Somebody To You (BTS ff - HUN)

weird invitation

Estefelé üzenetet kaptam Taehyungtól. A lányokkal való egész napos csajos programok miatt el is feledkeztem fiúhaveromról, aki azonban egy nagyon érdekes üzenetet küldött.

TAEHYUNG: Ráérsz ma este?

-Hogy? - motyogtam magam elé, miközben az ágyamon ülve beleittam a forrócsokimba (a lányokkal a városban vettük). Blanca és Linda még mindig velem voltak, így érdeklődve pillantottak rám. Valamiért nem mertem megmutatni nekik az üzenetet. Tutira zavarba jöttem volna tőle, így csak legyintve jeleztem, hogy semmiség. Blanca tovább fonta Linda haját, aki unottan tűrte, hogy spanyol barátnőnkre rájött az alkotási vágy, így a netről nézegetett különböző hajformákat, amiket Linda hosszú haján próbált megvalósítani.

KARINA: Azt hiszem, igen. Miért?

TAEHYUNG: És éhes leszel estére?

Erre majdnem felröhögtem. Mégis milyen kérdés ez?

KARINA: Biztosan. Főleg, ha nem eszem...:p

A következő választól majdnem leestem az ágyamról.

TAEHYUNG: És van esetleg valamilyen szebb ruhád? Tudod, olyan kiöltözős...:)

Ezt meg mi a jó bánatért kérdezte?? Kezdtem egyre jobban összezavarodni.

KARINA: Talán van egy. De miért??

TAEHYUNG: Akkor este nyolckor várlak a kolesz előtt :) vegyél fel valami melegebbet is, mert hűvösebb lesz az este.

Micsoda? Hogyan?

KARINA: Mi van??

KARINA: Furcsa vagy, mi ütött beléd?

KARINA: Hahóóó, ez nem vicces, ne ignorálj!

KARINA: Taehyung!!!

De hiába, nem írt vissza, holott kiírta a telefonom, hogy "látta". Az agyamra ment ez az ember!

A lányok előtt mélyen hallgattam a dologról. Fogalmam sem volt, mire készült Taehyung, és úgy éreztem, jobb lenne, ha nem is tudnám meg, de egy másik részem még izgatott is volt az egész miatt, amit végképp nem értettem. Azon kaptam magam, hogy egyfolytában az órámat nézegettem és türelmetlenül vártam, hogy Blanca és Linda abbahagyják a fodrászkodást. Mégis hogyan kellett volna feltűnésmentesen, ráadásul kiöltözve eltűnnöm??

Magamban mérlegeltem a helyzetet. Blanca tutira nem megy sehová, hiszen ebben a szobában lakik. Ha Linda esetleg elmenne, akkor Blanca így is úgy is maradna...ez így nem lesz jó. A nyolc óra pedig egyre közeledett.

-Nekem nemsokára mennem kell - szólt Blanca egyszer csak. A szavaira azonnal felkaptam a fejem. Már fél nyolc volt.

-Tényleg? Hová mész?

-Jungkookkal...randira... - felelte kissé bizonytalanul, de engem jelenleg csak egy dolog izgatott: hogy minél előbb elmenjen és akkor Linda is elmegy és akkor készülődhetek! Kezdtem felpörögni...

-Oké, király - bólogattam szórakozottan, egyfolytában az órámat csekkolva. Blanca csodálkozva pislogott rám néhányat, végül megvonta a vállát és végre felállt, hogy elkészüljön.

-Kösz a frizurát - nézegette magát Linda a telefonja kamerájában érdeklődve. A haja szép négyes fonásban állt, ami valóban jól nézett ki rajta.

-Bármikor - vigyorgott Blanca kedvesen, majd a mosdóba vonult, ahol felöltözött, kisminkelte magát és végül kilépett hozzánk, hogy elköszönjön. Én már tűkön ültem és alig bírtam nyugodtságot erőltetni magamra.

-Jó randit - intett Linda, ahogy én is. Blanca elbúcsúzott tőlünk és ekkor a szerencse a legszebb formában mosolygott rám, ugyanis Linda is felállt és kijelentette, hogy alszik egyet, mert a mai nap kikészítette. Valóban rengeteget járkáltunk a városban, Linda pedig egyértelműen nem az az energiabomba típus volt.

