Az utolsó szívverés//befejezett//

Víz alatti csend

Az utolsó szívverés.
13. Víz alatti csend

Egy hete volt a bál. Azóta minden felfordult körülöttem.

Nos, a bálon történő dolgokat igyekszem elfelejteni. Próbálok úgy tenni mintha az egész meg sem történt volna. Viszont egyik része sem megy. Sem a felejtsük el Fredet és a szakítását, sem pedig a csókolóztam az egyik barátommal, Dracoval. Szóval, ugyan ott tartok mint az nap este. Pansy állítása szerint Williammal nagyon jó volt, és megtetszett neki a testvérem személyisége. Ami azért nagy szám, mert Pansy általában a fiúk külsejükbe szeret bele, nem pedig a belsőjükbe. Mona és Oliver mindig is barátok voltak, szóval nem történt semmi. Élvezték egymás társaságát.

Freddel nem beszélünk, látszik, hogy haragszik rám. Gyerekes amit csinál. Ha ott vagyok ahol ő, akkor elmegy. Nem hajlandó hozzám szólni, de még csak rám sem néz. Ő szakított velem, és ő haragszik. Ez nem az igazi Fred Weasley. Akit én megismertem már vagy ezer éve, az sosem viselkedne így. Valami történt vele és nem mondja el, hogy mi. Helyette csak szakított, és inkább eljátsza, hogy nem szeret, miközben tudom, hogy ez nem így van. Az elmúlt egy hétben én próbáltam vele beszélgetést kezdeményezni, vagy, hogy csak hallgasson meg. De semmi. Ha nem, hát nem. Nem fogok olyan után futni, aki nem képes meghallgatni engem. Pedig aztán sok mondani valóm lenne, és biztos, hogy meglepődne ő is.

Amint William megtudta, hogy Fred szakított velem, már irt is anyáéknak, akik írtak nekem. Mondanom sem kell, hogy nem örültek neki. Szóval nem egy jó hangvételű levelet kaptam kora reggelre. Vissza se mertem írni, de úgy gondoltam, hogy ha el hiszik ha nem, én megmagyarázom, mert van rá ésszerű magyarázatom. Amit válasznak kaptam inkább hagyjuk. Nemsokára karácsony, mindenki megy haza, anyáék meg haragszanak rám amiért szégyent hoztam a családra?! Nem értem pontosan a problémájukat, de mindegy. Van még egy pár nap karácsonyig. Addig hátha megbékélnek.

Draco meg én, mostanában sok időt töltünk együtt. A csók óta mintha megváltozott volna valami. Úgy értem, nem vagyok belé szerelmes, de valahogy jobb vele mint bárki mással. A csókról nem beszélünk, de másnak sem mondtuk el. Megbeszéltük, hogy ez a mi titkunk. Nem verjük nagy dobra ezt a csókot, mert semmi jelentősége sincs. Ő már együtt van vele, Astoriával. Nem mondom, hogy nem zavar, mert zavar. De csak is azért, mert Astoria megnehezíti a napjainkat. Mindig ott van velünk, és nem csak én, meg a többiek unjuk a jelenlétét, hanem Draco is. Viszont esténként csak mi ketten vagyunk. Előveszi az igazi énét, és beszélgetünk a kandalló előtt. Ha nagyon ragozni akarom a barátságunkat, akkor legjobb barátok vagyunk, amit azért nem gondoltam volna. Ha valaki azt mondta volna az elmúlt három évben, hogy én Dracoval jóba leszek, a szemébe nevettem volna. Viszont most elég jóban vagyunk, és élvezzük egymás társaságát. A többieknek is tetszik, mert végre nincsennek kínos helyzetek, amikből nekik kell kimenteniük minket.

Ma van a Trimagus Tusa második próbája. Itt állunk a Fekete-tónál már egy ideje, és várjuk, hogy megjelenjenek a bajnokok. A többiek már nagyon izgatottak, én meg azon gondolkozok, hogy hol van Hermione meg Ron. Reggel sem a Nagyteremben, sem pedig a könyvtárban nem voltak, ráadásul Harry tőlem kérdezte, hogy láttam-e őket. Kiváncsi vagyok, hogy hova mentek pont ezen a napon. Nagyon furcsa nekem ez az egész! Hova lettek hirtelen? Tegnap este még itt voltak. Most meg mintha elnyelte volna őket a föld. Szerencsére én itt vagyok, és próbálok segíteni Harrynek. Már kora reggel beszélgettem vele. Elmondta, hogy most nagyon fél, mert igaz, hogy Neville tudja, hogy mivel lehet lent maradni egy teljes órán keresztül a víz alatt, de valljuk be. Neville számításai nem mindig jönnek be. Igazából egyszer sem jött be, de Harrynek ezt nem kell tudnia. Próbáltam nyugtatni, terelni a figyelmét, ésszerű érveket mondtam arra, hogy miért jó neki, hogy részt vehet a Trimágus Tusán, majd végül útjára engedtem. Remélem nem lesz semmi baj.