Somebody To You (BTS ff - HUN)

pain

Az ígéretemet betartottam. Egészen egy hétig...akkor ugyanis Jungkook írt rám egy szép, nyugis délutánon, amikor Blanca még órán volt, én meg az egyetem udvarán üldögéltem a fűben, zenét hallgatva. 

JUNGKOOK: Sziaa :) észrevettem, hogy sosem vagy a szobában, amikor meglátogatom Blancát. Mi jót csinálsz mostanában? 

Ezek szerint észrevette. Észrevette, hogy kerültem őt. Ez azonban nem sokáig tartott, mert sajnos be kellett vallanom, hogy sokkal szebben láttam most mindent, amint rámírt. 

KARINA: Szia :) Nem tudom, mostanában elkerültük egymást. Az a helyzet, hogy szeretek a könyvtárban tanulni :) sokszor vagyok ott órák után 

Hazudtam, persze. Mondjuk valóban sok időt töltöttem a könyvtárban, de azt csak nem írhattam le, hogy "bocs, de téged kerültelek..."

JUNGKOOK: Értem már :) bevallom, jó barátnak tartalak, és eszembe jutott, hogy míg Blanca órán van, lóghatnánk néha együtt :) remélem, te is jó barátnak tartasz

Keserédes mosolyra húztam a számat. Azért aranyosnak tartottam az ártatlan kedvességét. 

-Barát... - motyogtam és összeszorult a szívem egy pillanatra. Fenébe...nem szabad. Nem szabad Jungkook szép szemeire és gyönyörű mosolyára gondolnom! Nem és nem! 

KARINA: Naná :) az udvaron vagyok éppen. Ha ráérsz, gyere 

És tessék. Megint rásegítettem magam arra, hogy még közelebb kerüljek a sráchoz és még jobban beleessek! 

Jungkook írta, hogy indul. 

Sóhajtva eltettem a fülhallgatómat és kissé idegeskedve vártam, hogy Jungkook megérkezzen. 

Hirtelen valaki megkocogtatta a vállamat, mire ijedten fordultam hátra Jungkookhoz. Ma a haját kifésülte a szeméből, ami sajnos nem segített abban, hogy csupán barátként tekintsek rá...

-Megijesztettél! - nevettem fel heves szívveréssel. 

-Bocsi - kuncogott kedvesen, majd lassan leült mellém a fűbe. -Mit csinálsz? - kérdezte. 

-Pihenek. Tessék - nyújtottam felé a könyvet, amit olvasgattam. Jungkookot nem igazán kötötte le, elolvasta a tartalmát, aztán félretette. 

-Ez neked pihenés? - akadt ki. 

-Nem szeretsz olvasni - jelentettem ki hitetlenkedve. 

-Nem - vigyorodott el. 

-Még ilyet - ingattam a fejem visszafojtott mosollyal. Tetszett, hogy már hülyülni is tudtunk egymással. -Hát mit szeretsz? - kíváncsiskodtam.

-Rajzolni. Játszani a gépen. Edzeni - sorolta. 

-Én meg játszani nem szeretek. Nem vagyok egy gamer - grimaszoltam. 

-Nagy hiba - nevetett. 

-Biztosan - vontam fel a szemöldököm ironikusan. 

-Blancát is tanítgatom, de nem szereti - jegyezte meg. Barátnőm nevét hallva görcsbe rándult a gyomrom. 

-Akkor jó - mosolyogtam halványabban. Jungkook viszonozta. Nem kaptam el a fejem róla, ő azonban igen, és már nyúlt is a telefonomért. -Mit csinálsz? - nevettem fel. 

-Megpróbálom feltörni a kódot - ismertette a tervét. 

-Sok sikert. 

Mosolyogva néztem, amint koncentrálva próbálgatta a kódomat. 

-Nem enged többet - rakta le a mobilt egy drámai sóhajjal. 

-Megmondtam. Sosem találnád ki - szögeztem le vidáman.