Sokáig nem tudok elaludni, Haru történetén gondolkozom. Hallgatom a légzését és élvezem hogy a karomban tarthatom. Soha nem akarom elengedni, vigyázni akarok rá, le akarom venni róla a terheit. Azt akarom hogy mosolyogjon, hogy hangosan nevessen.
Viszont az a helyzet hogy ezt mellettem nem kaphatja meg. Tudom hogy összerörném.
Ismerem magam annyira hogy tudjam, nem való nekem a stabil kapcsolat, nem lehet rám támaszkodni. Az esőszeműnek meg nagyon nincs szüksége arra hogy megint pofára essen. Ledöbbent az emberek gonoszsága. Abszolút megértem hogy nem szereti az érintéseket, megértem a gyógyszert is meg a homofóbiát. Eléggé megnehezíti az életét hogy homokosokkal van körülvéve, sőt, szinte biztos vagyok benne hogy ő maga is az. Nem tudom hogy beismerte-e már legalább önmagának, de Haruki Haru meleg. És szüksége van valakire aki elfogadja, aki szereti ezért. Valaki olyanra mint Yuma Yuki. Én viszont kurvára nem vagyok olyan mint Yuma Yuki. Így is csoda hogy eddig kibírtam szex nélkül. Nanami örülni fog ... de a picsába már, hogy hagyjam itt az esőszeműt?
Fizikai fájdalmat jelent kicsúszni az ágyból, elszakadni az esőszemű forró testétől. Mint amikor a tépőzár két felét szétszakítják. Érzem ahogy a gombóc nőni kezd a torkomban, de nem sírhatom el magam. Elég volt ebből az érzelgősségből.
Az ajtóból sem nézek vissza, csak megállok egy pillanatra, mégy egyszer lehunyt szemmel mélyen beszívom az édes Haru illatot, majd határozottan kilépek a szobából.
YOU ARE READING
Engedj közel - Az esőszemű fiú
FanfictionNem engedhetem meg magamnak azt a luxust hogy szeressek valakit. Haruko gyűlöli a helyzetet amibe került. Heteró létére bekerülni egy homoszexuálisoknak fenntartott intézménybe egészséges lelkiállapottal sem fáklyásmenet, az a háttér amivel ő rende...
