Az utolsó szívverés//befejezett//

Robbanó doboz

Az utolsó szívverés
3. Robbanó doboz

Pár percet kellett várnom csak, mert miután bejelentették, hogy takarodó van, kaptam egy levelet egy bagolytól, hogy menjek ki a folyosóra. Pansy már aludt, így síri csendben lopakodtam ki a szobából és a Klubhelységből. A folyosó végén megláttam a keresett személyeket, aztán oda siettem hozzájuk. George kezében már ott volt a doboz, Harry kezében az eltüntető köpenye, William, Ron, és Fred kezében pedig a pálcájuk volt, amivel világítottak.

- Szia tündérem.- mosolygott Fred mikor oda értem hozzájuk. Vissza mosolyogtam, aztán Williamre néztem, aki hunyorított szemekkel nézett vissza rám, és Fredre. Mielőtt bármit is mondhatott volna, Ron szerencsére megszólalt.

- Na, akkor, hogy lesz?- kérdezte, George pedig elé tolta a dobozt.

- Be visszük a szobájába.- mondta. - Utána itt maradunk, és megvárjuk amíg kinyitja.- mosolygott.

- Nem fog minket észre venni?- tördeltem az ujjaimat. Ha ideges vagyok, vagy ha izgulok, akkor mindig tördelem az ujjaimat. Ez amolyan stressz levezetős dolog nálam.

- Nem, védelek.- karolt át Fred, de a kezét le is vette a vállamról, mikor William szigorú tekintettel nézett rá.

- Békén hagyni a húgomat!- mondta mérgesen, én meg csak mosolyogtam. Azt mondta, hogy védeni fog, és átölelt. Egyre arányosabb ez a fiú. Jaj miket beszélek, ez csak egy baráti gesztus volt. Mert, hogy nagyon jó barátok vagyunk!

- Ha befejeztétek, akkor esetleg el is indulhatnánk.- nézett ránk George, mi pedig egyszerre bólintottunk. Harry előre lépett, aztán intett, hogy mindannyian menjünk be a köpeny alá. Egyébként nem gondoltam volna, hogy Harry Potter, Dumbledore kedvence ilyen dolgokban benne van. Vajon most lett lázadó, vagy mindig is az volt?

A köpeny alatt épp, hogy elfértünk. William könyöke végig az oldalamban volt, Fred keze valahogy mindig a derekamra került, Ron pedig egyfolytában rálépett hátulról a lábamra. Harry meg George pedig veszekedtek, hogy ki menjen előre. Kezdem úgy érezni, hogy az egyetlen normális ember az én vagyok. Konkrétan másodpercenként kiabáltam a többiekkel, hogy maradjanak csöndbe mert le fogunk bukni! Amikor oda értünk, akkor először bekopogott George, hogy van-e bent valaki. Mikor már vagy ötödjére akart kopogni, oda szóltam, hogy szerintem nincs bent senki. Egy Alohomora varázsigével Harry kinyitotta az ajtót, majd szépen, csöndben, egyesével be mentünk a szobába. A szoba nem volt valami szép, és tiszta sem. Meglátszik, hogy férfi, és nem takarít. George le tette a dobozt az asztalára, aztán megtalálta magának a műszemeket. Mondanom sem kell, hogy megfogta őket. Majdnem elkapott a hányinger mikor megfogta az egyiket és nyálkás volt.

- Ah fuj, George, tedd már le.- kaptam a számhoz a kezemet, aztán el fordultam, hogy még csak véletlen se lássam, hogy mit csinál.

- Hol tarthatja az alsóneműjét?- kérdezte Fred, majd elkezdett kutatni a szekrényben.

- Ez undorító.- öklendezett Ron, mikor ki jött a fürdőszobából.

- Szerintem mennünk kéne.- húztam el a számat mikor kihúztam William zsebéből az órát. Amint kimondtam, lépteket hallottunk, és össze-vissza szaladgáltunk a szobába.

- Gyorsan, a köpeny alá.- intett nekünk Harry, aztán mindannyian bekuporogtunk a köpeny alá. A szobába pedig ekkor lépett be Rémszem. A köpeny kicsi, így nagy esély van arra, hogy valahol, valakinek, valamilye ki látszik alóla. Szinte levegőt sem vettünk, csak hátráltunk.