Engedj közel - Az esőszemű fiú

18. Takeshi Rei

Filmezés előtt lezuhanyzok, tincseimet törölgetve lépek be a szobába. Sato kitekeredett pózban az ágyamon, a lába a falon, a fejét lefelé lógatja a matracról, és így próbál lufit fújni.
- Na mi van, gyakorolsz?
- Naná. - felsandít rám és a nyelvével visszakanalazza a rágót a szájába. - így jobb a szög egy mélytorokhoz..
- Hogy te meggora egy beteg fasz vagy... morranok rá, és ledobom magam az ő ágyára. Elvigyorodik.
- Mondod ezt te. Na dúl még a szerelem?
- Ne legyél idióta. - morranok rá - Csak a hülyék lesznek szerelmesek.
- Igazáán? Pedig totál úgy nézel ám rá. Ha feltűnik, mindig felcsillan a szemed és csorog a nyálad. Na meg az az ablakba kiállók dolog is... Gusztustalan ha engem kérdezel.
- Ezért nem kérdezlek. - csattanok fel - És amúgy is kurvára nincs igazad.
- Akarod csinálni? - megrázom a fejem.
- Most nem.
Diadalittasan vigyorog.
- Na látod, erről beszélek.
- Mi van cicám, csak nem hiányzom? - kacsintok rá - Mi van Sakurával? Vele láttalak mostanában.
Vállat von és megfordul. Most hason fekszik, könyökére támaszkodik és a lábait lóbálja mint valami dilis kisgyerek.
- Tudod hogy az más. Ott én durvulok, de neki sose hagynám. - vigyorog rám - De nem baj Rei. Én türelmes vagyok. Úgy is tudom hogy nem bírod sokáig játszani a jófiút. És ha majd összetörted a kiscicád szívét, akkor megint minden olyan lesz mint régen. Bár ha gondolod, addig is bármikor... - megnyalja a száját. A francba Sato... tudja hogy hasson a farkamra.
- Kösz, most tényleg nem.
Nem szomorodik el.
- Akkor majd máskor. - felkel és nyújtózik egy nagyot - Te is tudod hogy kiprovokálhatnám, de kíváncsi vagyok meddig bírod.
Ezzel kisétál a közös filmezős helyiség felé. Dühösen meredek utána, bár azt hiszem nem rá vagyok dühös.

Nem élvezem a filmezést. Hiába a marvel maraton, minden amerikairól az esőszemű jut eszembe. Pedig szeretem a külföldi filmeket. A srácok hiába igyeznek, alig várom hogy vége legyen. A második film stáblistájánál meglapogatom Sato vállát és felállok.
- Nem várod meg a stáblista utáni extra jelenetet? - rág, pedig nincs is a szájába rágó. Kiköpették vele, mert zavarta a filmezést.
- Nem köszi. Mostmár mennék.
- Elvonási tünetek? - a hajába túr, mire elnevetem magam.
- Te beszélsz? - gyorsan kezet fogok még egy pár emberrel - Kösz srácok az estét, nagyon élveztem. - a lépcső felé hátrálva Ave Caesar elköszönéssel és Jó éjt kívánva robogok le a lépcsőkön. Végig kocogok a kivilágított beton járdán. Már egészen megszoktam a torkomban dobogó vért. Kitapasztaltam, hogy bármennyire is azt érzem, nem akar sem megfolytani, sem kiugrani a számon át a kezembe. Szóval lassan kezdünk összebarátkozni.
Haruko szobájának ajtaja nincs kulcsra zárva. Pedig már annyiszor mondtam neki hogy ne feküdjön le anélkül. Igaz hogy most nem tudnék bejönni, de akkor is. Sose lehet tudni. Fénycsík szalad végig a szoba padlóján ahogy benyitok. Egyből megérzem hogy valami gáz van. Haru alapból egy kicsit szétszórt, de most a könyvei és a füzetei szét vannak dobálva a padlón, a gyógyszeres neszeszere is romokban hever az üres ágyon. Az egész szoba izzadságszagú. Közelebb megyek az ágyban kuporgó Haruhoz. Az egész srác izzadságban úszik. Az én pulcsim van rajta, és farmer. Még álmában is pánikol. Kapkodja a levegőt, a szeme ide oda rohangál a szemhéja alatt. 
Eszembe sem jut hogy nem szereti az érintéseket. Végigsimítok a homlokán. Nem lázas, de bizosan hőemelkedése van.
Persze hogy van. Ilyen pulcsiban ...
Nem sikerül teljesen felébresztenem, csak kómásan felül amíg kihámozom a vastag anyagból. Tuti megint begyógyszerezte magát. Hát nem sokat segít az a szar ha álmában is így kiakad.
- Rei - na igen. Ez az egy jó hatása van a gyógyszernek. Ilyenkor mindig Reinek szólít. Beleremegek ahogy eljut hozzám a suttogás.
- Rei ne menj el. - az ujjai belegabalyodnak az enyémbe. Nem vagyok olyan nagy barom hogy kihasználjam a helyzetet. (Legalábbis vele nem tudom megtenni.) Így nem mászom be mellé az ágyba, csak leülök az éjjeliszekrényt arrább tolva az ágy mellé. Nem engedi el a kezem. De már alszik is. Végigsimítok a selymes tincseken. Ilyenkor nem húzódi el. Vajon mi zaklatta fel ennyire?
Mint mindig, most is sokáig figyelem a lélegzetvételeit a hibátlan bőrét.. a telt ajkait. Vajon milyen lenne megcsókolni? Már alig emlékszem az ízére. Mintha egy élettel ez előtt lett volna az első csókunk.
- Francba.
Nem vall rám hogy már ennyitől is félkeménnyé válok, de olyan régen basztam egy jót, hogy most elég lenne ha felülnék egy olyan régi zörgős buszra. Érzem is hogy ingerlékenyebb vagyok. Tegnap megvertem egy végzőst, mert túl hosszan bámulta Harut. Vajon milyen helyen vagyok most a táplálékláncban? Őszintén nem tudom. De valahogy nem is érdekel. Mikor Yuki mondta hogy őt nem érdekli, hülyének néztem. Most viszont tökéletesen megértem.
A kurva életbe hogy nem akar visszamászni a faszom a helyére.
Na jó, akkor... öreganyám lángost süt. Öreganyám lángost süt. Folyik a zsír, folyik az izzadtság...