Engedj közel - Az esőszemű fiú

8. Takeshi Rei

Otthon megkapom a nevelőmtől a szokásos hegyibeszédet pénteken. Szombaton pedig újra. Vasárnap még egyszer, hétfőn meg még egyszer búcsúzóul. Hogy felelőtlen vagyok. Szégyent hozok a nevére a linkségemmel. Meg hogy ha így folyatom semmire sem fogom vinni. Tehát hétfőn elég ingerlékeny vagyok. Nincs kedvem üvölteni senkivel, inkább szépen eborulok a padra hogy aludjak egyet. De Nanami nem veszi a lapot, megáll a padom mellett és megállás nélkül csacsog. Tudom hogy ez nem nekem szól, sokkal inkább egy tüntetés az összes többi uke felé. Megjelöli a területét. Csakhogy nekem momentán nincs kedvem játszani hogy mennyire imádjuk egymást.
- Húzz már el. - mordulok rá. Nem akar nagyjelenetet, de látom hogy nagyon nem tetszik neki ahogy viselkedem. Oké, csak éppen leszarom.
- Úgye tudod hogy bármelyik másik semét megkaphatnám? - sziszegi a fülembe. Csillogóra kent ajkai gusztustalanul összeragadnak minden szónál.
- Igen de te engem akarsz cicám. Ne idegesíts légyszíves, nincs kedvem a faszságokhoz.
- Azt hiszed nem merem? - hogyne merné. Ő a legdögösebb uke a suliban, aki vele jár, annak joga lenne párbajra hívni akár engem is. Nanami pedig okos fiú. Pontosan tisztában van ezzel. Csakhogy mint mondtam, leszarom.
- Ha úgy tartja kedved cica, menj. Vadászgass, éld ki az ösztöneidet. - vigyorgok rá biztatóan. Felegyenesedik, sértődötten pillant le rám.
- Egy pöcs vagy Takeshi. - azzal kiviharzik a teremből.
- Mondj valami újjat cica. - még az ajtóig sem ért, de én már alszom is.

Nem tudom hány órát alszom végig, azt tudom hogy egy szünetben ébredek. Sato épp valamelyik nyomibb semét basztatja.
- Hé Sato. Hagyd békén szerencsétlennt, úgy se tudja megadni ami kell neked. De ahhoz ki kell köpnöd azt a szart. - elvigyorodik, kipöcköli a rágót az ablakon. És mindenki tudja, mit jelent ha Sato kiköpi a rágót. Sato, aki még evés közben sem hajlandó félretenni.
A földszinti fiú wc be soha nem jár senki. Víz sem folyik sehonnan, a legendák szerint kísértetjárta.
Ahogy az ajtó becsukódik mögöttünk falnak nyomom és hozzá simulok. A hajába markolva félre rántom a fejét és végignyalok a nyakán. Felnyög.
- Csak nem hiányoztam?
- Mi van mostanában veled? Mióta itt a szőke démon olyan más vagy.
- Te pedig ezt - beleharapok a nyakába - nem kapod meg mástól. - élesen szívja be a levegőt. Térdre ereszkedik, és arcát éledező farkamhoz dörzsöli.
- Hiányzol Rei. Mostanában olyan kurva unalmas minden.
- Hát cicám - ráfogok a tarkójára, és tövig merülök benne - csináljunk valami izgalmasat.

