Somebody To You (BTS ff - HUN)

sweet melody

I'm busy és folyton elfelejtem feltenni a részeket bruh

Jungkook edzése majdnem másfél óráig tartott, néha a bokszzsáknál, néha az edzőjével bokszolt, én pedig végig figyelmesen néztem őt. 

És kezdtem úgy érezni, hogy begolyóztam. Nem tudtam levenni róla a szemem. Sosem. 

Pirulva figyeltem izzadt haját, amint néha beletúrt, vagy amikor az edzőjével beszélgetett és elnevette magát. Úgy kezdtem őt elemezni és bámulni, mintha egy beadandómhoz kellene tanulmányt gyűjtenem. 

-Na? Hogy tetszett? - jött oda hozzám az edzés végeztével Jungkook. Egy törölközőt tett a nyakára, majd beleivott az ásványvizébe. Hogy lehetett valakinek ilyen tökéletes állvonala? Hirtelen nem kívánt érzések lepték el a gyomromat, amitől mérhetetlenül zavarba jöttem. 

-Király volt - bólogattam, megpróbálva leküzdeni a zavaromat. -Szerintem menő vagy - tettem hozzá, a lehető legbarátibb hangnemben. 

-Köszi - biccentett Jungkook mosolyogva. -Pár perc és jövök - mondta, mire bólintottam és feltápászkodtam a padról. 

A folyosón ácsorogva kissé elkalandoztak a gondolataim. Próbáltam megfejteni az egyre zavaróbb és intenzívebb érzéseket, amik Jungkook közelében úrrá lettek rajtam. Furcsálltam, mert még sosem éreztem ilyet. Egyszer sem. De egyben szürreálisnak is tartottam, hiszen alig ismertem a srácot néhány napja! Hogyan lehetséges ilyen rövid idő alatt ennyiféle dolgot érezni? Jungkook egyre jobban összezavart és továbbra sem múlt a folyamatos zavarom mellette. Sőt. Csak nőtt...

Ez viszont Blancával szemben óriási nagy NEM. Hiszen ő a barátnője! Én meg itt titokban csodálom Jungkookot, akinek persze biztosan nem tetszem. 

Nekem tetszett ő? 

-Ahh, nem tudom... - mormogtam gondterhelten, egyre zaklatottabban. Egyelőre csak annyit tudtam, hogy szerettem Jungkookot nézni. Bár a mai nap után már lógni is szívesen lógtam vele. Fenébe...!

-Mehetünk? - zökkentett ki Jungkook a gondolataimból. Átöltözött, és csodálkozva jöttem rá, hogy ilyen gyorsan lezuhanyozott. 

-Ühüm - indultam meg. 

A buszon Jungkook a bokszedzéséről faggatott még egy kicsit, aztán fáradtan lehunyta a szemét. Lopva rápillantottam. 

-Akarsz zenét hallgatni? - kérdeztem hirtelen. Nem hiszem el! Alig ismertem magamra. Nem igazán vallott rám a random beszélgetéskezdeményezés. 

-Persze - mosolyodott el. Félénken felé nyújtottam a fél fülhallgatómat, ő pedig átvette. 

-Miket hallgatsz? - kíváncsiskodott, és kicsit közelebb hajolt, hogy belelásson a telefonomon levő zenei listámra. A szívem hevesebben kezdett verni a közelségétől. Éreztem a tusfürdő illatát rajta, amitől még vonzóbbnak találtam. 

Na jó. Elég. Elég legyen, Karina. 

-Ahaa - mormogott, amint a zenéimet tanulmányozta. A kezébe adtam a telefonomat, mire kérdőn nézett rám. 

-Válassz nyugodtan, amelyik tetszik - mosolyogtam. Jungkook biccentett és elkezdett böngészni. 

-Ezt szeretem - csillant fel a szeme. Kíváncsian vártam, melyiket választja, és amikor felcsendült blackbear Smile again című száma, csodálkozva fordultam Jungkookhoz. 

-Ismered? - pislogtam őszinte meglepettséggel. 

-Ühüm. Jó dal. Olyan... - kereste a szavakat. 

-Szomorúan nyugtató - vágtam rá halkan. 

-Pontosan - mosolyodott el. Viszonoztam, majd figyelmesen néztem, amint Jungkook behunyta a szemeit és az ablaknak döntve a fejét hallgatta a számot. Tekintetem a kezében levő telefonomra szegeződött, és valami furcsa boldogságféle söpört végig rajtam. A zenét hallgatva elgyengültem, és csak néztem és néztem őt. A szívem pedig egyre hevesebben vert, és egyre jobban megtelt szeretettel. És csodálattal.