Somebody To You (BTS ff - HUN)

hurtful words

Taehyung...ezt is észrevetette?? Ez képtelenség!

-Nem is igaz - próbáltam füllenteni, de amint belenéztem Taehyung nagy szemeibe, legszívesebben elsüllyedtem volna. Mindent tudott. Kétségtelen.

-Szerintem is helyes Jungkook. Még fiú létemre is elismerem. És ezért is van barátnője - magyarázta, én pedig egyre ingerültebb lettem.

-Fogd be! - pisszegtem le. Szerencsére Jungkook el volt foglalva a részeg Blancával, de akkor is féltem, hogy a fülébe jut a beszélgetés.

-Miért? - mosolygott szemtelenül. -Szerintem Blancával tökéletes párt alkotnak. Vétek lenne elrontani egy ilyen szép kapcsolatot - fokozta. Gyilkos pillantást lövelltem felé.

-Hagyd. Abba - kértem meg sziszegve.

-Pedig el kéne neki mondanod. Ez így nem fair - vágta rá.

-Semmi közöd hozzá, fogd be! - suttogtam idegesen.

-Van közöm hozzá, Jungkookie a legjobb barátom. És Blancát is kedvelem. Na nem úgy, mint te Jungkookot, ne érts félre - szabadkozott, és ekkor a kezemmel befogtam a száját.

-Elég! - néztem rá dühösen, zakatoló szívvel. Taehyung tettetett megbántással levette a kezemet a szájáról.

-Ez nem volt szép - mondta karba tett kézzel.

-Te meg egy érzéketlen hülye vagy...! - durvultam be mérgemben. Nem is gondolta, mekkora fájdalmat okozott azzal, hogy viccet csinált az érzéseimből és szemtelenül áradozott Jungkook és Blanca kapcsolatáról! Előttem! 

-Bocsi...csak azt akartam tudni, komolyan belé vagy-e esve...azt hiszem, megkaptam a választ - felelte könnyedén. Ebben az emberben egy cseppnyi érzés sincsen?? Még mindig nem esett le neki, hogy megbántott?!

-Utállak... - mormogtam igazán gyerekesen, majd elfordultam és az ablakon kibámulva egy szót sem szóltam többet. Nem érdekelt, hogy nem tudtam visszaszólni neki. A szavaival vérig sértett, de ez őt látszólag egyáltalán nem rendítette meg. Bunkó! 

Szótlanul szálltam le a buszról. Taehyung szintén csendben maradt, aminek kifejezetten örültem. 

-Segítek Blancának. Taehyung, te nyugodtan menj, majd jövök én is - szólt Jungkook, amint beértünk a koleszba. 

-Én is jövök - jelentette ki a srác, mire kapott tőlem egy újabb gyilkos pillantást. Miért nem tudott leakadni rólunk??

Blanca nevetgélve, Jungkookba kapaszkodva támolygott fel velünk a szobánkhoz. Eszembe jutott Linda, úgyhogy próbáltam csendre inteni barátnőmet, hogy ne haragítsuk magunkra ismét a rossz kedvű lányt. 

Beléptünk a szobánkba, Jungkook pedig óvatos mozdulatokkal leültette Blancát az ágyra, aki kipirult arccal mosolygott maga elé. Jungkook gyengéd tekintettel kisimított néhány tincset az arcából. 

-Kérsz vizet, édes? Hozok, jó? - szólt hozzá kedvesen. A jelenetet látva megint összeszorult a torkom. 

-Gyakran csókolóznak is - súgta oda nekem Taehyung. Nem tudom, hogy néztem rá, de a srác befogta a száját és a nyakát behúzva hátrált. -Jó éjt, én megyek - suttogta, majd kisietett a szobánkból. Ezzel az utolsó beszólásával azonban betelt a pohár. Dühösen megfordultam és utána eredtem. 

A folyosó kihalt volt és csendes, úgyhogy sajnos vissza kellett fognom magam, de még így is éreztem, hogy mindjárt szétrobbanok a méregtől. 

-Hé! - szóltam Taehyung után, aki lassan szembefordult velem. Megálltam előtte és komolyan a szemébe néztem.