Engedj közel - Az esőszemű fiú

31. Haruko Haru

Akarom Reit. Ismeretlen ez az érzés, nem értem. A videóban lévő férfiaktól nem undorodtam, de nem volt kellemes érzés nézni. Csak zavarba jöttem tőlük. A múlt héten sokszor beszéltem a pszichiáteremmel. Elmagyarázta hogy szerinte Rei magától félt engem. Mivel neki szüksége van a durvulásra, velem viszont tudja hogy nem csinálhatja.
Nos, engem nem kell félteni, ezen ne múljon.
Ezt mind a múlt héten tanultam, büszke is vagyok rá.
Nem tudom pontosan mit érzek, nem tudom pontosan mit akarok. Azt tudom hogy olyan közel akarok kerülni ehhez az erős, mégis gyenge, indulatos, mégis érzelmes fiúhoz, hogy többé ne szakadhasson el tőlem. Egybe akarok olvadni vele. Annyira vágyik erre a lelkem hogy belesajdul.
Tudom hogy ügyetlen vagyok, de nem érdekel. Puszikkal halmozom el a mellkasát, az izmai megfeszülnek ajkaim alatt. Hatalmas elégedettséggel tölt el hogy én hozom ki belőle az állatias nyögéseket.
- Túl messzire mész cica. - morogja, mikor a köldökéhez érek.
- Mit gondolsz, mi a célom?
- Haru állj le. - liheg. Nem akarom elengedni, ízlik a sós bőre. Megpróbál eltolni, de én piócaként tapadok a hasára - Elég! Mi van veled? - lefogja a kezeimet, én meg kétségbeesésemben beleharapok a bőrébe. - AUCCS! Haruko Haru te most homolyan megharaptál? - a vállamnál fogva megrázogat.
- Miért nem akarod? Azt hittem nagy szex isten vagy, erre most ellöksz. Miért hiszed hogy nem vagyok elég neked?
Meghökken a kifakadásomon. Elenged, én meg távolabb csúszva magam elé húzom a lábaim.
- Mi a bánatos faszról beszélsz?
- A pszichiáterem szerint szükséged van a durvulásra, de velem nem akarod csinálni, mert szerinted nem bírnám.
- Szóval kibeszélsz engem a pszichiátereddel? - ajkait huncut mosolyra húzza.
- Komolyan ennyi ment át? - forgatom meg a szemem. - Miért nem akarsz... tudod - zavaromban a pulcsim ujjával játszom.
- Jaj édesem, szó sincs róla hogy ne akarnék. - megtörzsöli a homlokát, mintha fájna a feje - csak...
- Csak mi? - türemetlenül szólok közbe.
- Nem így akarom érted? - hátra hőkölök a szeméből áradó határozottságtól - Nekem mindegy lenne, annyiszor dugtam már annyi emberrel, hogy nem számítana ha a budi mocskos padlóján valaki meglovagolna vagy leszopna ahogy te tetted az imént majdnem. - az "annyi emberrel dugtam már rész megüti a fülem" - De egyrészt nem akarom hogy neked ilyen legyen az első, másrészt meg ... nem akarom hogy ... faszomba, nem akarom hogy köztünk a szex csak dugás legyen a budiban. Azt akarom hogy a szex köztünk a nagybetűs SZEX legyen, ami nem méltó egy suli wc hez.
Megdöbbentek, de a szavai simogatják a lelkem, a szívem majd kiugrik a helyéről. Ekkor fogalmazódik meg először bennem a gondolat.
Szeretem Reit.
- Hány emberrel...
- Komolyan ennyi ment át? - komoran kérdezi.
- Nem nem nem. - mentegetőzök azonnal, feltérdelve köelebb kúszok hozzá. Így egy kicsit fel kell néznie rám, mert a mellkasommal van egy szintben. - Már értem. És köszönöm. - Nekidől a mellkasomnak, magához szorít. Az arcát belefúrja a pulcsimba. Nekem az ujjaim szaladnak bele a hajába, ráhajolok belepuszilok a tincsei közé. Annyira hallkan suttogom hogy én magam sem hallom.
- Szeretlek Rei.