Engedj közel - Az esőszemű fiú

14. Takeshi Rei

Az egész suli attól visszhangzik hogy Haruko Harut meg akarták erőszakolni, a seméje pedig megvédte. Valami jelentéktelen seme volt a bepróbálkozó.
Első óra előtt megkerestem, de Yuki tényleg komolyan ellátta a baját. Sosem szeretnék Yukival komolyabb összetűzésbe kerülni. A szerencsétlen palinak a szeme fehérje is bevérzett. De ahogy láttam Yuki keze is be van kötve. Megmagyarázhatatlan haragot érzek a hülyegyerek iránt, de visszafogom magam. Hiszen komolyabb bajom is van.
Tegnap este amint Sato bejött a szobába, egyből az ajtónak löktem.
- Hol a bánatos faszban voltál egész nap? - dühösen, leszegett fejjel bámult fel rám - kellettél volna. - van néhány új seb az arca jobb oldalán, fel szakadt a szemöldöke és monoklija is van. Egy bal kezes emberrel tűzhetett össze. Nyílván az ő helyére is pályáznak.
- Vége van Takeshi. - meglepőgök a gyűlölködő hangtól - Már nem vagy alfa.
- Óó igazán? Hát akkor ki az? - a hangomba bekúszik az incselkedő magabisztosság, habár most nem érzem ezt.
- Yuma Yuki. A felsőbbéves. Kaworu Toya seméje. - pontosan tudom ki az a Yuma Yuki.
- De neked nem kell Yuma Yuki alfának. - közelebb lépek hozzá, térdemmel beférkőzök combjai közé. Egyik kezemmel megtámaszkodok a feje mellett, a másikkal felsimítok az oldalán. - Neked ez kell. - A lélegzetem megsimítja az arcát. Beleharapok a nyakába. Satonak bennakad a levegője, érzem hogy felizgult. Arca kipirul mikor erőszakosan megcsókolom. Elcsaklizom tőle a rágóját. Felnyög az érzésre amikor megpördítem a tengelye körül, és nekidörgölöm a farkam.
Az ajtónak döntöm, úgy megyek el benne.

- Ez volt az utolsó, Rei. - a szeme szikrát szór miközben új rágót vesz be - Nem csináljuk ezt tovább. Már nem kell neked pitiznem.
- Majd meglátjuk cicám. - kényelmesen végignyúlok az ágyon, kipukkasztok egy rágó lufit. El is felejtem megkérdezni hogy miért pont Yuma Yuki az új alfa.
Erre a kérdésre a válasz másnap csapódik a pofámba. Bármennyire keresem Harun az erőszak nyomait, nem látok sem lilás foltokat a csulkóján, sem szívásnyomokat, sem felszakadt ajkakat. Nem is értem miért foglalkoztat ez. Oké hogy gyönyörű szeme meg arany haja van, de sokkal fontosabb dolgaim is vannak. Mint például hogy egyes semék kihívóan méregetnek bármikor ha elmegyek mellettük. Nem érdekelne különösebben, de mióta napi szinten összevernek, hiába vagyok tökös gyerek, gyakrabban tekintgetek a hátam mögé.
Egyedül megyek le a büffébe. És az, hogy esetleg már nem vagyok alfa nem akadályoz meg abban hogy azt csináljam amit akarok. Kényelmes tempóban előre sétálok a sor mellett, és beállok az elejére. Az ukék ijedt szemébe belevegyül egy kis méltatlankodás, a semék viszont rosszallóan morognak. Egyszercsak egy kéz nehezedik a vállamra.
- Takeshi-kun igaz? - Yuki velem egy magas, de ad neki valami felsőbbrendűséget a vidám-komoly tekintet és a szabályosan hordott egyenruha. - Kérlek állj be te is a sor végére, mint mindenki más. - helyben is vagyunk.
Ettől a pillanattól függ most minden. Ha fogom magam és beállok a sor végére, akkor elfogadom a pozíciómat, és önkéntesen mondok le a címemről. Ha úgy döntök hogy nincs még elég sérülésem és nem fáradtam még el az utóbbi időben, akkor két lehetőség van.
Yuki alapból egyáltalán nem agresszív, annyira nem is tartja fontosnak ezt az egész hirearchia dolgot. Szóval van egy kis esély arra hogy visszalép, leveszi a kezét a vállamról és visszaáll szépen a sorba.
De az is elképzelhető, hogy a tegnapi verekedés - illetve inkább verés - után vérszemet kapott. Nekem pedig nagyon nincs szükségem most a testi konfliktusra.
Több mint egy egész percig bámulunk egymás szemébe. Mérlegelünk. A kívül állóknak nem tűnik fel, de fejben több száz lehetséges kimenetel lefut a fejemben, és nem kétlem hogy az övében is. A levegő megfagy, senki nem mer lélegezni sem. Még a büffés nő is feszülten nézi a jelenetet.
Végül elvigyorodok megveregetem Yuki széles vállát.
- Azért azt ne várd hogy sempainak szólítsalak. - mondom, majd kilépek a sorból, és visszaballagok a terembe. A szemem sarkából még látom hogy Yuki megtörli a homlokát. Igaz nem vagyok már alfa, de bárkinek a tökeit meg tudom szorongatni.