-Oké, jó éjt - integettem neki és egészen az ajtóig kísértem. Linda kissé furán nézett rám.

-Te elleszel? - kérdezte, mivel egyből arra gondolt, hogy egyedül maradok és akkor magamba zuhanok. Jelenleg azonban úgy éreztem, egy maratont is le tudnék futni. Valójában az időből kezdtem éppenséggel kifutni.

-Persze, miattam ne aggódj - mosolyogtam. Linda biccentett és végre valahára egyedül maradtam. Amint elment, úgy pattantam a szekrényem elé, mint akit kilőttek. Gyorsan megkerestem azt az egyetlen fehér egyberuhát, amit még régebben vett nekem anya, mondván, "ez bármikor jól jöhet még". És mennyire igaza volt!

Gyorsan felkaptam magamra, aztán a fürdőbe siettem és minimális sminket tettem. A hajamat besütöttem, amivel azonban elég sok időt elbénáztam, majd az ágyamra huppanva a telefonomra néztem.

Két percem volt a kolesz elé érni. Magamhoz vettem egy dzsekit is, kilopóztam az ajtón, körbenéztem, és halk léptekkel kisiettem az épületből. Tisztára úgy éreztem magam, mint valami akciófilmben. Minden egyes fordulónál a folyosókon attól rettegtem, hogy belefutok egy ismerősbe. De végül sikeresen teljesítettem a küldetést.

Ahogy azonban kiértem, megtorpantam és elkerekedett szemekkel, sokkosan bámultam az előttem pár méterre ácsorgó Taehyungra.

Elegánsan volt felöltözve. Fehér inget viselt fekete nadrággal, de a legjobban a haja ragadta meg a figyelmemet: szokásos sűrű bozontját kifésülte a homlokából, így egészen másképp festett. És mintha vágatott is volna egy keveset belőle, de ebben már nem voltam biztos.

Mivel én szó szerint kővé dermedve álltam, így Taehyung lépett felém és halvány mosollyal megállt előttem.

-Szia - fürkészett. Én meg elpirultam és hirtelen még a visszaköszönést is komoly feladatnak tartottam. Mi a fene történt éppen? Teljesen össze voltam zavarodva. -Csinos vagy - bókolt, de nem olyan üresen, hanem teljesen őszintén, ami még jobban elbizonytalanított. Kis híján rávágtam, hogy "te is", de sikerült még időben befognom a számat.

-Köszi - motyogtam végre.

-Mehetünk? - kérdezte természetesen.

-De...hová? - értetlenkedtem és még mindig nehezemre esett megszólalni. Életemben nem voltam még ennyire...tanácstalan és megilletődött.

-Meglátod - mosolygott.

Meglepve vettem észre, hogy az egyetem nagy parkolója felé tartottunk. Amint odaértem, megpillantottam egy tető nélküli, régi stílusú autót. Na ne...!

-Ez a te kocsid? - ámultam el a nem mindennapi autót látva. És végre megjött a hangom is tőle. Taehyung egy apró vigyorral bólintott, aztán az anyósülés oldalához lépett és kinyitotta. Nekem.

-Köszönöm - motyogtam zavartan, és beültem. Azonnal tanulmányozni kezdtem a kocsit, de Taehyung gyorsan elterelte a figyelmemet, amint beült mellém és elindultunk. Alig mertem hozzászólni. Ma más volt. Tekintetem egyfolytában rá irányult, és muszáj volt bevallanom magamnak, hogy átkozottul jól nézett ki vezetés közben. Hűha...

Ő maga is keveset beszélt. Úgy tűnt, mintha picit ő is ideges lett volna. Még mindig nem értettem ezt az egészet, de azt nem tagadhattam, hogy izgatottá tett.

Taehyung egy eléggé fancynek tűnő étterem előtt parkolt le. Erre nem számítottam, így ismét sokkosan szálltam ki a kocsiból és egyre zavartabbnak éreztem magam. Taehyung mégis miért tette mindezt?

Fancy youuuu
Tae Tae being romantic :')