Sziasztok ARMY-k! Úgy döntöttem, felrakom ezt a sztorit, amit amúgy valamikor tavaly télen írtam még és valamilyen oknál fogva úgy éreztem, felteszem, hogy mások is olvashassák :P akik esetleg olvasták már korábbi történeteimet: ez is egyetem témájú, de készüljetek fel egy igazi szappanoperára Karinával, akinek a neve egyébként nem az Aeaspa tagjáról ugrott be szóval ez nem róla szól, az én Karinám egy kitalált karakter ;)
Kipakolás után fáradtan huppantam le az új íróasztalomhoz. Körbenéztem. A kolesz számomra újdonságként hatott, és tetszett, habár bevallom, eleinte kissé ódzkodtam tőle. Amint azonban elfoglaltam a nem túl nagy, de barátságos kis szobámat a folyosó végén, elszálltak a nyugtalanító gondolataim. Minden klappolt, kipakoltam a cuccaimat, kényelmessé tettem az ágyamat és úgy éreztem, készen állok az új szemeszterre.
Elővettem a spanyol könyvemet és elkezdtem átnézegetni. Spanyolt tanultam, mert imádtam a nyelvet és a kultúrát. Az első évem viszonylag nehézkesen ment, de mostanra felkészültnek és érettebbnek is gondoltam magam, így magabiztosan indultam neki az egésznek.
Rápillantottam a másik ágyra, aminek a vége össze volt tolva az enyémmel és még üresen állt.
Fogalmam sem volt, ki lesz a szobatársam, de reménykedtem, hogy nem valami lázadó, bulis csaj. Távol állt tőlem, hogy őszinte legyek.
Késő délutánig a szobában üldögéltem, a spanyolt gyakorolva, de kezdtem elfáradni agyilag, úgyhogy végül feltápászkodtam és úgy döntöttem, sétálok egyet.
A kolesz szerencsés módon az egyetem mellett volt. Ennek azért is örültem, mert kissé nehezen kelő típus voltam, de most legalább nem kellett aggódnom azért, hogy lekésem a korai óráimat.
Egyedül sétálgattam a nagy füves terület mellett a betonon, néha elsuhant mellettem egy biciklis, és a gyepen is sok diák élvezte a kellemes levegőt a lemenő nap sugaraival. Rám tört az izgatottság. Nagyon vártam az új tanévet, és titokban azért is fohászkodtam, hogy szerezhessek tartós, jó barátokat. Ez nekem nehézkesebben ment, mint általában az embereknek, de eldöntöttem, hogy nem adom fel a reményt.
Visszasétáltam a kolesz épületébe, ahol még nagyban ment a nyüzsgés. Ma költöztek be a legtöbben, ahogy én is, így hangzavar, pakolás és rohanás jellemezte a mai napot.
A gondolataimba merülve nyitottam be a szobámba, ahol azonban már volt valaki. Majdnem felkiáltottam meglepetésemben, amint megpillantottam a lányt.
-Szia! Te vagy a szobatársam, igaz? - szólt vidáman, enyhe akcentussal.
-Szia. Igen - mosolyodtam el ösztönösen. A lány kisugárzása valahogy azonnal melegséggel töltött el. Nagyon alacsony volt, barna bőrű, fekete hullámos (inkább már göndör) hajú, és nagy, kedves szemekkel pislogott rám. Lány létemre is megállapítottam, hogy kissé szélesebb csípője milyen vonzó lehetett a fiúk számára. Amúgy meg vékony volt, vékonyabb, mint én.
-Blanca vagyok. Spanyol - vigyorodott el, megmagyarázva az akcentusát. Ekkor elkerekedtek a szemeim és azonnal a szám elé kaptam a kezeimet.
-Spanyolt tanulok! - ámultam.
-Komolyan? Én is, legfőképp az irodalom miatt! Akkor azt hiszem, lesz kivel gyakorolnod - nevetett fel izgatottan. A nevetése csilingelően hangzott, és az embernek egyből jobb kedve támadt tőle. Legfőképp azért, mert látszott, hogy mennyire őszintén jött.
-Karina vagyok. Nagyon nagyon örvendek a találkozásnak - mosolyodtam el én is szélesen. Valahogy egyből felszabadultam Blanca közelében.
