Az utolsó szívverés//befejezett//

Vereség

Az utolsó szívverés
47. Vereség

Ebben a részben 18+os jelenet van!!
- Itt aludhatok?- kérdezte Draco tőlem az éjszaka közepén.

Egy hét eltelt, mióta megátkozták Katiet. Azóta őt átvitték a Szent Mungóba, mert olyan fajta átkot tett rá valaki, hogy itt Madam Pomfrey nem tudja kezelni. Kiderült, hogy egyébként amit megfogott az egy nyaklánc volt, és nem is a lánynak kellett volna, hogy baja essen, hanem Dumbledorenak, hiszen Katienek kellett volna odaadnia az igazgatónak. Szóval most mindenki azon van, hogy kiderítse mégis ki akarta megátkozni az igazgatót. Remélem megtalálják.

Egy hét alatt nem sok minden történt, ha azt nem nézzük, hogy Draconak majdnem, hogy két naponta vannak rémálmai, amik miatt éjszaka beoson a szobánkba és befekszik mellém. Fogalmam sincs mitől vannak ezek a rémálmok, amik szinte mindig arról szólnak, hogy elveszít engem. Engem nem zavar, hogy velem alszik, sőt, inkább örülök is neki, mert legalább az estéket együtt töltjük, ha már a nappalokat nem. Nem tudom mit csinál minden nap, de nagyon idegesítő, hogy órák után eltűnik egész délutánra.

- Gyere.- emeltem fel a takarót, ő pedig bemászott mellém.  - Ugyan az?- kérdeztem.

- Igen.- sóhajtott.  - Már nagyon unom.- forgatta a szemét.

- Tegnap a könyvtárban utána néztem az álmoknak, és meglepően sok mindent találtam.- mondtam, Draco meg bólintott.

- Mit találtál?- kérdezte álmos hangon.

- Azt, hogy általában azért vannak ilyen álmok, mert aki álmodik, az fél, hogy elveszíti azt a személyt akiről szólnak az álmok.- mondtam, Draco meg csak csöndben nézett engem.

- Lehet.- súgta.

- Draco.- szólítottam, ő pedig közelebb jött hozzám.

- Hm?- hümmögött.

- Nem tudom mitől érzed úgy, hogy elveszíthetsz, de sosem fognak megváltozni az érzéseim.- mondtam, majd beletúrtam a hajába és közelebb hajolva hozzá megcsókoltam.

- Ezt jó tudni.- mosolygott, aztán újra megcsókolt. És újra.

- Kérhetnénk valami álomfogót, vagy ami miatt úgy alszol mint a bunda.- vontam meg a vállam, mire Draco megrázta fejét.

- Nem kell semmi.- feküdt a hátára.

- Most miért mondod ezt? Lehet, hogy attól jobban tudnál aludni.- könyököltem fel, ő pedig rám nézett.

- Nem fogok alvásra gyógyszereket szedni, ezt már megbeszéltük.- forgatta a szemét. Jó, igen. Minden egyes este elmondom neki, hogy Madam Pomfrey tudna adni valamit ami miatt jobban tudna aludni.

- Jó, de mi van ha csak meg kell inni?- erőltettem a dolgot.

- Lia, nem. Felejtsd el.- mondta, aztán magára húzta a combomat és elkezdte simogatni.

- Makacs vagy.- feküdtem vissza.  - És ha...- mondtam volna tovább, de Draco félbeszakított.

- Nem.- vágta rá egyből.

- Nem is engedted, hogy végig mondjam.- csaptam a kezére.  - Azt akartam mondani, hogy mi lenne ha itt aludnál minden este.- bámultam a plafont, mert nem mertem rá nézni. Nem tudom mi rá a reakciója, de ha esetleg nem lenne valami jó, akkor nem akarok ránézni.

- Szeretnéd, hogy itt aludjak?- mosolyogva fordult felém.

- Hát... nos, igen mert azt vettem észre, hogy ha itt vagy akkor mélyen alszol és gondoltam akkor maradj itt és nem leszel álmos meg fáradt egész nap.- magyaráztam, mire Draco keze egyre fentebb csúszott a combomon.