Engedj közel - Az esőszemű fiú

22. Takeshi Rei

Haru itt áll előttem, letolt nadrággal, elhomályosult tekintettel és álló farokkal. Ki mondta hogy ez nem egy jó nap?
- Jól van, segítek. - letérdelek elé, a kezei a vállaimon támaszkodnak. Nem tűnik nagynak a farka, de az látszik hogy szinte megkövült. Lehúzom az alsóját, ami tocsog az előváladéktól. Megdöbbenek, aztán elönt a düh. Ez kegyetlenség. Nanami most átlépett egy határt. Egy vibrátor rezeg Haru fenekében, a prosztatáját ingerelve. Ettől szenved ennyire. Ettől is, meg mert a heréi mindjárt kipukkadnak. Lilák és hidegek, mint mikor a kisgyerek elszorítja a vérkeringést az ujjában. A farka lüktet, a csípője ráng és folyamatosan nyögdécsel. Persze hogy hatással van rám. Én is olyan kemény vagyok már mint egy szikla.
- TaAkeSShIi - lihegi a drága. Nem tehet róla, de csak még jobban felizgat. Mondjuk a Rei jobban tetszene. De észnél kell lennem. Nem veszíthetem el a fejem. - KérLleEk... Szeh SzeDd ki BelŐőlem.
- Nem megy.
- MI? - hisztérikus a hangja.
- Nem megy, csak ha lelohasztjuk a farkadat.
- NeM érdeKeL, csak CsINáld! - kérésed számomra hercegnőm. Ahogy az engedélyt megkapom, számba veszem. Isteni íze van. Körmei a bőrömbe vájnak ahogy mélyen letorkozom. Minden eddiginél hangosabban nyög. Felpillantok rá, és a tekintetünk találkozik. Szőke félhosszú tincsei a szemébe hullanak. Istenem de imádom a haját.
- Re.. Rei - ahh basszus ez nem jó. Nyugi, maradj észnél. - Hah hagyd abba! - mindjárt robban. Sóhajtozik, nyöszörög, annyira édes hogy nem bírok betelni vele. Engedem hogy ő diktálja az iramot. Pedig még soha senkinek nem hagytam. Két lökés és a számba élvez. Sós. És krémes. Szeretem. Nyögve, hátra vetett fejjel, hosszan élvez. A kurva életbe, szinte elmentem már a látványtól. Amint kiengedem a számból tisztára nyalt farkát, leoperálom róla a gyűrűket és megszabadítom a vibrátortól is. Nyomban összerogy.
- Még hogy heteró. - eszembe jutnak pletykák - egy heteró srác nem élvezi így ha egy másik pasi leszopja. Lehet hogy még ő sem tud róla.

Nem tudom hogy elveszíti e az eszméletét vagy csak bealszik. Mindenesetre visszaszenvedem rá a nadrágot, karomba kapom és öles léptekkel viszem az uke koli felé. Ezek után megérdemlünk egy szabad napot mind a ketten. Oda érve lábbal belököm az ajtaját és ágyba dugom. Jól betűröm a takarót minden oldalán.
- Rei.. - elmosolyodom a hangjára.
- Mondjad cica.
- Te most engem leszoptál? - muszály elnevetnem magam.
- Igen kicsim, így történt.
- Nem kellett volna. Attól is elmentem volna ha simán kivered.
- Nem ... nem kellett... de én akartam.

Megírom Satonak hogy legyen oly jó és hozza el a cuccainkat a nap végén. Miután megbizonyosodtam róla hogy Haru alszik, kezelésbe veszem a még mindig égnek meredő farkamat. Rettenetesen fáj a kielégítetlenségtől. Elég Haru kéjtől könnyes szemeire gondolnom. A tincseire az arcában. A súlyára a vállamon. A csípője mozgására. A hangjára, ahogy a nevem nyögi. Ahogy hátravetett fejjel élvez. Az ízére a számban. Pillanatok alatt én is elmegyek.
Egy darabig bámulom a plafont, várom hogy csillapodjon a légzésem. Majd Haura pillantok és kővé dermedek. A kék szemei tágra vannak nyílva, és engem bámul olyan átható tekintettel, mintha a lelkembe látna.