Az utolsó szívverés//befejezett//

Pici hercegnő

Az utolsó szívverés
28. Pici hercegnő

•Ebben a részben 18+os jelenet van!•
Reggel mire leértünk a Nagyterem felé, a diákok tolakodtak a folyosókon és egy csordaként haladtak ki az udvarra. Draco megfogta a kezemet és húzott maga után, mire mindenki kapcsolt, így a diákokkal tartottuk az ütemet, és kimentünk mi is az udvarra. Amint kiértünk megcsapott a kellemes őszi levegő, és egyből kirázott a hideg. A nap még hét ágra süt, a hajamat a szél összeborzolja, az fekete felhőknek pedig nyomuk sincs az égen. Ez egy egész kellemes pillanat lehetett volna, de ahogy eloszlott előttünk a tömeg, észre vettem Umbridge-t, vele szembe pedig Tlerawney professzort az összes bőröndjével.

- Ez ugye nem az amire én gondolok.- húzta össze a szemöldökét Mona.

- De, pontosan az.- akadtam ki. Ha most tényleg kifogja rúgni a Jóslástan tanárunkat ez a félkegyelmű nő, esküszöm valahol panaszt teszek ellene. A diákok hangoskodni kezdtek és már a saját gondolataimat sem hallottam, de amikor Umbirdge megszólalt, mindenki csöndben maradt.

- Kérem ne, a Roxfort az otthonom. Ezt nem teheti meg velem.- sírt Tlerawney, de Umbridge csak mosolygott.

- De igen, megtehetem.- mondta Umbridge, ekkor jelent meg McGalagony professzor aki átkarolta a síró Tlerawney-t. - Kíván valamit mondani?- fordult McGalagony professzor felé.

- Hogyne. Kívánnék én magának nagyon sok mindent mondani.- mondta mérgesen Mcgalagony professzor.

- Vajon mikor mehetett el ennek a nőnek az esze?- hallottam meg mögöttem Zabini hangját mire mosolyogva hátra fordultam, mert én is pont ezen gondolkoztam. Mikor visszafordultam akkor vettem észre, hogy kinyílt az iskola kapuja, és megjelent Dumbledore, az igazgató. Mindeki követte a szemével az öreg mágust, majd mikor odaért Umbridge mögé, mindenki kíváncsi tekintettel nézett.

- McGalagony professzor, kérem kísérje vissza Sybill-t az épületbe.- mondta Dumbledore, mire valamennyien elkezdtek éljenezni, meg tapsolni. McGalagony professzor húzta magával Tlerawney professzort, aki megállt az igazgató előtt.

- Köszönöm, Albus. Köszönöm.- sírta.

- Dumbledore, emlékeztetem rá, hogy mint a Miniszter kinevezett..- kezdett bele Umbridge, de Dumbledore megrázta a fejét majd szólásra nyitotta a száját.

- Jogában áll a tanároknak felmondani. De nem teheti ki őket. Azt csak az igazgató teheti meg.- mondta Dumbledore. Imádom az igazgatót.

- Egyenlőre.- mondta idegesen Umbridge, aztán fogta magát és besértődve bement az iskolába, mire tényleg nagy hangzavar lett.

- Nektek nincs jobb dolgotok? Menjetek be az iskolába.- kiáltotta nekünk az igazgató, mi pedig engedelmesen besiettünk az ajtón.

- Felháborító, ami itt folyik. Mégis kinek képzeli magát ez a nő?- ült le Pansy a kanapéra a Klubhelységben.

- Nem tudom, de ne kényelmesedj el, ugyanis megyünk edzésre.- böktem meg Pansy vállát, mire mindenki furán nézett rám. - Most mi van?- néztem körbe.

- Lia, szombat van.- mondta nekem Draco.

- Igen, tudom, hogy szombat van, de Astoria mostanra tette az edzést.- vontam meg a vállam, majd a lányok sóhajtozva álltak fel, és siettek az ajtó felé, én meg odamentem Dracohoz és adtam neki egy gyors csókot.

Az edzés már javában ment, mikor megérkezett hozzánk Madam Hooch, és ha jól láttam akkor a kezében egy új csapatkapitány ruhával, és egy új síppal. Astoria leállított minket és kíváncsian fordult hátra a repüléstan tanárra, aki egyben a Kviddics meccsek bírója is. Madam Hooch mosolyogva intett nekünk, mi pedig kifulladva intettünk neki vissza. Mikor megláttam, hogy valóban csapatkapitány ruha van a kezében, egyből beugrott amikor elmondták, hogy lehet, hogy új csapatkapitányt fognak választani és az a baj, hogy erre nem csak én jöttem rá, hanem Astoria is. Astoria életét teljesen tönkre tehettem, mert nem, hogy a barátait veszítette el, hanem minden olyan dolgot is amit szeretett. Tulajdonképpen nem ezt akartam elérni, én csak szerettem volna, ha végre leszáll rólam és az ,,elvetted a barátomat" témáról, mert már kezdett egy kicsit idegesítő lenni. Van, hogy néha a dolgok nem úgy alakulnak ahogyan mi azt elképzeltük, de minden rossz után jön általában egy jó, amire megéri ennyit szenvedni és ennyit várni. Legalábbis nekem ezt mondták. Hogy valóban így van-e, azt nem tudom, de nem is akarom, mert nekem most jelenleg sínen van az életem és nem akarom, hogy bármi miatt is tönkre menjen körülöttem minden. Mert ha egy valami borult, borul az egész. És ezt Astoria is tudta, szóval gondolnia kellett rá, hogy ez valamikor befog következni.