Somebody To You (BTS ff - HUN)

a very nice dinner

Az étterem csodálatosan nézett ki. Meleg színek domináltak, a falakon régi festők festményeit véltem felfedezni, mint például Van Gogh vagy Picasso. Elképesztően szép látványt nyújtott. 

Egy pincér azonnal megállt előttünk, Taehyung pedig elmondta, hogy a nevére volt egy foglalás. Én csak pislogtam mellette zavartan, miközben a szívem megdobbant. Foglalt is asztalt? Nekünk? 

A pincér egy ablak melletti asztalhoz vezetett minket, lesegítette rólam a dzsekimet, és felakasztotta a legközelebbi tartóra, amit csodálkozva hagytam. Leültem Taehyunggal szemben és már kaptuk is az étlapokat.

Mivel fogalmam sem volt, mit mondhatnék, így inkább az étlapba temetkeztem. Kár volt, ugyanis az árakat meglátva akkorára meresztettem a szemeimet, mint egy Disney karakter. 

-Taehyung...? - szólítottam meg félve. 

-Igen? - nézett rám érdeklődve. 

-Ez...ez...én nem kérek innen semmit - motyogtam, mivel biztos voltam benne, hogy Taehyung akar majd fizetni. 

-Mert drága? - mosolyodott el. 

-Drága? Ez itt anyám havi fizetése, ne hülyéskedj! - akadtam ki és bár persze túloztam, mégis érzékeltetni akartam vele valahogy, hogy ez így nincs rendben. 

-Ne aggódj, a mai nap belefér - mosolygott, továbbra is nyugodtan. 

-Ne szórakozz már... - motyogtam fájdalmas arccal. De Taehyung hajthatatlan volt, így hamarosan fel kellett adjam a panaszkodást és ételt kellett választanom. 

Kinéztem a legolcsóbbat, bár szinte tökmindegy volt, mert mindegyiktől elképedtem. A pincér felvette a rendelésünket, de az italokról még nem döntöttünk. 

-Ajánlhatok esetleg házi borokat - szólt a pincér, mire én Taehyungra meresztve a szemeimet némán jeleztem neki, hogy nehogy igent mondjon. Tutira ráment volna minden pénze. Legnagyobb felháborodásomra azonban Taehyung bólintott és végül muszáj volt elmotyognom, hogy melyik bort szeretném megkóstolni. 

-Te nem vagy komplett... - meredtem rá hitetlenül. Taehyung mosolyogva ingatta a fejét. 

-Kedves Karina, nincs más dolgod, mint hátradőlni és élvezni a vacsorát - mondta somolyogva. 

-Hogyan tudnám azt megtenni? - vágtam eléggé tanácstalan képet. 

-Csak élvezd. A kedvemért...? - nézett rám bizonytalanul. 

-Jól érzem magam és csak ámulok, de...nem tehetek róla, aggódom a megélhetésedért ezután - mosolyodtam el én is halványan. 

-Megéri, hidd el - fürkészte az arcomat. 

-Hogy érted? - pislogtam kíváncsian. Taehyung az asztalra könyökölt és tovább nézett engem. Elpirultam. 

-Mert úgy látom, ragyogsz - suttogta boldogan. Ettől sikerült még jobban zavarba ejtenie, így csak bámultam rá szótlanul. 

-Jazz zene szól - jegyeztem meg végül, totál spontán. Taehyung kuncogott. Nem hiszem el, hogy én csak pirultam, míg ő teljesen elemében volt! 

-Egy kicsit magamnak is kedveztem - vont vállat. Meg akartam kérdezni, hogy akkor ezek szerint  ezzel az egésszel engem akart-e lenyűgözni (ami amúgy sikerült neki), de végül nem mertem, mert...mert ma elképesztően meg voltam illetődve és minden bátorságom elillant. 

A borok meg is érkeztek, és Taehyung felém tartotta a poharát. 

-Mire koccintsunk? - kérdeztem. 

-Ránk - felelte egyszerűen, mire zavartan mosolyogva bólintottam és összekoccintottuk a poharainkat. Általában nem szerettem annyira a bor ízét, de ez kivételesen nekem is ízlett. Ha már ennyibe került, legalább finom is volt...

Továbbra sem mertem megkérdezni őt, hogy miért csinálta ezt és egyáltalán honnan jött az ötlet. Próbáltam természetesen viselkedni, de bevallom, nehezemre esett. Taehyung másképp nézett rám, tekintete olyan...kifürkészhetetlenül vonzó volt, ami nagyon meglepett és folyton zavarba ejtett. Már csak az is, hogy egyáltalán ilyeneket gondoltam róla...

