Somebody To You (BTS ff - HUN)

sickness

-Bocsánat! - torpantam meg lihegve. A nő csodálkozva méregetett.

-Karina? - ráncolta a homlokát, mint aki be akar azonosítani. Honnan tudta a nevemet?

-Ön...ismer engem? - pislogtam megilletődve. A nő ekkor szélesen elmosolyodott.

-Hát valóban te vagy! Annyira örülök, hogy megismerhetlek! Taehyung már sokat mesélt rólad! - ölelt át szeretetteljesen, én meg totál zavartan viszonoztam. Hogyan? Taehyung....mesélt rólam a szüleinek? Én még semmit nem mondtam róla a sajátjaimnak...ez őszintén meglepett, nem is tudtam leplezni a csodálkozásomat.

-Én is örülök... - motyogtam, amint elhúzódott tőlem. -Taehyung...hogy van? - érdeklődtem halkan.

-Csak egy kicsit köhög! Tegnap az esőben szórakozott, igazán nem kellett volna - ingatta a fejét a nő, de a szemei mosolyogtak. -Hozzá jöttél, hogy meglátogasd? - fürkészett kedvesen. Bólintottam. -Akkor nem is zavarlak tovább. Bejöttem, mert ápolgatnom kellett a nagy fiamat - magyarázta a szemeit forgatva, de mégis tele szeretettel. Elmosolyodtam.

-Köszönöm. Örültem a találkozásnak - biccentettem udvariasan. Taehyung anyukája mosolyogva megsimította a vállamat, és elköszönt. Amint elment, továbbra is kissé megilletődve beléptem Taehyunghoz.

Az ágyán ült, hátát a párnájának döntve és folyton köhögött. Ahogy meglátott, csodálkozva feljebb ült és megpróbálta elrejteni a köhögését, nem sok sikerrel.

-Tudom, hogy beteg vagy, most találkoztam anyukáddal - köszöntöttem komolyan, mire elkerekedtek a szemei.

-Találkoztál anyukámmal? - ismételte, és mintha megijedt volna. -Mit mondott??

-Miért érdekel? - ráncoltam a szemöldököm. -Nagyon kedves volt, és azt mondta, már sokat meséltél neki rólam - méregettem figyelmesen. Taehyung bólintott és látszólag megkönnyebbült.

-Aha... - felelte, miközben ismét felköhögött.

-Megfáztál...nem kellett volna az esőben maradnunk... - jegyeztem meg sajnálkozva.

-Már megtörtént - sóhajtott fel. Leültem a íróasztalához és onnan figyeltem. Az anyukája valószínűleg teát hozott neki, mivel azt iszogatta.

-És a vizsgád? Jungkook mondta, hogy jól ment - érdeklődtem kíváncsian.

-Igen! Nagyon jól ment, úgyhogy nem is érdekel a betegség, legalább a vizsgán nem estem össze - mondta büszkén. Mosolyogva gratuláltam neki.

-Jungkook ezek szerint nálad volt? - kérdezte.

-Nem csak ő - feleltem mosolyogva. -Blanca visszajött. És mindent elmondott nekünk - meséltem. Taehyung csodálkozva, de elégedetten bólintott.

-Reméltem, hogy így lesz. És jól van? Kibékült veled és Jungkookkal is?

-Igen...

-A csókot nem mondjátok el, gondolom - húzta össze a szemeit nemtetszően.

-Persze, hogy nem! Hiszen nincs jelentősége - fontam össze a karomat magam előtt.

-Neked van - motyogta szomorkásan.

-Az nem számít - vágtam rá. Taehyung sokáig csak bámult rám, végül a köhögése szakította félbe. Aggódva meredtem rá.

-Lázas is vagy? - kérdeztem. Megrázta a fejét.

-Nem.

-Hála az égnek - sóhajtottam fel. Taehyung rám nézett és halványan elmosolyodott.

-Te erősebb vagy nálam. De nehogy elkapd tőlem, inkább menj ki - kezdett el hessegetni, de én nevetve ráztam a fejem.