Lányos játék

482 28 1
                                    

Az utolsó szívverés
62. Lányos játék

Reggel a szokásosnál is hamarabb keltem, de mivel Draco még nagyban aludt, ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek. Nyomtam egy puszit az arcára, majd kimásztam mellőle az ágyból és mentem a lépcsőhöz. Mikor leértem a lépcsőn, valaki csöngetett. Kiakartam nyitni az ajtót, de ekkor...

- Dobby.- kiáltott Lucius a manónak.

Gyorsan beszaladtam a konyhába és a falnak dőlve próbáltam hallgatózni. Igen, hallgatózok, mert nem tudom elhinni, hogy csak úgy kijöhetett az Azkabanból. Ha oda bezárnak valakit, akkor kevés az esélye, hogy kiszabadul onnan. Viszont ő mégis itt van.

- Igen, Mr.Malfoy?- jelent meg Dobby.

- Nyisd ki szépen az ajtót és ha kérdezik, hogy láttál-e, azt mondod, hogy nem. Érthető voltam?- mondta Dobbynak. Miért kell eltitkolni, hogy itthon van? Valami bűzlik.

- Dobby már nem a Malfoy család manója.- mondta Dobby. Igaza van, de akkor mit keres itt?

- Akkor mit keresel még itt?- kérdezte Lucius. - Ha nem nyitod ki az ajtót és mondod azt, hogy nem vagyok itt, két lábbal rúglak ki azon az ajtón.- mondta mérgesen. Szegény manó.

Dobby odament a pici lábaival az ajtóhoz, majd kinyitotta azt. Fogalmam sincs, hogy kik lehetnek az ajtóba, mert a falon nem látok át, ahhoz meg, hogy kukucskáljak, közelebb kéne mennem az ajtóhoz, de félek meglát valaki. De mindegy. Nem veszíthetek semmit. Maximum jól leszid Lucius amiért az otthonában lakok és még hallgatózok meg kukucskálok is, de üsse kavics, mit számít már. Lassan odamentem az ajtóhoz, és résnyire kinyitottam.

- Üdvözlöm, én Umbridge Dolores vagyok, mellettem a társam pedig Ervin Mrich. A Minisztériumból jövünk, ugyanis azt hallottuk, hogy jelenleg itt tartózkodik Lucius Malfoy.- már rég hallottam ezt az idegesítő hangot, és egyáltalán nem hiányzott.

- Nem láttam az urat.- rázta a fejét Dobby.

- Igazán?- kérdezte Ervin, akit még soha nem láttam. - Te vagy a házi manó, jól tudom?- kérdezte.

- Dobby már rég nem a szolgája a Malfoy családnak.- mondta Dobby, mire Umbridge és Ervin bólintottak.

- Nem bánja, ha most bemegyünk?- kérdezte Umbridge, és beakart jönni, azonban Dobby elé állt.

- Dobby nem engedheti be magukat. Dobby kéri önöket, hogy hagyják el a Malfoy Kúriát amilyen gyorsan csak lehet.- mondta mérgesen a manó, majd becsapta maga előtt az ajtót, és elment.

Itt meg mi történt? Keresik Luciust? De hát miért? Megráztam a fejemet abban a hitben élve, hogy ha megrázom akkor mindenféle szörnyű gondolat kiesik majd a fejemből, de nem sikerült. Éppen fordultam volna meg, mikor valaki megszólalt a hátam mögött, és ijedtségemben felsikoltottam.

- Nocsak, már hallgatózunk is?- kérdezte Lucius, én pedig sóhajtva megfordultam.

- Nem.- mosolyogtam bele az arcába, de tudom, hogy tudja, hogy hazudok.

- Mit keresel itt?- kérdezte.

- Tudja, ezt én is kérdezhetném.- néztem rá, ő meg felhúzta a szemöldökét.

- Hogyan?- kérdezett vissza úgy, mint aki nem értette amit mondtam.

-Már tegnap is éreztem, hogy itt valami nem stimmel, csak nem tudtam, hogy mi.- törtem a fejem.

- Milyen jó neked, hogy te érezted.- mondta mérgesen, én pedig bólintottam. És eszembe jutott. Nagyra kerekedett szemekkel néztem rá, és tátva maradt a szám.

Az utolsó szívverés//befejezett//Où les histoires vivent. Découvrez maintenant