Olyan jól elborozgattunk, hogy időközben az ételek is megérkeztek. Nagy szemekkel pislogtam a pestós tésztámra, mert sokkal jobban nézett ki, mint egy átlagosabb helyen a pestós tészta...

Taehyung valamilyen királyrákos cuccot kért, és megkértem, hadd fotózzam le, mert elképesztően jól nézett ki. 

-Kérsz belőle? - pillantott rám kérdőn. Megint elpirultam. 

-Dehogy - ráztam a fejem zavartan. Taehyung vigyorogva felém nyújtotta a villájára felszúrt rákot. -Ne csináld már - rökönyödtem meg, de nem bírtam ki nevetés nélkül. 

-Kóstold meg. Kérlek - biggyesztette le a száját aranyosan, és éreztem, hogy nem fogom tudni visszautasítani. Kuncogva felé hajoltam és hagytam, hogy megetessen. Közben a gyomrom jólesően megrándult, amire nem számítottam, de boldogsággal töltött el, és Taehyung mosolya csak fokozta ezt a csodálatos érzést. 

-Milyen? Ízlik? - kérdezte ő maga is vidáman. 

-Ühüm - bólogattam csillogó szemekkel. Valóban finom volt, de ragyogó tekintetem nem feltétlenül az ételnek szólt. Ezt Taehyungnak nem kellett tudnia.

-Én is kérek a tiédből - szólt. Zavartan pillantottam rá, de nem visszakoztam. Én is felszúrtam a villámra egy tésztadarabot és felé nyújtottam, hogy megkóstolja. Taehyung elégedetten bólogatott és feltartotta a hüvelykujját, jelezve, hogy ízlett neki. Nevetve enni kezdtem, miközben a szívem hevesebben vert a szokásosnál. Csodálatosan éreztem magam. 

Taehyung is nagyon mosolygóssá vált, amit imádtam látni. Magamban vagy százszor megfogalmaztam, mennyire helyes volt, amikor úgy igazán mosolygott. Mégis mióta gondoltam én rá így? Ezen az estén azonban nem zavartak a furcsa gondolataim, csak élveztem az együtt töltött időt vele. 

Csináltunk szelfit is, amit Taehyung azonnal átküldött nekem. Evés közben sikerült felszabadulnom, úgyhogy végül már elég sokat nevetgéltünk egymáson. A kezdeti zavarom azonban végig bennem volt, mert még mindig alig fogtam fel, hogy mi történt velem. 

Mindent megettünk a tányérjainkról, a pincér el is vitte, aztán Taehyunggal jót szórakoztunk azon, hogy egyikünk se volt egy nagy alkoholkedvelő, így a borokat alig-alig sikerült elfogyasztanunk. 

-Most jutott eszembe, hogy én vezetek - vigyorgott Taehyung, miközben újabbat kortyolt a borba. Elkerekedtek a szemeim. 

-Ha rendőrrel találkozunk, én fizetem ki - jelentettem ki visszafojtott nevetéssel. 

-Szó sincs róla - ingatta a fejét. -Mindent állok. Ez az este minden szempontból neked kedvez - közölte kedvesen. Elöntött a melegség és szégyenlősen pislogtam rá. Taehyung tekintete ellágyult. -Miért nézel így rám, Rina? - suttogta kissé kábán, amitől az este folyamán már sokadszorra is elpirultam. 

-Hogyan? - kérdeztem halkan. Taehyung lassan elmosolyodott. 

-Csinos vagy - suttogta. 

-Tényleg? - nyeltem egy nagyot idegességemben. Jó fajta idegesség volt. 

-Nagyon is - bókolt merészen, én pedig nem is próbáltam leplezni, mennyire nagy hatással volt rám: legyezni kezdtem magam, amin Taehyung halkan nevetett. 

A pincér közben odajött hozzánk, mivel Taehyung az előbb jelezte, hogy fizetne. Az összeget meghallva még pirosabbá váltam, csakhogy ezúttal nem a bókoktól, hanem a sokktól. Taehyung rezzenéstelen arccal fizetett mindent, én meg csak lapítottam a székemben. 

Ahogy a pincér elment, felálltunk készülődni. Taehyung a dzsekimmel mögém állt, mire pirulva hagytam, hogy felsegítse rám. Szembefordultam vele és halványan rámosolyogtam. 

-Köszönöm - suttogtam zavartan. Taehyung mosolyogva biccentett, majd hirtelen felém nyújtotta a karját. Ajkán vidám mosoly játszott, amitől nekem is nevethetnékem támadt és vigyorogva belé karoltam. Így hagytuk el az éttermet. 

In my romantic era lol