Az utolsó szívverés//befejezett//

Weasley

Az utolsó szívverés
16. Weasley

•Draco szemszöge•
- Már csak a feltételezés is sértő.- mondtam, de bár ne mondtam volna. Amelia a szép zöld szemeivel hirtelen rám nézett, és láttam rajta a csalódottságot. Akkora hülye vagyok! De mi mást mondhattam volna? Ha apám megtudja, hogy kedvelem, elszabadul a pokol. Kínok közt feküdnék.
Elmentek. Úgy ment el, hogy csalódott bennem. Talán el kéne felejtenem, és inkább Astoriára kéne koncentrálnom. Elvégre is, ő a barátnőm. De Astoria nem Amelia. Miért őt kívánom magam mellé? Miért róla álmodozok, mikor van párom? Párom.. egy apám által választott lány, akit még csak megkedvelni sem tudtam. Amelia más, mint Astoria. Talán..? Nem, hisz az lehetetlen. Egy Malfoy sosem lesz szerelmes, nem enged közel magához senkit sem, mert abból baj is lehet. De ő sosem használná fel ellenem a kedvesebbik énemet. Kedvesebbik, persze. Már ha van olyan. El kell őt engednem, hisz hozzá nem illik egy olyan amilyen én vagyok. Neki olyan kell aki kedves, és nem csak vele hanem másokkal is. Aki minden nap szerelmes levelet ír neki, mellé pedig le tesz egy szál rózsát. Aki nyíltan fel meri vállalni, és nem dugná be a sötét szobába ha jönne az apja. Talán tényleg jobb, hogy ez így alakult. Legalább később nem kell őt megbántanom. Most gyorsan túl lesz rajta, még nem történt semmi. Az időre bízom a fájdalmát. Majd az segít neki, ha már én nem tudtam.

•Amelia szemszöge•
Tegnap két dologra jöttem rá. Az egyik az, hogy Lucius egy seggfej. A második, hogy Draco is egy seggfej. Apja fia, mit is vártam tőle. Viszont a tegnapi az iszonyatosan rosszul esett. Én hülye már kezdtem reménykedni, hogy talán lesz esély számunkra. Hogy lehetek ekkora szerencsétlen? Most komolyan bele kellett szeretnem Draco kicseszett Malfoyba?

Tegnap este mikor haza értünk, alig bírtam elfojtani a sírógörcsömet. Gyakorlatilag fizikai fájdalmat éreztem. Nem mondtam semmit, egyszerűen csak be szaladtam a szobámba, és elkezdtem az önmarcangolást. A csendben gondolkoztam. Utálom, de semmi máshoz nem volt kedvem. Leégetem, beégtem. Mindenféle képen lejárattam magamat az ott lévő emberek előtt. Az egész veszekedés konkrétan rólam szólt, én meg csak ott álltam, és hallgattam amiket rólam mondtak. Ennek tetejére, az, aki az egész dolog előtt két másodperccel korábban azt mondta, hogy az érzéseim kölcsönösek, az mindenki előtt azt felelte hangosan, hogy már csak a feltételezés is sértő. Szénné égtem. Konkrétan, por lett belőlem. Szégyen. Gyalázat. De belülről ezt valahogy teljesen másképp éltem meg. Nagyon fájt, hogy ezt mondta. Először azt hittem, hogy csak viccel, de mikor rá néztem, az arcán lehetett látni, hogy ezt komolyan gondolja. Én csak nem tudom elhinni, hogy ő ezt tényleg komolyan mondta. Hisz annyira jól el voltunk és azt mondta.. mindegy. Csak mondta. Becsapott. Kihasználta, hogy bele szerettem és ugyan úgy viselkedett velem mint a többi lánnyal. Eddig három éven keresztül utáltam, rá se bírtam nézni, és megvetettem azokat akik akár csak szóba álltak vele. Most meg közéjük álltam. Fogalmam sincs, hogy ez mégis miért történt. Szeretném elfelejteni.

Ma van karácsony napja. Fehér karácsonyunk van, odakint mindent beborított a hó. Még sincs karácsonyi hangulatom. Reggelre anyuék már felállították a karácsonyfát a nappaliba. A feldíszített fa alatt ott voltak az ajándékok. Anyu és apu egy hatalmas öleléssel és egy puszival az arcomon vittek közelebb az ajándékomhoz. Még az Abszol úton vásárolt ajándékokat le hoztam és mindenkinek a kezébe adtam. William egy új gördeszkát kapott, mert az előzőnek már a kerekeit keresi. Anyu egy finom, édes, rózsás parfümöt kapott, apu meg egy nyakkendőt, mert nyakkendő mániás. Egy teljes szekrényi nyakkendője van. Én egy új ruhát kaptam, ami nagyon tetszett, meg egy szép, köves fülbevalót, amit azonnal be raktam a régi helyett. Torinak is vettek anyuék ajándékot. Egy könyvet kapott, mert nagyon szeret olvasni, meg egy sálat, ami ment a szeme színéhez.