Somebody To You (BTS ff - HUN)

shopping

Lindával együtt mentünk ebédelni is a koleszba. Mivel mindenképp el akartam nyomni a szomorú, depresszív érzéseimet, így szívesen lógtam a lánnyal. Meg hát, bevallom, kedvelni kezdtem őt. 

-Míg a barinőd Spanyolban van, lesz alkalmad közelebb kerülni Jungkookhoz - jegyezte meg Linda. 

-Ez szörnyen hangzott... - húztam el a számat, bár azt nem tagadhattam, hogy izgatottá tett a dolog. Nem, nem lehetek ilyen önző!! 

-Tudom. De valahogy véget kell vess a szenvedésednek - vont vállat. Csak egy gondterhelt sóhajt kapott válaszul. 

*

Néhány nappal később egyik este Blancával közös utolsó programot szerveztünk, mivel másnap utazott Spanyolba. Rövid szünetünk lesz az egyetemen, és ki akarta használni, hogy a családjával lehessen. 

-Irigyellek - biggyesztettem le a számat, de vidáman néztem rá. 

-Legközelebb magammal viszlek. Ígérem - vigyorgott. 

Ezek után közös programnak a sütést választottuk. Elmentünk a kolesz konyhájára, ahol előkészítettük a brownie-hoz szükséges hozzávalókat és folyamatosan nevetve nekiláttunk a sütésnek. Bénáztunk rendesen, mert egyikünk se volt egy nagy konyhatündér, de valahogy megoldottuk. 

-Jungkook amúgy marad a szünetben is a koleszban. Te? - kérdezte Blanca, miközben vártuk, hogy megsüljön a süti. Próbáltam közömbösen válaszolni. 

-Én is maradok. Majd máskor meglátogatom a szüleimet. Különben is közel laknak - feleltem. 

-Akkor jó. Nehogy magányos legyél nekem! Meg hát Linda is itt van. Összebarátkoztál vele? - kérdezte, és valamiért bizonytalanabbul csengett a hangja. 

-Mondhatni. Bár lehet, hogy ezt ő nem így gondolja - mosolyogtam. 

-Lógj inkább Jungkookkal meg Taehyunggal - mondta halkan. Nem tudtam, miért ellenezte a Lindával való kapcsolatomat, de nem akartam faggatni. Ő maga is tanácstalannak tűnt. Kicsit azért meglepett, hiszen ő mindig mindenkivel kedves volt. 

Visszatértünk a szobánkba a sütivel, és az ágyamra ültünk, míg vártuk, hogy kihűljön. 

-Taehyung jó fej, nem? - kérdezte Blanca, és valóban kíváncsian várta a véleményemet. 

-Öhm...ja. Az - füllentettem, mert persze nem mondhattam el neki, min vesztünk össze a múltkor. 

-És nagyon jóképű is - tette hozzá. 

-...Aham, szerintem is - vonogattam a vállamat. Őszintén szólva, nem igazán érdekelt, mivel szinte minden nap minden percében Jungkookról ábrándoztam...és a tetkóiról...meg a mosolyáról...és a zenékről, amiket átküldött nekem. Természetesen meghallgattam már néhányat, és ma este is ezt terveztem. 

Blancával teletömtük magunkat sütivel, aztán lefeküdtünk aludni, legalábbis ő, mivel holnap korán indult a gépe. 

-Hiányozni fogsz - ölelt meg szorosan. Majdnem könnyezve viszonoztam. Tudtam, hogy nekem is ugyanúgy hiányozni fog. És megfogadtam, hogy jól fogok viselkedni. Tényleg. 

Blanca hamar el is aludt, én azonban éberen feküdtem a plafont bámulva. Végül feltettem a fülesemet és tovább hallgattam Jungkook ajánlott zenéit. 

Az egyik nagyon megtetszett. Magamhoz emeltem a telefonomat, hogy megnézzem a címét.

Golden - Hate everything 

A számot legalább háromszor újra lejátszottam, miközben végig Jungkookon agyaltam. Elképzeltem megint, hogy én vagyok a barátnője, elképzeltem, hogy mindenhová kézen fogva megyünk, elképzeltem, hogy Jungkook engem hív kedves neveken...