Somebody To You (BTS ff - HUN)

karaoke

A srácokkal végül sikerült egy kicsit becsiccsentenünk, mivel annyi sört és koktélt megittunk. Én csupán enyhén szédelegtem és talán jobb kedvem lett, Blanca azonban egyre hangosabbá vált és már követelte is a következő programot, ami a karaoke lett. Megtudtam, hogy a koreaiak imádnak karaokezni. 

Kerestünk is egy helyet, és elfoglaltunk hatan egy nagyobb, kék és lila fényekkel teli szobát. Lőttem pár képet, mert nagyon tetszett a dizájn. 

Blanca vigyorogva a karaoke géphez szaladt, engem is magával húzva. 

-Mit énekeljünk? - nevetgélt, de a válaszomra nem várt, hanem beindította a Despacito-t. Jómagam is alig bírtam abbahagyni a vihogást. 

Blanca magához vette a mikrofont, az én kezembe is nyomott egyet, és a fiúk legnagyobb örömére énekelni kezdtünk. Vagy inkább kiabálni. 

Hoseok vigyorogva kamerázott minket és az egész helyiséget, Jimin és Jungkook szintén nevetve figyelték a produkciót, Taehyung pedig csendben, de mosolyogva nézett. 

Legbelül még mindig szomorú voltam, ezt az alkohol sem tudta elfeledtetni velem, viszont arra rásegített, hogy merészebb és szebb legyek. Szépnek éreztem magam a kék felsőmben, piros arccal, kivasalt hajammal, és persze az alkoholtól is. A legbelső énem pedig meg akart mutatni valamit. Meg akartam mutatni Jungkooknak, hogy nem csak Blanca a csinos lány. Én is. Valahol tudtam, hogy ezek a gondolatok mekkora nagy baromságok, de abban a pillanatban egy cseppet sem érdekelt. 

-Ééééés, refréén!! - kiáltotta Blanca a mikrofonba, Jimin pedig beszállt hozzánk, amitől még jobb lett a kedvünk. Hoseok tapsolva röhögött rajtunk, Jungkookkal együtt. Teljesen felszabadultunk. 

Blanca igazán jól mozgott, a latin vér ott buzgott benne, és engem is megdicsért, amiért szerinte "állati szexin" táncoltam. Ennek örültem. 

-Wooooah - nevetett Jimin is, amint jobban felszabadultam és Blancával szép csípőmozdulatokat produkáltunk. Természetesen egyből zavarba jöttem utána, úgyhogy piros arccal eltakartam a szememet és megállás nélkül nevettem. 

-Úristen, szédülök - vihogtam. Ekkor valaki megragadta a karomat és leültetett. 

-Szerintem nyugi most már. Totál kivagy - mosolygott rám Taehyung. Vigyorogva a magasba emeltem a karomat, majd leengedtem és kifújtam magam. Elfáradtam, ezt kezdtem érezni. 

-Jó voltam? - kérdeztem a mellettem ülőtől még mindig vidáman. 

-Nagyszerű - felelte diplomatikusan. A többiek most mind beálltak énekelni, és egy idő után feltűnt, hogy Jungkooknak milyen szép hangja van. 

Amikor Blanca is elfáradt már, lehuppant mellénk Hoseokkal együtt. 

-Jungkook, énekelj valami szépet!! - kiáltotta barátnőm. Jungkook erre megfordult és szégyenlősen elmosolyodott. 

-Igaz, énekelj valamit. Te vagy a legjobb hangú itt - unszolta Jimin is. Jungkook nagy nehezen beleegyezett, és elkezdett válogatni a dalok között. Hirtelen rám mosolygott, amitől görcsbe rándult a gyomrom. Elképzelni sem tudtam, miért tette ezt, de a következő pillanatban felcsendült a Smile again, mire a szívem hevesebben kezdett verni és elöntött a melegség. 

Jungkook lehunyt szemmel, koncentrálva énekelt, Blanca mosolyogva videózta, ahogy Jimin is, Hoseok pedig a kezeit felemelve dülöngélt a szám ritmusára. 

Én csakis Jungkookot néztem. Néha a hajába túrt, olyankor láttam a szemöldökpiercingjét, amit most valamiért még vonzóbbnak találtam. Talán azért, mert énekelt. Rohadtul jól állt neki az éneklés, és nem csak azért, mert jól nézett ki, hanem mert gyönyörű hangja is volt. 

