Engedj közel - Az esőszemű fiú

2. Takeshi Rei

- Hallottál róla? - a rágózási szokásait leszámítva kedvelem Satot. Odaadó és ravasz. Megcsinál bármit amit kérek tőle.
- Miről is? -ásítok.
- Friss hús kerül a piacra.-Sato lovaglóülésben űl a székén. A kolesz szobában csak ketten vagyunk, nem is viselnék el mást.
- Ja igen. És? - éppen nagyon elfoglal a puha ágyam gyászolása, amit fel kell adnom hogy beüljek egy iszonyú kényelmetlen iskolapadba.
- Elvileg az ukék közé sorolták. Lehet hogy borulni fog a rendszer. Érdekel ki fog szemet vetni rá. - Sato vissza kanalazza a rágót a nyelvével a szájába. - Vicces ahogy a semék ölik egymást egy-egy ukéért.
- Meg hogy olyan lesz-e aki érdekel bárkit is.
- Te nem is vagy kíváncsi rá? Félig amerikai. - kezdett el vigyorogva billegni a székén, arcán egy ragadozó mosolya terült szét.
- Nem tud érdekelni. Itt van nekem Nanami. És te is cicám.- vigyorodok el - Fogd be és inkább köpd ki azt a szart. Ígénybe venném a szádat. - mondom, miközben oda sétálok a székhez. Sato a kukába dobja a rágót, majd felpillant rám. Beletúrok a hajába és hátra rántom a fejét, mire alázatosan elmosolyodik.
- Vettem.

Mire beérünk a suliba már megint rágózik. És már megint beszél.
- Nem hiszem el hogy nem érdekel az új srác. Tényleg egy picit sem? A diri fia.... nem is... áhh mindegy, valami rokona.
- És? -bevágom magam a helyemre.
- Elvileg csak beprotekciózta magát. Közben egyáltalán nem is meleg. Csak balhés, és sehova nem akarják felvenni. - na ez már érdekesebb, erről nem tudtam.
- Majd megszokja. - rántom meg a vállam.
- Takeshiiii - Nanami vékony karjai hátulról a nyakam köré fonódnak. - Merre jártál? Lemaradtál az évnyitóról.
- A szombat esti buli után, nem csoda hogy nem keltem fel cicám. - az ölembe húzom hogy meg tudjon csókolni. Közben Sato mindent tudó mosollyal kipukkaszt egy rágólufit.
- Pedig lehet érdemes lett volna. - formás csípője köröz egyet az öemben, amitől elmosolyodom. Minden tökéletes. Nem számít holmi új uke.

Ahogy nyílik az ajtó, az emberek a helyükre röppennek. Sóhajtva huppanok vissza a székemre az "üljetek le" felszólításra. A tanár után pedig bejön egy szőke ciklon. Annyira furcsa a világos haja. Pulcsiban meg farmerben van, ami totál kicsapja a biztosítékot a tanároknál, de gondolom tekintettel arra hogy megszólalásig olyan mintha a diri fiatalabb kiadása lenne, (leszámítva persze a japánokra jellemző szemeket) el tekintettek ettől a kihágástól.
Zsebre tett kézzel hajol meg, mire mosolyogva felvonom az egyik szemöldököm. Pimasz a kicsike. Ez merész. Felnéz. Ekkor kapok agyérgörcsöt. A szeme ... eső színű. Hátra ballag az ablakhoz, látom és hallom hogy sokan megfordulnak utána. De én csak azért sem nézek rá.