Somebody To You (BTS ff - HUN)

rainy escape

-Mi? - ráncoltam a szemöldököm értetlenül.

-Mit éreztél, amikor megcsókoltad? - fürkészett kíváncsian. Erre nem számítottam. Komolyan ez érdekelte?? Erről sokkal szívesebben beszéltem volna mondjuk Lindával. Egy srác előtt ez nekem túl érzékeny témának tűnt.

-Muszáj erre válaszolnom? - húztam el a számat zavartan. Taehyung csak szótlanul bólintott.

Csak éppen akadt egy eléggé kínos problémám: nem tudtam válaszolni. Ugyanis bármennyire is erőltettem az agyamat, egyszerűen képtelen voltam visszaemlékezni arra a néhány másodpercre, amikor megcsókoltam őt.

-Nem...nem tudom - nyögtem ki, jómagam is meglepetten. -Nem emlékszem - feleltem végül hitetlenül.

-Nem emlékszel? - csodálkozott Taehyung is.

-Nem - ingattam a fejem nagy szemekkel, amikkel Taehyungra bámultam. 

-Ha nem éreztél semmit, hogyhogy meg akartad csókolni? - vonta fel a szemöldökét. 

-Nem arról van szó, hogy nem éreztem semmit, én csak...nem emlékszem, mit éreztem, a fenébe is...! - dörzsöltem meg az arcomat gondterhelten. Mindeddig egyáltalán nem agyaltam ezen, de amint Taehyung felhozta, rá kellett jönnöm, hogy nem tudtam normális választ adni. 

Taehyung ekkor legnagyobb meglepetésemre felállt és vidáman biccentett egyet. 

-Oké, akkor megyek. Jó éjt, Rina - vigyorodott el, de egyből el is komolyodott. Mintha azt is viccből csinálta volna. Mégis hogyan juthatott eszébe a viccelődés?? 

-Mi? Hé, hová mész? - siettem utána, ugyanis ő már a folyosón járt. Taehyung megpördült és értetlenül meredt rám. 

-Azt akarod, hogy itt maradjak éjszakára? - pislogott ártatlanul. 

-Mi? Nem, dehogy! Arghh - fogtam a fejem, mert ezzel az emberrel képtelenség volt normális beszélgetést folytatni. Taehyung figyelmen kívül hagyva a mérgelődésemet mosolyogva intett és jó éjszakát kívánva elsietett. 

-Utállak - mormogtam, bár magam sem tudtam, miért. 

Ezek után persze alig bírtam elaludni. Úgy éreztem, ennél nem is lehetett volna hosszabb ez a nap. A csók, most meg Taehyung hülyesége, és Blanca kirohanása...Blanca. Úgy aggódtam érte! Nem bírtam ki, így írtam neki egy rövid üzenetet: 

KARINA: Légy jól, kérlek. 

Válaszra nem vártam, és nem is jött, úgyhogy eltettem a telefonomat és megpróbáltam aludni. 

*

Keveset aludtam, de végül nagy nehezen kipihentem magam valamennyire. 

Elkezdődött a suli is, és ezzel együtt még jobban hiányoltam Blancát. Filmezni akartam vele meg sokat enni, és nevetni...

Az első órámra sietve (én hülye, felvettem egy órát reggel fél nyolckor...) írtam egy üzenetet Jungkooknak. 

KARINA: Szia, remélem, jobban vagy. Blancáról van valami hír? 

A válasz szinte azonnal érkezett. Ezek szerint már Jungkook is fent volt. Nem csodáltam. 

JUNGKOOK: Szia, köszi, jobban vagyok. Remélem, te is...Blanca nem írt semmit, de felhívtam az anyukáját és megtudtam tőle, hogy Blanca ott van. Egyebet nem mondott nekem, úgyhogy egyelőre ennyi...nem hinném, hogy készen állna egy beszélgetésre 

KARINA: Értem, köszi. Legalább tudjuk, hogy nincs baja. Én jól vagyok, ne aggódj :)

Ez nem teljesen volt igaz, de persze nem írhattam mást. Ráadásul az idő is borongós volt ma, ami egyáltalán nem segített a pozitívabb gondolkodásban.