A szívem összeszorult, amint az egyik kedvenc dalomat hallgattam tőle, és Jungkook egyszer csak rám nézett, elmosolyodott, majd ismét lehunyta a szemét. Zakatoló szívvel, izgatottan, és talán most először igazi reménységgel figyeltem őt. Miért nézett rám? Miért csak rám?...Talán üzenni akart valamit? Vagy nem? 

A szám vége felé azonban megváltoztak az iménti jó érzéseim, Jungkook ugyanis játékos mosollyal Blanca felé lépett és kinyújtotta felé a kezét. Barátnőm nevetgélve megfogta, és engedte, hogy Jungkook felhúzza. 

Tekintetem rájuk fagyott, képtelen voltam elnézni másfele. Éreztem a gombócot a torkomban, amint egyre nőtt, ahogy Jungkookot néztem. Mosolyogva megpörgette Blancát, miközben végig gyönyörűen énekelt. A lány kézfejét simogatta, a dal végeztével pedig nyomott egy gyors csókot a szájára. 

Reszketve kifújtam a levegőt, amit eddig végig bent tartottam. A látvány egyszerűen annyira felzaklatott, hogy alig bírtam visszafojtani a sírást. Már-már azt hittem, Jungkook rám is fog figyelni kicsit, de rá kellett jönnöm, mekkora hülye voltam. Megint. 

A srácok vigyorogva, lelkesen tapsoltak, és egy kis fáziskéséssel én is beszálltam, bár közel sem olyan őszinteséggel, mint a többiek. A gyomrom görcsbe rándult, a torkomban a gombóc nem akart elmúlni, és úgy éreztem, megint megszakad a szívem. 

Blanca ragyogó arccal leült mellém, én meg rámosolyogtam, de olyan gyengére sikeredett, hogy az már siralmas. Szerencsére barátnőm kellőképpen be volt rúgva, így nem vett észre semmit a rosszkedvemből.

Ezek után ismét a tetőfokára hágott a hangulat. Taehyung is énekelgetett kicsit, és a végén már csak én ültem egyedül. Hoseok nagyon kedves volt, felém nyújtotta a kezét és invitált, hogy szálljak be, mire minden erőmet összeszedve beálltam az utolsó dalokra. Próbáltam az újonnan megismert srácok hangulatát átvenni, és szerencsére Jimin és Hoseok nem hagytak magamra, végig mellettem énekeltek. 

Végül totál kifáradva, izzadtan, de jókedvűen fejeztük be a karaoke partit. Engem kivéve. Én nem voltam jókedvű. Kicsit sem. 

Az épület előtt elköszöntünk Jimintől és Hoseoktól. 

-Nagyon örültem, srácok - mosolyogtam rájuk hálásan. 

-Mi is! Legközelebb még többet kell énekelnünk együtt - vigyorgott Hoseok, mire nevetve megígértem, hogy így lesz. Integetve elbúcsúztunk tőlük, aztán indulhattunk haza. 

Blanca azonban teljesen kikészült, ide-oda dőlt köztünk, Jungkook nem győzte megtartani, annyira szét volt már esve. 

-Túl...sokat ittam - kuncogott barátnőm. 

Busszal mentünk vissza a koleszba. Blanca Jungkook vállára hajtotta a fejét, én meg mögöttük ültem Taehyunggal, aki viszont totál józannak tűnt. Én magam is kissé szédelegtem és alig vártam, hogy aludjak. 

Mivel még mindig izzadt voltam, felkötöttem a hajamat lófarokba, majd Taehyungra pillantottam, aki figyelmesen nézett. 

-Mi az? - ráncoltam a homlokomat. 

-Kócos vagy - mondta egyszerűen. 

-Kösz az infót - mormogtam. -Te meg tök józan - tettem hozzá. 

-Nem szeretek inni - grimaszolt. 

-Én se nagyon - értettem egyet. 

-Mégis ittál - nézett rám nagy szemeivel. 

-Igen...néha azért iszom - vontam vállat. 

-Jungkookie beszélt rá - jegyezte meg, mire elcsodálkoztam. Észrevette, hogy Jungkook biztatására rendeltem sört? Kezdtem megijedni ettől a sráctól. Amúgy is olyan furcsán viselkedett...és még figyelmes is volt, holott néha pont az ellenkezőjét mutatta. 

Mivel nem feleltem, Taehyung közelebb ült hozzám. 

-Jungkook jóképű, nem gondolod? - kérdezte. Zavartan összeráncoltam a homlokomat. 

-Igen...az - feleltem bizonytalanul. 

-Biztosan azért bámultad olyan szerelmesen - tette hozzá csak úgy mellékesen, én azonban éreztem, hogy az arcomba szökik a vér és elönt a szégyen. 

Oopsss :o