan ránk nézett, az már közel sem.

-Bocs, de lehalkítanátok a zenét? Aludni próbálok, mert holnap hajnalban van órám - kért meg minket kissé idegesen, miközben mindkettőnkön alaposan végignézett. Nem tetszett a tekintete. 

-Persze. És bocsi - kértem elnézést. A lány megfordult, de még elcsíptem a morgását: 

-Miért nem keresnek valami szórakozóhelyet, istenem - mormogta. Nem tudtam eldönteni, hogy direkt mondta-e ilyen hangosan, bár valamiért úgy éreztem, szándékosan tette. 

Grimaszolva becsuktam az ajtót és Blancára néztem. 

-Hát, asszem, van egy ellenségünk - vontam vállat. 

-Áh, ne törődjünk vele...biztos nyomós oka van rá. Biztos stresszel az órái miatt - próbálta Blanca védeni, amitől még nagyobbra nőtt a szememben. Bebizonyította, hogy ő valóban jólelkű ember, éppen ezért én se hoztam szóba többet az undok lányt. Lehet, hogy Blancának volt igaza és csak stresszelt. Amit persze megértettem. 

*

Eltelt egy hét, és pontosan úgy alakult eddig minden, ahogyan szerettem volna: tanultam, órákra jártam, aztán esténként Blancával töltöttem az időt, akivel teljesen megtaláltuk a közös hangot és órákig tudtunk beszélgetni mindenféléről. Rendkívül hálásnak éreztem magam, amiért ilyen kedves és őszinte barátnőt kaptam. 

Egyik délután a szobában ücsörögtem és épp valami sorozatot kerestem a laptopomon, amikor hirtelen kinyílt az ajtó. Elmosolyodtam. 

-Hellóóó...oh... - akartam köszönni hangosabban, de a hangom egészen elhalkult, ugyanis nem Blanca jött be. Hanem egy ázsiai srác. 

-Szia...Karina, ugye? Bocsi, hogy csak úgy betörtem - húzta el a száját. -Azt hittem, Blanca már visszaért - magyarázta, ő maga is meglepve. Szemügyre vettem. Magas volt, fekete hajú és elég izmos is. Jobb karját végig tetkók díszítették, és szemöldökpiercinget viselt. Ezektől akár ijesztőnek is tűnhetett volna, de tiszta arca és tekintete egészen mást sugalltak. Kedves volt és tisztelettudó. 

-Igen, én vagyok...és semmi gond. Ha minden igaz, Blanca pár perc múlva jön is - csekkoltam az időt, ami valóban barátnőm órájának végét jelezte. 

-Oké...köszi - biccentett, majd lassan belépett és leült barátnője ágyára. Én közben csendben figyeltem, próbálva nem túl feltűnően bámulni őt. -Amúgy Jungkook vagyok - mutatkozott be. 

-Karina, de ezt már tudod. Örülök - mosolyodtam el halványan. -Koreai vagy, ugye? - kérdeztem. Mintha Blanca említette volna, csak nem emlékeztem pontosan. Jungkook mosolyogva bólintott. 

Mivel egyikünk se szólalt meg, Jungkook elővette a mobilját. Hamar rájöttem, hogy ő is introvertált, akárcsak én. Blanca bezzeg tudta volna, hogyan rázza fel a hangulatot! 

Folyamatosan őrá szegeződött a tekintetem. Nem tudtam, miért, de képtelen voltam a laptopomra koncentrálni. 

Talán a helyessége miatt. Köztudott, hogy az ember megbámulja a szép dolgokat. És a szép embereket. Jungkook közéjük tartozott. Vonzónak találtam és megértettem Blanca ízlését. Azt is észrevettem, hogy gyakran a hajába túrt vagy az ajkába harapott, miközben a telefonján nézett valamit. 

-Amúgy... - szólaltam meg, mert képtelen voltam tovább csendben maradni. -Te mit tanulsz? Blanca még nem említette - érdeklődtem. 

-Grafikus leszek...már ha minden jól megy - felelte. Ámulva bólogattam. 

-Az jól hangzik. Ezek szerint szeretsz rajzolni. 

-Igen. Gyerekkorom óta imádok. Ha látnád, mennyi Pókembert rajzoltam le - nevetett fel halkan, amit jó volt hallani. Felszabadultabbnak tűnt. Wow. El tudtam lazítani egy embert? Én? Ezt elkönyveltem sikernek, mivel általában engem kellett ellazítani. 

-Tudnál mutatni valamilyen rajzot? Tényleg érdekel - kérdeztem őszintén. Jungkook szemei felcsillantak és bólogatva keresgélni kezdett a mobilján. Közelebb csúsztam hozzá, hogy szemügyre vegyem a felém tartott készüléket. 

Egy digitális rajzot mutatott, valóban Pókemberről, de ez mostanibb lehetett. 

-Gyönyörű - suttogtam elképedve. -Nagyon tehetséges vagy! - lelkendeztem. 

-Köszönöm - biccentett szerényen, majd lassan eltette a telefonját. -Blanca mondta, hogy spanyolt tanulsz. Szerencsés véletlen, igaz? - kérdezte kedvesen. 

-Aha - nevettem fel. -Vele tudok gyakorolni - bólogattam. -Nagyszerű barát - tettem hozzá. Jungkook szemei ismét felcsillantak, de ezúttal másképp. Most úgy, mint aki igazán szerelmes. 

-Tudom. És nagyszerű barátnő is - mondta. Elmosolyodtam. 

-Abban biztos vagyok - értettem egyet. Jungkook visszamosolygott rám, amitől enyhén zavarba jöttem (biztos nem voltam hozzászokva, hogy fiúk mosolyogjanak rám) és elkaptam a fejem. Hozzá kellett tennem, hogy szép volt a mosolya. 

-Neked van barátod? - kérdezte hirtelen. Valamiért elpirultam. De miért?? 

-Nincs - ingattam a fejem. 

-Bocsi, ez túl személyes kérdés volt, igaz? - grimaszolt. 

-Nem, dehogy - legyintettem nevetve és megállapítottam, hogy a koreaiak nagyon udvariasak és figyelmesek. Vagy csak Jungkook. Ki tudja. 

Csak Jungkook :P