Somebody To You (BTS ff - HUN)

three best friends

Másnap reggel elköszöntem anyáéktól, akiken láttam, hogy már várták ezt a napot. Na nem azért, mert teher voltam nekik, hanem mert tudták, hogy elsősorban elvonulni jöttem hozzájuk. Ez a pár nap azonban kicsit megerősített lelkileg, és bár még mindig kételkedtem az érzéseimben, megfogadtam magamnak, hogy megpróbálok barátilag közeledni Jungkook felé. Úgy, mint az elején. 

Taehyunggal végigchateltem a buszutat. Semmiségekről beszélgettünk, ezúttal én ajánlottam neki vagy húsz filmet, ő pedig szintén sok régi zenét, úgyhogy ezzel elvoltunk egy darabig. 

Amikor megérkeztem a sulihoz, vettem egy mély levegőt és a kolesz irányába lépkedtem. Már beesteledett, így biztos voltam benne, hogy Blanca bent lesz. Halkan benyitottam a szobába, és igazam lett: Blanca az ágyán feküdt, fején a fülesével, amin zenét hallgatott. Amint megpillantott engem, ledobta a fülesét és elém sietett. 

-Karina! - torpant meg gyorsan. Láttam rajta, hogy nem mert egyből megölelni. Én azonban így tettem, szorosan magamhoz húztam és átöleltem. 

Amikor elhúzódtam, Blanca aggódva nézett a szemembe. 

-Hogy vagy? Jobban vagy? - kérdezte halkan. 

-Igen, sokkal - bólogattam. Blanca ekkor kiakadt: 

-Én még mindig annyira zaklatott vagyok! Jungkookkal minden nap találkoztam, és beszéltük, hogy ez az egész annyira szomorú és mindketten utáljuk a helyzetet, mert tehetetlenek vagyunk! Én... - kezdett hadarni nagy lendülettel, de én halvány mosollyal belé fojtottam a szót: 

-Hé, ne...nem kell sajnálnotok. És kérlek, értsétek meg, hogy ez nem a ti hibátok. Nem tehettek semmiről, ezen nekem kell túllendülnöm és úgy érzem, hogy jó úton haladok - magyaráztam nyugodtan. Blanca pár pillanatig kétkedve fürkészett, végül felsóhajtott. 

-Jó úton haladsz? Biztosan? 

-Igen, biztos - bólintottam határozottan. Előtérbe kellett helyeznem a kettejük boldogságát, és kicsit háttérbe az enyémet. Meg tudtam csinálni. Taehyung segített. Taehyung hol van? 

-Taehyung hol van? - kérdeztem meg hangosan is, ami a fejemben járt. 

-Ez most...hogy jön ide? - zavarodott össze Blanca és láttam, hogy majdnem elnevette magát meglepetésében. 

-Öhm...nem tudom, csak eszembe jutott - pislogtam jómagam is zavartan. Blanca kuncogott. 

-Sajnos nem tudom. Legutóbbi információim szerint trombitaórán volt, de azóta már sok idő eltelt. Jungkook késő esti edzésen van. Linda meg nemrég ment át a szobájába elvonulni - összegezte a helyzetet mindenkiről. 

-Esetleg Jimin és Hoseok tartózkodási helye megvan? - kérdeztem, mire Blanca immár felszabadultan felnevetett. 

-Jólvan, látom, sokkal jobban lettél - ölelte át a vállamat szorosan, majd ismét visszahuppant az ágyára. -Mit csináljunk? Tudok sok vicces filmet, keresgéltem a napokban, hogy ha visszajössz, legyen min nevetned - mosolygott játékosan. 

-Köszönöm - vigyorodtam el. Magam sem tudtam, honnan szereztem ezt a hirtelen jókedvemet. Mindenesetre örültem neki. -Még beköszönök Lindához, aztán jövök - szóltam. Blanca bólintott, én pedig átmentem másik barátnőmhöz. Bekopogtam, és ekkor valami furcsa puffanás ütötte meg a fülemet odabentről, mire aggódva benyitottam. Kár volt. 

A szemeim azonnal elkerekedtek, amint megpillantottam Jimint, aki épp Linda szekrénye előtt ácsorgott és a fejét masszírozta fájdalmas arccal. Linda pedig úgy nézett rám, mint aki kővé dermedt. Még csak nem is pislogott, viszont az arca egyre pirosabb színt öltött.