Engedj közel - Az esőszemű fiú

3. Haruko Haru

Amióta nem szedem rendszeresen a gyógyszert, mindent észreveszek. Kiélesedtek az érzékeim, képes vagyok koncentrálni. Azt is érzem ha néznek. Márpedig itt folyton bámul valaki. Undorító, nyálcsorgató kutyák. Előveszem a napi újságot és egész órán keresztrejtvényt fejtek.
Szünetben odajön hozzám egy nagydarab, rágót csócsáló srác és gonoszul vigyorogva az arcomba bámul.
- Szóval Haruko-kun mi? - kipukkaszt egy lufit, megcsap a dinnyés illat. Mond csak, tetszik neked itt? Mármint Japánban? - segítség után kutatva nézek körbe.
- ömm... én Japánban születtem.. sőt, már anyukám is. - francba, nem igaz hogy pont most nem néz rám senki.
- Ahhaaa de érdekes. - telepedik fel a padomra, és csavargatni kezdi az egyik tincsemet. Ekkor végre sikerül elkapnom valaki tekintetét. A srác még nálam is alacsonyabb, a haját egy cseresznyés csattal tartja távol a szemétől. Segítségért könyörgő arcomat látva odajön az asztalomhoz.
- Haruko-kun ... ömm ne vezesselek körbe? Biztosan van valami amiben segíthetek.
- Kopj le Kaworu, nem látod hogy éppen beszégetünk?
- Ami azt illeti, köszi Kaworu-kun - állok fel a helyemről - igen, lenne pár kérdésem. - megkönnyebbülten sietek ki a teremből. Az alacsony srác vidáman pattog mellettem. Nagyot sóhajtva állok meg egy lépcsőfordulóban. - Köszönöm hogy kimentettél Kaworu-kun.
-Kérlek szólíts Toyanak. Vagy Toya-channak. Nem igazán szeretem a formalitásokat. - Az egyenruha világos, kötött mellényét viseli.
- Rendben Toya-chan. - mosolygok rá kedvesen. Tetszik nekem ez a fiú.
- Örülök hogy segíthettem. Légy óvatos Sato-kunnal. - sötétül el az arca - Morbid az ízlése. Neki is és Takeshi-kunnak is. Kerüld el őket.
- Miért? - nagyon jól tudom. De hallanom kell valakitől hogy realizálódjon bennem. Akadozva kezdi el, zavarba jön a kérdéstől.
- Te ... nagyon szép vagy Haruko-chan. Nagyon különleges. - kis kezét kinyújtja, és megérinti szőke tincsimet - És ez nem egy átlagos iskola. Mások a szabályok. - leülünk a lépcsőre - Ő ott Takeshi- kun - biccent a fejével egy, a teremből éppen kilépő tipikus alfahím felé. A haja oldalt fel van nyírva. A suli melegítő pulcsiját hordja, alatta sima fehér pólót, de még így is látszik milyen szépen ki vannak dolgozva az izmai. Arcán fölényes mosoly. Utálom. - Aki a karjába csimpaszkodik Nanami. Ő az ukéja. - értetlen arcomat látva folytott hangon folytatta - Két csoportra van osztva az iskola. Nagyobb termetű, Semékre és kissebb termetű, kevesebb tesztoszteront termelő Ukékra. Minden ukénak egy szeme a párja. Ettől függetlenül nyílt titok hogy Takeshi lefekszik Satoval. - közben a másik, hasonlóan kigyúrt és magas srác felé int, akitől az előbb megmentett - Sose beszéltek róla, de sose tagadták. - nem akartam megbántani Toya-chant, de az arcomra kiülő döbbenetbe belevegyült némi undor is. - csak azt akarom mondani hogy itt farkas törvények uralkodnak. Takeshi-kun áll a tápláléklánc csúcsán. És nem lehet letaszítani onnan. Nanami és Sato ülnek mellette. Mindenki más pedig alattuk, mindenkinek megvan a maga helye. Először a Semék, utána pedig az Ukék. És persze ezen belül is van rangsor. Most hogy megjöttél néhányan meg fogják ragadni a lehetőséget a feljebbjutásra.Tényleg nagyon komolyan vesszük ezt. - mondta hitetlenkedő fejemet látva - sokan próbálták már megreformálni, sokaknak viszont kedvez a rendszer.
- Többen vagyunk akiknek nem.
- Hidd el Haruko-chan - a szemében kétségbeesés csillan - nem akarod ezt. Nem akarhatod. -
Erre csak szemforgatva megráztam a fejem.
- Had tanácsoljak valamit Haru-chan.- már ekkor tudom hogy valami oltári baromságot fog mondani - Minél előbb el kell érned hogy egy seme a védelmébe vegyen. - majdnem hangosan elröhögöm magam, de annyira komolyan néz rám, hogy inkább befogom - Ha senki nem véd téged.. ha senkié nem vagy, akkor nagy bajba kerülhetsz. Kipécéznek maguknak, és.. ne vedd magadra, nem bántásból mondom, deee - tetőtöl talpig végigmér - nem vagy elég erős hogy megvédd magad.
- Te is - nem akarom kimondani - valakié vagy? - legnagyobb döbbenetemre elmosolyodik.
- Én nagyon szerencsés vagyok. - kinéz az ablakon és a focizó seméket kezdi figyelni - Látod azt a fiút? Aki a derekára kötötte a felsőjét. Hopp pont most van nála a labda. - mutogat, ujját az ablaknak nyomja, szerelmes vigyor ül ki a fejére - Yuma Yuki nak hívják. Egy évvel felettünk jár. És már alsóközép óta együtt vagyunk. Kis gondolkodás után szólalok csak meg.
- Szóval tényleg azt tanácsolod hogy szedjek fel valakit?- hitetlenkedek még mindig.
- Tudom hogy rosszul hangzik. - rázza meg a fejét - de nincs más esélyünk. ... Volt egy srác. Egy uke. Iki-kun volt a neve. Nem volt elég alázatos, nem volt uke a természete. Hiába mondtuk neki többen is, nem volt hajlandó behódolni senkinek. - itt hirtelen elhallgatott, és üveges szemmel bámult ki az ablakon.
- Mi történt vele? - Toya-chan összerezzen a kérdésemre.
- Megerőszakolták. Többen, egymás után. - teljesen ledöbbenek. A lábamból kiszalad az erő, vissza kell huppannom a lépcsőre. Képtelen vagyok megszólalni. - Látod ezért mondom hogy vedd ezt komolyan Haru-chan.
- Miért nem szóltatok egy tanárnak? Az igazgató..- kapkodom a levegőt - biztos tett volna valamit.
- Haru-chan.. - óvatosan a vállamra teszi a kezét. Rühellem hogy hozzámér, de magamnál vagyok annyira hogy ne rázzam le a vállamról. - Az igazgató is tudott róla.