Somebody To You (BTS ff - HUN)

temporary goodbyes

Taehyung tartotta a szavát. Két napon keresztül Jungkookkal lógott, amikor csak tudott. És sikerült megúsznom a találkozást. Blancával talán kevésbé éreztem a fájdalmat, hiszen elsősorban a legjobb barátnőm volt, akinek örültem. Jungkookot látva viszont mindig eszembe jutott volna a szomorúságom. 

Pozitívum, hogy aznap összeszedtem magam, így estére jobban lettem és Blancával meg Lindával filmeztünk egyet, ami elterelte a gondolataimat a szomorúságomról. Nagyon jól szórakoztunk, Blanca igazán értékelte Linda szarkasztikus megjegyzéseit a filmre, amin jókat nevettünk. 

Ezek után azonban ténylegesen össze kellett szednem magam, mivel ismét összegyűltünk Jiminnel és Hoseokkal, ezúttal nálunk az egyetem udvarán az egyik faasztalnál. 

A csapat Blancával újra teljes volt. Hoseok vigyorogva üdvözölt minket, ahogy Jimin is, de nem tehettem róla, úgy láttam, mintha Lindát rokonszenvesebben köszöntötte volna. Mintha a bowlingos esténk óta találkoztak volna még...nem voltan benne biztos, de úgy döntöttem, majd rákérdezek Lindára ebben az ügyben. 

Jungkookot látni maga volt a pokol. A srác ragyogott a boldogságtól, ahogy Blanca is. Ahogy rájuk néztem, meg kellett állapítanom, hogy gyönyörű párt alkottak. És persze örültem, hogy újra minden rendben volt köztük. Nagyon is rendben...

Taehyung mellém ült le, direkt gyorsan, hogy Jungkook még véletlen se kerülhessen a közelembe. Igazán hálás voltam neki ezért. Másik oldalamra Linda ült, szembe velem pedig Blanca, aki immár elmesélte a történetét az egész társaságunknak. Büszke voltam rá, amiért nem félt többé kimutatni az érzéseit, és a srácok is megjegyezték, hogy így még megnyerőbb lett a személyisége. Ezzel teljes mértékben egyetértettem. Blanca nem mosolygott egész végig, csak akkor, amikor úgy érezte, és végre teljesen felszabadult köztünk. Én már nem mondhattam el ezt magamról, ugyanis hiába Taehyung kedves próbálkozásai, mégis ott ült előttem Jungkook, akit alig bírtam ignorálni. Legszívesebben elfutottam volna. 

Hoseok érdeklődött a tanulmányaimról, mire elhúztam a számat. 

-Nemsokára ZH-k - kenődtem el, de persze sokat terveztem tanulni rájuk. 

-Uh, tényleg...nekem is - grimaszolt Blanca. 

-Bizony nehéz lehet tanulni, amikor valaki ennyire szerelmes - szívatta Jimin Blancát, aki zavartan legyintve kinyújtotta rá a nyelvét. 

-És neked is, JK. Csak nehogy megbukjatok - nevetett Hoseok is. 

-Nem fogunk! Mert erősítjük egymást, hah! - szólt vissza Blanca bátran. Közben éreztem, hogy legszívesebben elsüllyednék. Akárhányszor a kapcsolatuk volt a téma, el akartam rohanni, mert annyira megalázónak éreztem, pláne, hogy már Jungkook is tudott az érzéseimről. 

-És hogyan kell elképzelni azt az erősítést? - vihogtak a fiúk, mire Jungkook is nevetve a tenyerébe temette az arcát. 

-Semmi közötök hozzá - vágta rá, és tudtam, hogy teljesen megfeledkezett a jelenlétemről, ugyanis ő is beszállt a hülyülésbe. Ráadásul megpuszilta Blancát, aki zavartan nevetgélve hozzádőlt. Linda aggódva pillantgatott rám, de a legjobban Taehyung zavart, aki úgy tűnt, menten felrobban mellettem. 

-Elég! - szólt hirtelen, teljesen komolyan, mire zakatoló szívvel meredtem rá. Mindenki csodálkozva pislogott, mert senki sem számított erre. Pláne nem a békés Taehyungtól. -Karina szereti Jungkookot! - mondta ki egy szuszra, és ekkor úgy éreztem, tényleg meg kellene nyíljon alattam a föld.

Ha az elmúlt napok eseményeire visszaemlékeztem, egyiknél sem éreztem azt, amit most. Ezúttal teljesen megsemmisültem és bár alig érzékeltem, de úgy nézhettem Taehyungra, mint aki mindjárt megöli.