Az utolsó szívverés//befejezett//

Prefektusi bál

Az utolsó szívverés
12. Prefektusi bál

Az ember mindig izgatott, ha eljön az a nap amelyiken egy olyan esemény lesz, amit már vagy ezer éve várt. Azt hittem, hogy ezt a napot majd fel tudom írni azokhoz a napokhoz, amik a legjobbak voltak. Tévedtem, viszont volt benne valami jó. Na de kezdjük az elejéről.

Ruha
Az egész tegnap kezdődött. Mivel ki vagyunk tiltva az iskolából, — és az is kérdéses volt, hogy egyáltalán a bálra engednek-e minket— ezért úgy döntöttünk a lányokkal, hogy elmegyünk venni magunknak ruhát a bálra. Elmentünk az Abszol útra, mert ott rengeteg olyan bolt van ahol gyönyörű báli ruhákat lehet venni. Az első boltban mind a hárman megtaláltuk a tökéletes ruhát. Mona egy sötét kék, felül szív alakú, alul combközépig felvágott, A alakban eső, csillogós ruhát talált magának. Nagyon szépen állt rajta, és megy a szeme színéhez. Pansy egy halvány lila, ezüst flitteres, elől rövidebb, hátul hosszabb, felül hálós, A alakban eső ruhát választott. Olyan Pansys. Én pedig egy kicsit szét néztem a vörös színű ruhák között. Szerettem volna Frednek imponálni, mert ugye az ő házának a színe az a piros és a sárga. Találtam is magamnak egy vörös ruhát. A felső része pántos, csipkés, és teljesen kivágott, viszont takar mindent. A derekamnál ezüst kövek vannak, majd A alakban jön le, viszont vettem fel alá abroncsot, így nagyobb volt. A ruha alja ugyan olyan csipkés volt mint a felső része. Nagyon tetszett, úgyhogy megvettem.

Fred
Összevesztem vele. Állítása szerint direkt kerülöm, és inkább Dracoval vagyok mint vele. Igazából nem teljesen értem, mert ő az aki nem képes oda jönni hozzám. Én ha ott vagyok, akkor próbálok vele beszélgetni de olyan, mintha valójában ott sem lennék. A kapcsolatunk nem halad semerre, és ezt nem csak én látom így. A fejemhez vágott mindent, és úgy nagyjából így hangozhatott a veszekedésünk:

- Egyfolytában csak a barátaiddal vagy! Velem nem tudsz eltölteni egy órát. Tegnap is elmentél Roxmortsba mikor amúgy nem is lehetne. Rossz hatással vannak rád és még csak észre sem veszed.- mondta Fred. Elég ideges volt.

- Te sem keresel! Mikor ott vagyok az asztalotoknál reggelente szinte le se szarsz!- kiáltottam vissza. Láttam rajta, hogy először meglepődött amit mondtam, aztán idegesebb lett.

- Persze, fogd rám az egészet. Menj, szaladj hozzájuk és mond el Malfoynak, hogy mi történt.- mondta, és itt jöttem rá, hogy valójában mi a baj. Fred féltékeny.

- A féltékenységi rohamaid miatt fogunk szét menni.- mondtam, aztán ott hagytam.

Az őrületbe kerget! Mióta megtudta, hogy jóba vagyok Dracoval, mintha teljesen megváltozott volna. Kérem vissza a régi Fredet.

William
Két óra között a szünetben elkapott és beszélgettünk egy kicsit. Elmeséltem neki a problémámat Freddel kapcsolatban. Ő csak annyit mondott rá, hogy tudja, mert Fred elmondta neki. Egészen idáig fogalmam sem volt arról, hogy a fiúk is szoktak lelkizni néha. Viszont William elég bölcs lett.

- Szóval akkor mit mondasz? Adj tanácsot!- löktem meg játékosan, mire rám nézett, és bólintott.

- Fred tényleg féltékeny. Tudja, hogy Malfoy milyen. Két perc alatt magába tudna bolondítani, és őszintén örülök, hogy ezt eddig nem tette meg. Amelia, ő nem olyan mint amilyennek te látod. Érthető, hogy Fred féltékeny.- mondta William, aztán bele harapott az almába.

- Ezzel most nem jutottam előrébb.- forgattam meg a szemem.

- Adj neki egy kis időt, amíg felfogja, hogy Malfoyyal barátok vagytok. Szeret téged.- mosolygott rám. Válaszként adtam neki az arcára egy puszit. Jó volt vele beszélgetni. Végre olyan volt mint régen, mikor mindent megbeszéltünk egymással.