-Én szintúgy! - pattant oda hozzám, majd kérdőn pislogva kitárta a karját. Nevetve megöleltük egymást, és úgy éreztem, a fohászaim meghallgatásra találtak. Blanca azonnal barátságosan közeledett felém, és azt is megállapítottam, hogy velem ellentétben egy nyílt, extrovertált lánnyal van dolgom, aminek még jobban örültem. Élénksége ellenére megértő volt és nem furcsállotta a szégyenlősségemet.
-Nemrég érkeztem, anyu alig akart elengedni, de hát mondtam neki, hogy ez egy fontos esemény, koleszba megyek! Még sosem voltam koleszos, az nálam kimaradt...úgyhogy nagyon izgatott vagyok miatta! - magyarázta lelkesen, miközben megállás nélkül pakolászott. -Amúgy tetszik a felsőd - jegyezte meg. Nevetve megköszöntem és én is megdicsértem a khaki zöld ruháját, ami szerintem egyedül csak neki állt jól a világon. Én legalábbis magamon el nem tudtam volna képzelni ezt a színt.
Míg Blanca pakolt, végig beszélgettünk. Sokat kérdezgetett rólam, ahogy én is róla, így estére már szinte mindent tudtunk egymásról. Blanca kifejezetten az a személy volt, akivel sohasem kínos a csend és mindig van miről beszélgetni. Figyelmes hallgatóság volt, emellett pedig szórakoztató és vicces is. Megtudtam, hogy van barátja, amit mondjuk feltételeztem is.
-Merre van a fürdő? Úgy hallottam, közös - húzta el a száját, miután mindent kipakolt és lehuppant az ágyára.
-Igen, sajnos. Azt hiszem, jobbra van a folyosó végén.
-Megnézzük? - pattant fel. Így hát együtt elkezdtük feltérképezni a terepet.
A zuhanyzók valóban a folyosó végén voltak és már néhányat el is foglaltak. Blancával egyetértettünk abban, hogy ez az egyetlen kellemetlen dolog ebben a koleszban.
Végigjártuk az összes emeletet, közben folyton jöttek-mentek körülöttünk a diákok. Blanca több fiútekintetet magára vonzott, ami látszólag őt kissé zavarta, mert ilyenkor a haját eltűrve lenézett a földre.
-Elég a bámészkodásból - szóltam oda egy kisebb fiúcsapatnak, akik az egyik lépcsőfordulóban megálltak, hogy utánunk nézzenek.
-Köszi - súgta oda Blanca és megfogta a kezemet, hogy megszorongassa. -A barátom tutira durvábban lerendezné őket, de te okosan megoldottad - pislogott rám hálásan. Kedvesen elmosolyodtam.
-Bármikor megteszem. Biztos idegesítő lehet - jegyeztem meg.
-Hát, néha az...de próbálok nem foglalkozni vele - vonogatta a vállát.
-Van előnye is, az biztos. Engem például kevésbé bámulnak meg, mint téged - mondtam.
-Hah, akkor rossz az ízlésük! Nagyon csinos lány vagy, megérdemelnél egy helyes barátot - karolt belém komoly arccal, és tényleg éreztem, hogy így is gondolta.
-Köszi - nevettem el magam hálásan. Azért nem teljesen adtam neki igazat. Persze nem voltam ronda lány, de olyan kiemelkedően szép sem. Barna hajam és szemem átlagosnak tűnt az olyanoké mellett, mint Blanca. De sosem zavart. Ami pedig a randizást illeti, türelmes voltam. Ha jön, akkor jön. Nem kívántam siettetni.
Szeretjük Blancát ;)
BTW semmi közöm a spanyolhoz, ez csak úgy beugrott :P
Már nem kell sokat várni a Nagy Ő érkezésére (vagy mégis? :o)
YOU ARE READING
Somebody To You (BTS ff - HUN)
Fanfiction"Az iménti jókedvem egy pillanat alatt elillant, amint megláttam őket csókolózni. És megijesztett. Nagyon. Nagyon, mert nem számítottam ilyen erős és elviselhetetlen fájdalomra. A mellkasomban mintha egy űr tátongott volna. Nehezen tudtam megint nor...