Engedj közel - Az esőszemű fiú

10. Takeshi Rei

Szóhoz sem jutok amikor meglátom Harut egy másik seme karja alól kikandikálni. Ez sérti a büszkeségem, főleg hogy már mindenki tudja hogy az enyém.
- Annyira tudtam hogy ez lesz belőle - röhögött Sato amikor meghallotta. Vigyorogva pacsiztam ösze vele. - Tudtam én hogy jobb nem kikezdenem vele mert úgyis neked kell. Rontott volna a hírnevemen. - Satonak nincs ukéja. Túl nagy felelősség lenne neki, és nem akarja lekötni magát. Meg is értem, nekem is el kellett porolnom jó néhány segget Nanamiért. Apropó Nanami. Iszonyúan meg van sértődve rám. Most valami Ken nevű semével van. Nem érdekel különösebben, ellentétben Harukival, aki felmosolyog a mit tudom én kire.
Óó megvan ki ez! Ez a csávó Kaworu Toya seméje. Azt hiszem Yuki a neve. Tutom, mert Sato egyszer összebalhézott vele a kissrác miatt. Igazából megérte, Kaworunak mindig barack illata van, és a harapnivaló kis seggét sokszor csak szoknya alá rejti.
Yuki viszont kemény gyerek. Nem igazán érdekli a tápléláklánc, kicsivel átlag felett van. De ha begurul akkor dühöngő állattá tud válni. Sato szegény úgy nézett ki az incidens után mint akin átment egy traktor, pedig ő aztán tud bunyózni. Még élvezi is.
De mi a fenét keres Haru ezzel a fasszal? Mi van Kaworuval? Leülnek egy padra az udvaron, és Yuki az ölébe húzza az esőszeműt. Szent Isten, még az emelet ablakából is látom milyen kék a szeme. A kezem akaratlanul ökölbe szorul. Többen bámulják az új párocskát, megindul a sugdolózás. Ez baromira árt a státuszomnak. De jelen pillanatban jobban zavar az hogy Haru derekán valaki másnak a keze pihen. Beviharzom az osztályba, meglegyintek valakit csak a biztonság kedvéért, és ráparancsolok az egyik ukéra hogy másolja le a füzetembe a háziját. Ennek a szemétdombnak én vagyok a királya, akkor is ha az aktuális ukém lecserélt valami faszra. És ideje példát statuálnom. Dühösen vonulok végig a folyosón, megragadom egy uke karját. A seméje dühösen utánam szól, de elég egy pillantás, azonnal meghátrál és bocsánatért esedezve néz a kistestű ukéra. Berángatom a földszinti mosdóba, lelököm magam elé a földre. Nem túl szép a srác akit nagy siettségembe eloroztam, de jobb mint a semmi. Rettegve néz fel rám, a kezei remegnek a félelemtől.
- Kérlek sempai! - meghunyászkodott, nem néz a szemembe - Ne túl agresszívan, kérlek.