Már aránylag régóta itt van, de úgy tűnik a kis esőszeműnek nem sikerült beilleszkedni. Csendben ücsörög a padjában és mintha mindentől félne. Nagyon igyekszik játszani a nagyfiút a magasra szegett fejével és a laza hintázással a székén, de engem nem ver át. Minden kiabálásra vagy székborulásra összerezzen. Nanami reggel óta nem jött a közelembe, Sato is lelépett valahova, szóval unatkozom. Oroszlánosat ásítva felállok a székemről, és lovaglóülésbe lezuttyanok szembe a szépszeművel.
- Mizu cicám? - próbál nyugodt maradni, tovább hintázik a kényelmetlen fa széken. A szemében viszont gyanakvás csillan.
- Jól vagyok, köszönöm.
- Találtál már magadnak semét? - tudom hogy nem. De kíváncsi vagyok hogyan reagál. Elfordítja a fejét, kipillant a napfénybe. Hunyorognia kell, tengerszín szemein megcsillannak a napsugarak. A haja még világosabb. Már szinte fehér. Most nincs benne hajgumi, így lágyan lengi körül az arcát. Írtó vonzó ez a kis hülyegyerek. Megértem miért beszél mindenki róla. Ha benne lenne a játékban, szép magas helyezést elérhetne. Akár még az én ukém is lehetne. De ez a srác nincs benne a játékban, látom a szemében hogy mit fog mondani.
- Nincs szükségem semére. - szinte köpi a szavakat. Őszintén szólva nagyon csodálkozom hogy még nincs baja. Akkor este amikor ellátta a verekedés utáni sebeimet rohadtul keményen gyomorba vágott, de kurvára nem olyan erős hogy akár egy gyengébb seme ne bírna vele.
- Dehogy nincsen. Csak várd ki a végét. - a nyitott ajtó felé bökök, ami előtt úgy gyülekeznek a nagydarab állatok mint a cápák. Vérszagot éreznek. Halkan beszélgetnek, óvatosan pillantgatnak be a terembe. - Nem létezik hogy ne vetted volna észre, de faszra való vagy cica. - dühösen, utálkozva néz a szemembe, én meg hálát adok a mennybélinek hogy nem lehet tekintettel ölni. De aztán ő is kipillant a folyósóra.
- Mit akarnak? - idegesen beszívja az alsó ajkát. A faszomba, ezt tuti direkt csinálja.
- Téged. -bökök rá - Nyilvánvalóan. Meg a formás seggedet. - az ujjait ropogtatja. Borzasztó ideges. Hát nem hiszem el, mindjárt megsajnálom.
- Szerinted mit csináljak?
- Mondtam - tápászkodok fel - szerezz egy semét. Aki megvéd. - hátat fordítok neki, de biztos vagyok benne hogy utánam fog szólni.
- Várj! - és hopp, igazam lett. Letörlöm az elégedett vigyort a képemről, és felvont szemöldökkel visszafordulok.
- Igen? - az arca pipacs vörös. Ennyi vér a fejben már nem egészséges. Akadozva beszél, nem is értem elsőre. - Mi van?
- A... a semével ... azt.. is kell csinálni? - Lassan kúszik vissza a vigyor az arcomra. Vissza huppanok a széke.
- Mármint mire gondolsz? - bosszússá válik a tekintete. Persze hogy csak bosszantani akarom. És ezt ő is tudja.
- Ne csináld már, tudod miről beszélek.
- Persze hogy tudom. - lehalkítom a hangom - De azt akarom hogy kimond. - erre a füle is bevörössödik. Vagy fél percig csak bámulunk egymás szemébe. Ő dühösen, én nyugodtan mosolyogva. De aztán megtörik a jég.
- Mindenképpen le kell feküdnöm a semével aki véd engem? - hadarja egy levegővel.
- Huhh ez aztán gyors volt. Azt gondoltam elidőzöl a szavakon, hogy meg tudjam emészteni őket.
- Takeshi ne idegesíts! - vág a szavamba.
- Jól van jól van. - teszem fel a kezem védekezően - Szóval. Igen, természetesen az uke és a seme lefekszenek egymással. Én legalábbis nem hallottam még hogy valakik ne csinálták volna. - szemmel láthatóan magába roskad. - Nézd, tudom hogy nem csináltad még. - erre megint elvörösödik, de nem kérdezi meg hogy honnan tudom - viszont ha megkérsz egy óvatosabbat hogy vegye el a szüzességedet, garantálom hogy suli végéig a védelmébe vesz. - a kint sorakozó semékre pillant.
- É-Én.. - na most meg dadog. Nem hiszem el, hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen és szexi egyszerre? - Én önszántamból n-nem fogok szexelni senkivel. - na ezen azért meglepődök.
- Úgy érted soha? - röhögöm el magam, de komoly marad. Nagyot sóhajtok. - Hát akkor egy lehetőség marad. De ha a következő pillanatban hisztizni kezdesz, akkor nem ér majd semmit és garantálom hogy megdugnak a szertárban.
- Mi.. - nem hagyom szóhoz jutni. A kezemmel megtámasztom a tarkóját, kissé fel kell emelkednem a székről hogy ajkaink találkozhassanak. Én lehunytam a szemem, de biztos vagyok benne hogy az övé tágra van nyitva. Csak összeszorított szájjal tűr, de én nem bírom tovább. Meg akarom ízlelni. Nyemvemmel elkezdem ostromolni amit lehet, de mivelhogy nem hatásos, gyengéden ráharapok az alsóajkára. Összerázkódik, elhúzódna, de jobb kezemmel erősen tartom a tarkóját, balommal asztalra szorítom mind a két csulkóját hogy ne kapálózhasson. Néhány pillanat után tehetetlenül elernyed, én pedig végre rendesen is meg tudom csókolni. Mikor a nyelveink találkoznak megint megugrik, én pedig belemosolygok a csókba. Olyan kis ártatlan. Percekkel később engedem csak el. Ahogy ujjaim elhagyják selymes haját, el is húzódik és kiabálásra nyílik a szája, de odakapom a kezem.
- Ide figyelj cica. Én épp most tettem meg neked életed szívességet. Légy oly kedves és ne cseszd el magadnak. - a fogaim közt sziszegem a szavakat - Azok ott kint - fejemmel a minket bámuló seme sereg felé intek - azt hiszik hogy épp most jelöltem meg a területemet. Ha elkiabálod hogy milyen nagy szemét vagyok, senki sem fogja elhinni hogy az én ukém vagy. - könnyes kék szemében felismerés csillan. Lassan veszem el a kezem a szája elől, hátha megint kiabálni támad kedve. Abban a pillanatban hogy nem érzi magán a szorításomat felpattan, hogy a szék felborul mögötte, és hanyat homlok viharzik ki a teremből. És láss csodát, a semék mint Mózes előtt a vöröss tenger nyílnak szét előtte. Senki nem állítja meg.
Legszívesebben utána kiabálnám hogy szívesen, de moderálom magam. Felrémlik előttem a vörös arca, könnyes szeme. - Látod Haruko Haru? Mondtam hogy tudok várni. - motyogom magam elé mosolyogva.
Szemét vagyok? Naná.