Másnap szintén a szobámban ücsörögtem. Nem volt kedvem semmihez. Linda ráadásul üzent, hogy ma biztosan nem jön vissza, mert családi dolgai akadtak. Ez sajnos nem járult hozzá a kedvem javulásához.
Egész nap csak fetrengtem és agyaltam, ami komolyan lefárasztott. Egy dolog járt a fejemben. Illetve kettő: Jungkook és Blanca.
Megpróbáltam tanulni egy keveset, mivel közeledett a suli kezdete, de az sem kötött le teljesen. Sikerült totális senyvedésben töltenem a napot.
Estefelé kopogtattak. Szinte biztos voltam benne, hogy Linda lesz az (habár ő nem mindig kopogott...), így gyorsan felpattantam (egy ideig fekete foltokat láttam magam előtt emiatt), és ajtót nyitottam.
Taehyung volt az, ami kellőképp meglepett. Rá semmiképp nem számítottam.
Nagy szemekkel, kedvesen pislogott rám. Vagy inkább kérlelőn, és közben felmutatott egy bevásárlószatyrot.
-Tegnap azt mondtam, elkísérsz bevásárolni...lehetnék oly' merész és neveletlen, hogy ezt ma kérjem meg tőled? - kérdezte félve, úgy, mint aki bármit megtenne, hogy megbocsássanak neki. Bevallom, nem tudtam haragudni rá. Látszott, hogy őszintén sajnálja. -Ezentúl egy szót sem szólok Jungkookról és Blancáról. Ígérem. És megpróbállak megérteni téged - mondta halkan, továbbra is hatalmas szemekkel nézve rám.
Ez meghatott. Komolyan. Pontosan azt ígérte, amit hallani akartam tőle. Halvány mosollyal megforgattam a szemeimet.
-Pár perc és kész vagyok - mondtam. Taehyung csillogó szemekkel bólogatott, de nem mozdult.
-Rád csukjam az ajtót, vagy magadtól kimész, hogy felöltözhessek? - pislogtam rá unottan. Taehyung észbe kapott és egy "oh"-t motyogva kihátrált.
Gyorsan felkaptam magamra valami elfogadható ruhát, magamhoz vettem a pénztárcámat, majd kiléptem Taehyunghoz.
-Milyen gyors voltál - jegyezte meg.
-Nem vagyok egy cicomázós lány - vágtam rá. Taehyung egy elégedett félmosolyt küldött felém.
-Azt látom.
Elindultunk, és Taehyung persze megint előhozta a jazz iránti kritikámat, amivel elmondása szerint még mindig nem tudott megbarátkozni. Én csak a fejemet rázva hallgattam az áradozásait a különféle jazz előadókról, de persze eszemben sem volt leállítani őt.
A boltban ráérősen nézelődtünk. Megtudtam, hogy Taehyung nagyon szereti a húsokat, amivel jól megpakolta a kosarát.
-Nem elég jó a koleszos koszt? - pislogtam a sok húsra megrökönyödve.
-Koreai vagyok. Szóval nem, nem elég jó - felelte és elkezdett magyarázni a koreai konyha sokszínűségéről. Figyelmesen hallgattam és magamban megjegyeztem, hogy Taehyung nagyon részletesen és lelkesen tudott beszélni dolgokról.
Én csak kevés dolgot vettem, többek között egy nagy poharas jégkrémet, amit nagyon kívántam, de ezt betudtam annak, hogy éppen női dolgaimat éltem meg a napokban.
A kasszánál Taehyung előre engedett. Mindent bepakoltam a szatyromba, (betétet is vettem, amitől picit zavarba jöttem), azonban amikor a kasszás kimondta az összeget, ijedten láttam, hogy nem hoztam elég pénzt. Fenébe azzal a méregdrága jégkrémmel! Nem számoltam vele!
-Akkor ezt visszaadom - nyújtottam a jégkrémet szomorkás arccal. Ekkor hirtelen megpillantottam Taehyung kezét, aki a kasszás elé nyújtotta a maradék összegemet.
-Hé, ne csináld! - méltatlankodtam. Taehyung ügyet sem vetett rám. A kasszás láthatta a srác elszántságát, így elvette a pénzt, a jégkrémet meg visszaadta nekem. Motyogva megköszöntem és hagytam, hogy Taehyung kifizesse a maradékot.
YOU ARE READING
Somebody To You (BTS ff - HUN)
Fanfiction"Az iménti jókedvem egy pillanat alatt elillant, amint megláttam őket csókolózni. És megijesztett. Nagyon. Nagyon, mert nem számítottam ilyen erős és elviselhetetlen fájdalomra. A mellkasomban mintha egy űr tátongott volna. Nehezen tudtam megint nor...
