Engedj közel - Az esőszemű fiú

23. Haruko Haru

Jó is az önmarcangolás kifelé bámulva az ablakon, nem is tudom milyen órán ülök.
Amikor rajtakaptam Takeshit maszturbálni a szobámban, mintha elfújták volna a jóleső bódultságomat. Sosem volt még tisztább a fejem. És tisztán érzem hogy szégyellem magyam. Undorodom magamtól. Pedig olyan jól haladtam, már szinte nem is zavart az hogy buzikkal vagyok körülvéve. De mindig mikor becsukom a szemem, magam előtt látom Takeshit. Ahogy... előttem térdel, és ... azzal a tekintettel néz fel a szemembe. Nem tudok nem gondolni az érzésre... ahogy villámcsapásként cikázik végig a testemen ahogy görcsbe rándul a hátam, és a lábujjamtól a hajszálaim végéig beleremegek. A felszabadulás érzése csodálatos... És undorító. Ő pedig lenyelte, minden cseppjét. Élveztem, nem akartam hogy vége legyen. Közben a szívem át akarta törni a mellkasomat, úgy dörömbölt a bordáim fogságában. Es a legrosszabb az egészben hogy most is elég az hogy eszembe jut, a szívem meglódul, és ugyan azt a tempót fölveszi, én pedig nem tudok rajta változtatni. Nem akarok olyanná válni mint apám. Nem akarok olyanná válni mint aki megerőszakolta Harukit. Nem akarok mocskos buzi lenni. De egy heteró csávó nem élvezte volna azt amit Takeshi csinált a szájával. Brr.. még mindig beleborzongok.
Nem akarok Takeshivel lenni, és ez neki is feltűnik. Bár még mindig itt ül mellettem órákon és megjelenik reggelente az ajtómban hogy elkísérjen a teremig, de én nem beszélgetek vele. Annyira passzív agresszív vagyok, amennyire csak lehet.
A történtek után Takeshi kétszer próbálta megbeszélni a dolgot, de én mind a kétszer pánikrohamot kaptam. Nincs mit csodálkozni, nem szedem a gyógyszerem, de nem akarom anyának mondani, mert kérdezősködni kezdene hogy hogy-hogy máris elfogyott. Én meg nem akarok neki magyarázkodni. Amúgy Takeshi egész jól belejött a pánikrohamom kezelésébe. Már nem akar megérinteni, csak bekormányoz egy szűk helyre ahova elbújhatok, a lehető legközelebb jön hozzám anélkül hogy hozzám érne - ilyenkor szinte csak őt látom - és számol. Nyugodt, nem úgy mint az első alkalommal. Csak számol és lélegzik. Jól esik ilyenkor a közelsége. A srácnak amúgyis olyan kisugárzása van hogy ha nem csinál semmit, akkor is megmozdítja a teret maga körül. Ha belép a terembe, anélkül is érzem hogy belépett, hogy arra fordulnék.
...
Na erről beszélek. Nanamiéknak köszönhetem, bár ki tudja, lehet ha rám se néznek akkor is rájöttem volna. Mostmár biztosan tudom hogy nem vagyok heteró. Bármennyire is szeretnék az lenni, nem vagyok az. De akkor is undorítónak találom ezt az egészet. Bűntudatom van és undorodom magamtól. Lehet hogy élni kéne a pszichológyus lehetőségével amit anya felajánlott, mert azért ez így mégsem normális, de nem akarom hogy anya egyáltalán tudjon bármiről is.
Na igen, patt helyzet. Jól is indul a nap.
Ma még nem futottam össze Nanamiékkal, de látom hogy pillantgatnak rám, várják a szünetet. Takeshi mostanában nagyon rám van kattanva, de így is megtalálják az időt a bántásomra. A zuhanyzó mostmár rendszeres helyszínné vált, szinte annyiszor láttak mesztelenül mint az anyám.
Undorító vagyok.
Felesleges vagyok.
Teher vagyok.
Nem kéne élnem.
Ezek nem az én szavaim, de egyre inkább kezdem elhinni őket.
Mert tényleg undorító hogy olyanná váltam mint aki megerőszakolta az öcsémet.
Tényleg felesleges vagyok, senkinek nem hiányoznék. Takeshi alfa lenne, Haruki élne, anyáék együtt lennének... mindenki jól ellenne nélkülem is.
Tényleg teher vagyok. Nem kéne mindennap eljönni az ajtómig, nem kéne fizetni a gyógyszereimért, nem kéne rokoni alapon felvenni egy olyan iskolába ahova nem vagyok való.
És tényleg nem kéne élnem. Ha nem élnék, Haruki élne, a családom együtt lenne. Toya nem járna pszichológushoz, Yuki is mosolyogva focizna a semékkel. Sato szexelhetne Takeshivel, Nanami méhkirálynő lenne, Takeshi pedig... ő lenne az alfa.
Ekkor kitörik a ceruzám hegye. Takeshi csodálkozó tekintettel néz rám, de kerülöm a szemkontaktust. Csak most veszem észre hogy mennyire felhúztam magam, úgy szorítom a ceruzát hogy fehérek az ujjaim. Csodálkozva nézem az előttem lévő újságot. Az oldalakon át bekarikázott H, A, R, U, K, és I betűket. utojára a pszichiátrián csináltam ilyet.
Nagyobb a baj mint gondoltam.