Az utolsó szívverés//befejezett//

Csokor vörös rózsa

Az utolsó szívverés
53. Csokor vörös rózsa

Talpon érkeztem a hoppanálás után a Malfoy kúria nappalijába. A ruhám és a hajam füst szagú, az arcom kormos, és szédülök is a sok füst beszívása miatt. Draco ugyan elengedett mikor megérkeztünk, de egy pár perc múlva újra nyúlni kezdett felém, de hátra léptem, mert eszembe jutott mit mondott Bellatrix. A Nagyúr már vár. Vajon Draco csak azért hozott el, mert ezt a parancsot kapta, vagy azért, mert itt van az anyukám?

A haja gondosan be van állítva, azonban egy rakoncátlan tincs a homlokába lóg. Az arca sápadt, és fogyott is. A szemeiben már nem látom azt amit eddig láttam, most inkább szomorúság tükröződik belőle, mert, hogy a szem a lélek tükre. Draco nagyon jól eltudja titkolni az érzéseit a viselkedésével és az arcával, azonban ha valaki ismeri, akkor tudja, hogy a szemét kell nézni. Onnan minden kiderül, és most pontosan ezt csináltam, ezért is nézett el.

- Miért vagyok itt?- kérdeztem halkan.

- Azért, hogy beszéljünk, és mutatni is akarok valamit.- húzott volna valahova, azonban valaki elkapta a karomat, és erősen szorítani kezdte a kezemet.

- A Nagyúr már várja.- mondta mély hangon egy férfi, én pedig megijedtem. Dracora segítséget kérve néztem, de ő sem tudott segíteni, ugyanis mikor elindult felém, lefogták.

A terembe belépve egyből megláttam a hosszú asztal végében ülő Voldemortot, ahogyan epekedve vár rám. Kissé remegve lépkedtem az asztal másik végébe, majd leültem a székre. Fogalmam sincs, hogy miről lesz szó, vagy, hogy miért nincs itt rajtunk kívül más, de nem fogom hagyni, hogy anyut magánál tartsa. Tőlem mondhat bármit, én megteszem, ha cserében elengedi őt. Tudom, hogy ő egy kegyetlen ember, de talán az alkukat kedveli.

- Hol van?- kérdeztem meglepően normális hangon. Voldemort kérdően nézett rám, valószínű ugyan azt csinálja amit én szoktam. Vicces, de nem veszem be. Tudom, hogy tudja, hogy hol van, mert ő raboltatta el. Ebben biztos vagyok.

- Fogalmam sincs miről beszélsz.- rázta a fejét, én meg hevesen bólogattam Még, hogy nem tudja, persze. Én meg hülye vagyok.

- Tudom, hogy maga raboltatta el az anyukámat, szóval mondja meg mit kér, és én megteszem, ha cserébe visszakapom őt.- húztam fel a szemöldökömet, ő meg ördögi mosolyra húzta a száját.

- Okos lány vagy, tudod mit kérek cserében az anyád miatt.- mondta, én meg elkezdtem szédülni, a gyomrom liftezik, a tenyerem izzad, és kezdek homályosan is látni.

Igazából gondoltam, hogy ezt kéri majd cserébe, de azért mégis csak rosszul ért. Az embernek nem mindig mondanak ilyeneket. Tudom, hogy mit kell tennem, de ha megteszem, mit gondolnak majd mások? Például azok, akiket lenéztem amiért csatlakoztak hozzá, és meg sem engedtem, hogy elmondják miért tették azt, amit tettek. Szörnyű ember vagyok, amiért így viselkedtem velük, és legszívesebben elmennék hozzájuk, és egyesével kérnék tőlük bocsánatot, mert valószínű ők is hasonló okok miatt csatlakoztak. Annyira megbántam az egészet, és semmi pénzért nem csatlakoznék, de az anyukám miatt meg kell tennem.

- Rendben.- bólintottam.  - Halálfaló leszek, miután elengedte anyát.- mondtam, ő pedig cammogva megrázta a fejét.

- Még előtte az leszel, mert nem bízok benned.- mondta.

- Csak akkor vagyok hajlandó csatlakozni, ha már elment innen.- mondtam, de az arcán láttam, hogy nem egészen tetszett neki az amit mondtam.

- Nem szeretem, ha nem az van amit én mondok. Vagy Halálfaló leszel mielőtt anyádat elengedem, vagy mindketten meghaltok. Reggelig kapsz gondolkozási lehetőséget.- mondta idegesen, aztán kiviharzott a teremből.